Nem sokon múlott, hogy az Aleppó visszafoglalásért harcoló szíriai kormányerők nagy bajba kerüljenek. Végül megúszták, de a jelek szerint a minél rövidebb idő alatt minél nagyobb területet ellenőrzése alá vonni kívánó Aszad elnököt egyre kevésbé érdekli a hadászati racionalitás.
Hétfőn reggel egy rajtaütésszerű támadás során a szíriai hadsereg elvesztett több fontos ellenőrzőpontot egy stratégiai jelentőségű országúton. Az akciót az Iszlám Állam és a vele szövetséges Dzsund al-Aksza dzsihadista milícia hajtotta végre. (A csoport korábban a „mérsékelt iszlamisták” közé tartozott, pár nappal ezelőtt azonban a keményvonalas an-Nuszra Fronthoz csatlakoztak.) A Hanázirből Aleppóba vezető út azért nagyon fontos, mert ez az Aleppóban harcoló kormányerők egyetlen utánpótlási vonala. Ha ezt elzárják előlük, hamar élelmiszer-és üzemanyag-hiánnyal szembesülhetnek, és így akár ez egész offenzíva összeomolhat.
A dzsihadistáknak egyébként nem sok esélyük volt, hogy az egyre nagyobb erőfölénybe kerülő és jelentős légi támogatással is bíró hadsereggel szemben tartósan megvessék a lábukat. Nem is sikerült nekik. Katonai források már késő délután azt jelentették, hogy sikerült visszafoglalni mind a három, pár órával korábban elvesztett ellenőrzőpontot.
A történet azonban két szempontból is érdekes, és túlmutathat önmagán.
1. Megvalósulni látszik a békefolyamatból kihagyott két szélsőséges szervezet, a korábban egymással is kíméletlen harcot folytató an-Nuszra Front és az Iszlám Állam összefogása.
Erre utal, hogy a mai akciót már közösen kivitelezték. A Nuszrának több mint tízezer fegyverese van, az IÁ-nak már az is nagy megkönnyebbülés, ha nem kell velük is küzdeniük – ha pedig rendszeres együttműködés alakul ki köztük, az alaposan megnehezítheti a terroristák legyőzését.
2. Aszad kezd kapkodni.
Az elnök minden jel szerint arra törekszik, hogy a lassan, de azért egyre biztosabban közeledő fegyvernyugvás előtt minél nagyobb területet vonjon ellenőrzése alá. Az elmúlt időszakban csak az Iszlám Államtól 800 négyzetkilométert foglaltak vissza, és minden fronton folyamatos a térnyerésük. Támadásban lenni remek dolog. Ám az nagyjából a hadviselés történetével egyidős bölcsesség, hogy az utánpótlási vonalak soha nem nyúlhatnak túl hosszúra, és mindig kell legyen elegendő erő a biztosításukra. Az, hogy pár óra leforgása alatt feltehetően nem különösebben jól szervezett és felfegyverzett dzsihádiasták el tudtak foglalni három kulcsfontosságú ellenőrzőpontot is, azt jelzi, hogy ezt a szabályt a kormányerők nem tudják mindig betartani. Ennek pedig minden bizonnyal az az oka, hogy
Aszad a lehető leggyorsabb előrenyomulásra sarkallja katonáit, akkor is, ha a hadászati racionalitás nem ezt diktálná.
A mai, izzasztó nap komoly tanulságként szolgálhat. Ám kétséges, hogy az elnök a jövőben óvatosabb lesz-e, hiszen szintén hétfői fejlemény, hogy világossá vált a tűzszünet kezdetének dátuma. Diplomáciai forrásokból kiszivárgott, hogy tegnap Washington és Moszkva megállapodott:
február 27-én, tehát szombaton el kell hallgatnia a fegyvereknek.
Oroszország úgy tűnik, komolyan veszi a dolgot. Nem véletlenül érkeztek a múlt hét végén fenyegetésnek is beillő aggódó hangok Moszkvából: ha Aszad ”a végsőkig harcolni akar, akkor az összecsapások nagyon sokáig elhúzódhatnak, ami vérfagyasztó gondolat.” Az intelmet megfogalmazó Vitalij Csurkin orosz ENSZ-nagykövet akár azt is hozzátehette volna: akkor fogyni kezdenek az orosz gépek a szíriai égboltról. Ennél vérfagyasztóbb gondolat pedig aligha létezhet Bassár el-Aszad számára
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
