Fordítani a harci helyzeten…

Fordítani a harci helyzeten…

Ha valakik sokan vannak, felénk azt mondják, annyian vannak, mint az oroszok. Az idők során, államformától és politikai berendezkedéstől függetlenül – e rövid cikk céljaira talán túlságosan leegyszerűsítő módon – az oroszok egy fajta harcmodort kultiváltak: a mindenkori ellenfeleikhez képest nagy mennyiségű élőerőt nem kímélve mentek előre. A teljesség igénye nélkül, ez történt a napóleoni és a krími háború(k) idején; az Osztrák–Magyar Monarchia csapatait végleg romba döntő Bruszilov-offenzíva során az első világháborúban, amelyben maguk is közel 1,4 milliós emberveszteséget szenvedtek, azaz többet, mint Észtország mai lakossága.

És ez történik most Ukrajnában is. Természetesen kiegészülve a modern technika megannyi pusztító vívmányával, drónokkal, az élőerő és a katonai létesítmények mellett az energetikai infrastruktúrára is precíziós csapásokat mérő cirkálórakétákkal… De, a nagyképet nézve, a szárazföldön Valerij Geraszimov vezérkari főnök valójában nem csinál mást, mint Mihail Kutuzov vagy Alekszej Bruszilov annak idején: sok emberrel megy előre. Ahogy a szebb napokat is megért Wagner-csoport írta Telegram-csatornáján, még a háború kezdetén: „csak a gyalogság megy előre.”

Az immár két éve tartó orosz–ukrán háborúban mindkét fél naponta tesz közzé alkalmanként propagandisztikus vagy dezinformációs sallangokat is tartalmazó hadijelentéseket.

A háborút napi szinten követők számára mindennapi betevő legalább az amerikai ISW napi elemzése, nem ritkán 20-30 ezer karakter terjedelemben. Emellett, mindkét oldalról nyílt forrású híradások és elemzések tömkelege érkezik, amelyekben, napi szinten, egy-egy lokális hadművelet eseményeit illetően nem nehéz elveszni.

Ha azonban az összképet, vagy a heti-havi szintű mozgásokat nézzük, akkor, megint csak némileg leegyszerűsítő, ám alapjaiban igaz az a megállapításunk, hogy az oroszok nyomulnak előre, az ukránok pedig hátrálnak. A hátrálásnak, az ember- és anyagveszteség mellett egyes frontszakaszokon demoralizáló hatása is van, mivel az ukránok helyenként már a háború során visszafoglalt területekről kénytelenek újfent lemondani.

Múlt héten, ugyanezen hasábokon arról értekeztünk, hogy az Egyesült Államok 60 milliárd dolláros segélycsomagról döntött. 

Hírdetés

A hétfőn be nem jelentett kijevi látogatásra érkező Jens Stoltenberg NATO-főtitkár korholta az európai NATO-tagállamokat. „Európai szövetségesek pedig nem szállították le azt a lőszert, amit ígértünk. De most biztos vagyok abban, hogy a dolgok változni fognak” – mondta, hozzátéve, hogy reméli, mindezzel a segítséggel Ukrajna képes lesz fordítani a harci helyzeten.

Miközben a Zelenszkij elnökkel rivalizálni merő Valerij Zaluzsnij leszerelve rágcsálja valahol a keserű komiszkenyeret – ja, nem, nagykövet Londonban –, utódának, Olekszandr Szirszkijnek még annyit sem sikerül felmutatni a csatamezőn, mint a hivatalosan a várt eredmények elmaradása miatt menesztett elődjének. (Mert azt mégsem írhatták az obsitlevélbe, hogy veszélyeztette az elnök népszerűségét…) Szirszkij kinevezése, és a Zaluzsnij-garnitúrához tartozó több katonai felsővezető lecserélése kapcsán Zelenszkij arról is beszélt, hogy a háborúnak ez a szakasza más szemléletű megközelítést igényel. E sorok írója nagyon szeretné ezt a más szemléletet látni, ám ezzel egyelőre úgy van, mint Stoltenberg a harctéri hadiszerencse fordulásával.

Oroszország pedig az elmúlt hetekben nagy mértékű erőépítésbe kezdett, leginkább a frontvonal középső részén.

A harcászati műveletet kommunikációs offenzívával is támogatják. Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő szombati sajtótájékoztatóján elmondta, továbbra sincsenek meg a Moszkva és Kijev közötti béketárgyalások előfeltételei. „Természetesen” nem az oroszok miatt. „Mindenki ismeri Ukrajna álláspontját a tárgyalások elutasításával kapcsolatban, ezért a különleges katonai művelet folytatódik” – indokolta.

A harctéri történések és a politikai kommunikáció együttállása azt mutatja, Oroszország nem a tárgyalóasztal mellett akarja befejezni ezt a konfliktust, hanem katonai megoldásra törekszik. Ez pedig senkinek nem jelent semmi jót.

Megjelent a Magyar7 hetilap 18. számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »