Normááális? – kérdezte volna Besenyő Pista bácsi.
Ha Fekete-Győrön múlna, és kisfia már tinédzser lenne és nem pici, akkor a momentumos apja minden további nélkül hagyná, hogy részt vegyen egy olyan tüntetésen, amilyenen a párt által összetrombitált fiatalok nekirontottak a Karmelita kolostort védő rendőröknek. Ahol meg is sérülhet. Apa az ilyen?
A műsorvezető megkérdezte Fekete-Győrt: ha idősebb lenne a gyereke, biztatná rá, hogy részt vegyen ilyen kordonbontáson? Normális szülő ilyen kérdésre gondolkodás nélkül rávágná a nemet, azzal a kiegészítéssel, hogy még meg is tiltanám neki, hogy akár hasonlóban részt vegyen.
Konfliktusos helyben ugyanis bármikor előfordulhat, hogy az ember gyereke – akarva akaratlanul – sérülést szenved. A szülőnek pedig a szeme fénye a gyermek. Semmiképpen nem akarhatja, hogy baja essen. A testi épséget pedig fokozottan veszélyeztető helyzetben, mint a kordonbontás, ennek nagyobb az esélye, mint egy általánosabb helyzetben.
Tudjuk persze, a háborúpárti Fekete-Győrnek nem számít az emberi élet, pártjával együtt végsőkig kitartanak a Nyugat álláspontja mellett. Szükségesnek ítélve a fegyverek, a harcászati eszközök, a vérontásra fordítható töméntelen lőszer és pénz Ukrajnába öntését. A jelek szerint ez az embertelen lelki deformitás Fekete-Győrnél a családon belül sem változik át normalitássá. Még akkor sem, ha a saját fiáról van szó.
A műsorvezetői kérdésre ugyanis így kezdte a választ: „Én arra biztatnám a gyermekemet, hogy nyilvánítsa ki szabadon a véleményét. Ha úgy érzi, hogy eltiporják a tanárait, megalázzák a tanárait, elüldözik a tanárait, nem lesz több tanára, akkor adjon hangot a véleményének.”
Arra a kérdésre, hogy van-e annak bármiféle realitása, hogy ma Magyarországon valakik valakiket eltiporjanak, elüldözzenek, a válasz nyilvánvalóan nincs. Maga a megfogalmazás sem jut egy józan magyar eszébe. Legfeljebb olyannak, mint Fegyőr, akiknek a felmenői között kommunista tanácsácselnök is megtalálható, aki a legvéresebb 56 utáni időszakot követően több évtizedig töltötte be ezt a tisztet. Tudjuk jól, a kommunisták a tipráshoz, az erőszakhoz, az elüldözéshez nagyon is értettek, sokszor a kedvüket lelték benne. Talán Fegyőrnek is mélyen gyökereztek az ATV-ben előrángatott kifejezések, amelyekkel az Orbán-rendszert próbálta gyalázni.
A politikus szólt belőle akkor is, amikor kijelentette: „A diákok a jövőjükért tüntettek.” Tudta ő jól, hogy hazudik. Tisztában volt vele, hogy a diákok többsége azt sem tudta, hogy miért vannak ott. A Momentum biztatására mentek bele abba a várbéli erőszakoskodásba, amelybe eleve nem lett volna szabad, miután előre be nem jelentett gyűlésről volt szó. Erről a rendőrök a helyszínen többször tájékoztatták is a megjelenteket, köztük a gyerekeket.
A momentumosoknak eleve meg kellett volna akadályozni, hogy bármiféle konfliktus kialakuljon. Törvénytisztelő országgyűlési képviselőként ez elemi követelmény lett volna tőlük. Akkor meg különösen, amikor a rendőrök felszólították őket, hogy a sorfaltól lépjenek távolabb. Tudatták velük azt is, hogy a rendőrökkel szembeni erőszak esetén kényszerítő eszközök alkalmazására is sor kerülhet.
Nem szóltak akkor sem egy szót sem, amikor – mintegy a harcra felkészülve – többen maszkkal, kendővel takarták el az arcukat, de volt, aki védőszemüveget, sőt gázálarcot viselt. Mert nyilván erre készült, amikor eljött otthonról. Gázálarcot ugyanis ritkán csomagol be valaki a tízórai mellé. Majd a rendőrökkel való erőszakoskodást, amiről számos videófelvétel tanúskodik, Fekete-Győr úgy interpretálta: „A diákok nem a rendőrökre támadtak, hanem ezt a kordont, a hatalom kordonát próbálták elbontani.”
Nyilvánvaló tehát, hogy a Nyugat guruló dollárjait akarták megszolgálni a konfliktus kirobbantói.
Fekete-Győr az ATV-ben arra is megadta a választ, neki mi a fontosabb, a pénzt feladó urak kiszolgálása, vagy saját fiának a testi épsége. Arra a kérdésre ugyanis: „Magyarán hagyná a gyerekének, hogy ilyenen részt vegyen?” Úgy válaszolt, „Hagynám a gyerekemnek, így van.”
És ezek az erőszaktól vissza nem riadó kommunista ivadékok országot akarnak vezetni, kérem tisztelettel.
Normááális? – kérdezte volna Besenyő Pista bácsi.
Horváth K. József
A szerző szerkesztő
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
