Na végre valami, ami úgy, ahogy van fontos és értékes. Önmagában, politikai hovatartozástól függetlenül. És nem mellesleg ezt üvöltjük hosszú évek óta, csak artikulálatlanul, frusztráltan, egyre idegesebben, mert csak az elviselhetetlenséget érezzük, mert nem értünk hozzá…
„Erkölcstelen közgazdaságtan?
A közgazdaság tudománya Róna Péter szerint kiszorítja az emberi jó erkölcsöt, a lelkiismeretet, a morális tényezőket.
A társadalomtudományok egészének és azon belül a közgazdaságtannak mi az etikai tartalma? Ezt a kérdést boncolgatta Pogátsa Zoltán Róna Péterrel az Új Egyenlőség stúdiójában.
Sokan úgy érvelnek, hogy a közgazdaságtan olyan csupán, mint a matematika: attól mert nem szeretjük, még jelen van, általános szabályokat ír le. Ez azonban nem így van. A közgazdaságtan nem a valóságból von ki szabályokat, hanem annak helyébe állít fel egy sui generis, önkényes absztrakt modellt – mondja Róna.
A természettudományokban a matematika történelmi helytől és időtől független. Róna szerint a közgazdaságtan ugyanezt kívánja mímelni, de ez lehetetlen, hiszen a hely és az idő itt jelentőségteljes.
A neoklasszikus közgazdasági iskola központi modellje, az általános egyensúlyi elmélet 19 olyan feltételezésen alapul, amelyből 16 nem csak hogy nem igaz, hanem nem is lehet igaz – fogalmaz a professzor, hozzátéve, hogy bizonyítottan már az sem korrekt episztemológiailag (ismeretelméletileg), hogy a neoklasszikus makroökönómia a mikroökonómiából kívánja magát felépíteni magát.
Szerinte ez az episztemológiailag megbukott neoklasszikus közgazdaságtan az, ami a felvilágosodás utáni világ fő ideológiájává lép elő. Ez az absztrakt rendszer azt ígéri, hogy az alapfeltételezések, alapmegszorítások feloldásával közelít majd a valóság felé, erre azonban képtelen. Erre példa az, hogy Nobel-díjat gyakorlatilag alig kapott valaki ezen absztrakt modell valósággal való összehasonlításáért, annak teszteléséért.
A közgazdaságtan beszűkíti a szabad akaratot, anélkül viszont nem állítható fel erkölcsi rendszer. Szabad akarata csak akkor van az embernek, ha a haszon és a hasznosság elvét érvényesíti.
A Corporate Social Responsibility, a cégek társadalmi felelősségvállalása szemfényvesztés. Ki állapítja meg, hogy mi a kívánatos társadalmi cél? A korlátolt felelősségű vállalat elsődleges célja ugyanis a profitabilitás fenntartása, ami bekorlátozza a társadalmi felelősségvállalását.
Mivel a vállalat tulajdonosainak és alkalmazottainak az egyéni erkölcsi, lelkiismereti iránymutatását a közgazdaságtan kiiktatja, nem marad más, mint hogy közösségi szinten szabályozzuk a vállalatok működésének kereteit. A probléma ott van, hogy a demokratikus jogalkotás nem tisztán etikai megfontolásokra támaszkodik, abban nagyon sok a „szennyező tényező” (például a vállalati érdekek a pártfinanszírozáson keresztül).
Minél képzettebb egy társadalom, annál kevésbé szennyezett a politikai döntéshozatal. A nagyon képzett embereket azonban megőrjíti az a tudathasadás, hogy az ismereteik alapján a lelkiismeretükkel összeegyeztethetetlenek a gazdasági kényszerek, az elvárt szerepek.
Ennek a problémahalmaznak a feloldása az lenne, ha a közgazdaságtanról és a társadalomtudományokról kimondanánk, hogy azok nem hasonlatosak a természettudományokhoz. Ehelyett a társadalomtudománynak arra kellene koncentrálnia, hogy hogyan hoz az ember valójában döntéseket: vegyülnie kell a pszichológiával, filozófiával, antropológiával – summáz Róna Péter.”
(Új Egyelnőség Beszélgetés Róna Péterrel a kapitalizmus etikájáról)
u.i.: A beszélgetést beágyaztuk a posztba, de megtekinthető a Mandineren is.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
