Von der Leyen megkapta a tagállamok többségének támogatását majd az Európai Parlament többségének támogatását, és újabb öt évre az Európai Bizottság éléről ronthat el mindent, amit Európában el lehet rontani. Most már hátradőlhet, pozíciója szavatolva van. Hátra is fog, ám még mielőtt még nyári szabadságra vonulna, bekérte a tagállamoktól, kiket jelölnének uniós biztosnak a Bizottságba. A lista egy része már ismert, másik részét jó eséllyel ki lehet következtetni. Szlovákiában meglepetés nem várható.
Az íratlan szabályok szerint minden tagállamnak jár egy biztosi poszt. Tegyük azonban rögtön hozzá, hogy az EU vezetése politikai-ideológiai okok miatt ma már gond nélkül rúgják fel saját szabályaikat, így semmire sincs garancia.
A Politico azonban úgy tudja, hogy sok ország nem akar változtatni eddigi biztosjelölésén, mert azokat szeretnék pozícióban tartani, akik már rendelkeznek személyes kapcsolatokkal von der Leyent illetően.
Az egyik legstabilabb név épp a szlovák Maroš Šefčovič, aki eddig az uniós intézmények közti kapcsolatokért felelt a Bizottság alelnökeként. Szlovákia nagyon céltudatosan meg akarja tartani őt alelnöki pozíciójában, szinte mindegy is számára, hogy milyen portfóliót (milyen szakterületet) kap von der Leyentől.
Pozsony olyannyira igényt tart Šefčovičra, hogy ennek érdekében elutasította a Patrióták Európáért ajánlatát, nehogy ez üssön vissza a tisztújítás során. Lényegében Pozsony semmi egyebet nem kap azért cserébe, hogy nem sorolt be Orbán Viktor mögé az EP-frakcióknál, hiszen alighogy von der Leyen kinevezésén megszáradt a tinta, Brüsszel máris nekiesett Szlovákiának és Magyarországnak jogállamisági eljárással fenyegetőzve.
Sőt, a rossz nyelvek – nem épp alaptalanul – azt beszélik, hogy Brüsszel noszogatása áll amögött is, hogy Ukrajna korlátozza a Szlovákiába és Magyarországra érkező orosz kőolaj tranzitját. Ezt a körülményt most Brüsszel zsarolópotenciálként használja, és bár van egy EU-Ukrajna társulási szerződés, amit Kijev az olajtranzit akadályozásával megszegett, a Bizottság nem akar tenni semmit: hiszen minél rosszabb a két békepárti országnak, annál jobb a háborúpárti globalista bürokraták alkupozíciója.
Minden országból egy
Šefčovič mindennek ellenére valószínűleg azon ritka esetek egyike lesz, akik Brüsszelből mennek majd nyugdíjba. Ahogy a lettországi jelölt, Valdis Dombrovskis is.
Horvátország egyelőre még hivatalosan nem állított jelöltet, de ha hozzák a papírformát, akkor Dubravka Šiuca lesz a harmadik „veterán” bizottsági tag.
Sokat elárul a brüsszeli pozícióosztás ideológiai hátteréről, hogy a holland Wopke Hoekstra valószínűleg marad a környezetvédelmi és klímapolitikai bizottsági alelnök. Hoekstra tavaly októberben foglalta el a hírhedten fanatikus „klímacár”, Frans Timmermanns helyét – aki a holland választások miatt hazatért, személyével próbálva akadályozni a szélsőjobb előretörését (hiába).
Hoekstra pártja a Rutte-kormány külügyminisztere volt, pártja pedig, a Kereszténydemokrata Szövetség egykor a legerősebb holland párt volt. Jelenleg azonban alig pár helyük van a törvényhozásban és ellenzékbe is szorultak. Ennek ellenére Hoekstra beágyazottsága Brüsszelben adott.
Franciaország és Görögország is rendelkezik a maguk veteránjaival, az ő jelölésük azonban egyelőre bizonytalan. A görögök eddig Margarítisz Shinász küldte Brüsszelbe, aki egy keményen migrációpárti politikus. Néhány évvel ezelőtt kijelentette, hogy a „migráció és mobilitás hozzátartozik az európai életmódhoz”.
A francia Thierry Breton Shinászhoz hasonlóan szintén a Bizottság egyik alelnöke volt. Személye körül azonban egy nemrégiben kipattant botrány okoz bizonytalanságokat. Breton Macron közeli szövetségese, belső piacokért felelős biztosként pedig nemrég megzsarolta Elon Muskot. A bizottság ugyanis eljárás indított az X ellen, Breton pedig kijelentette, hogy az X csak akkor kerülheti el a súlyosabb következményeket, ha Musk engedi, hogy nem kormányzati szervezetek aktivistáinak százai cenzúrázzák a közösségi oldal hírfolyamát.
Musk nem csak nemet mondott, de még ki tálalt a sajtónak Breton húzásáról.
Spanyolország Teresa Riberát akarja megtenni a bizottság energiaügyi és klímapolitikai alelnökének. Madrid hosszú távra tervez, nem a pozíció maga a cél, az csak ugródeszka. Ha Ribera megkapja az alelnöki posztot, ő lesz a legmagasabb beosztású szocialista politikus a Bizottságba, és ha a szocdem S&D frakció jól játssza ki a lapjait, a következő szint akár a bizottsági elnöki poszt, vagy a külügyi főbiztosi állás is lehet.
Svédország Jessika Roswallt (centrista), Finnország Henna Virkkunen EP-képviselőt küldené a Bizottságba.
Szlovénia a Számvevőszék korábbi elnökét, Tomaš Veselt jelöli, Írország pedig Michale McGrath egykori pénzügyminisztert.
Csehország Jozef Síkela ipari és kereskedelmi minisztert ültetné a biztosi székbe.
Találnak egy posztot az fanatikus lengyel USA-rajongónak Brüsszelben
Nagyjából ezek azok a nevek, amelyekre jó eséllyel számítani lehet később hivatalosan is. Csakhogy a tagállamok felénél még mindig nem tudni, kiket jelölnek majd. Olyannyira, hogy egyelőre még a brüsszeli lapok sem szivárogtatnak semmit.
Lengyelországban szigorúan zárt ajtók mögött zajlanak a tárgyalások, és nem véletlenül. Felmerült a lehetősége, hogy a jelenlegi lengyel külügyminiszter, Radoslaw Sikorski legyen az EU új, védelmi biztosi posztjának várományosa.
A védelmi biztos elvileg saját költségvetéssel is rendelkezik majd, bár itt érdemes csínján bánni az előrejelzésekkel: von der Leyen nem biztos, hogy kiadja a kezéből ezek az eurómilliókat. Tény azonban, hogy Sikorski legalább akkora Amerika-barát, mint von der Leyen, így az európai haderőfejlesztésre szánt uniós pénzek sorsa felett az USA megtarthatja a befolyását.
Litvániában is érdekes helyzet alakult ki. Ott azért nincs még jelölt, mert az államfő és a kormányfő között tört ki belpolitikai csata a pozíció betöltéséért.
Bulgáriában és Belgiumban kormányalakítás zajlik, emiatt késnek a jelöléssel. Bulgáriában az elmúlt három évben a hatodik előrehozott választást tartottak, és nagyon úgy fest, hogy a legutóbbi is kudarccal végződik.
Franciaország és Olaszország között is verseny kezd kialakulni. Mindkét ország rá akarja tenni a kezét az EU ipari-kereskedelmi biztosi posztjának irányítására. Itt Giorgia Meloni olasz kormányfő hátrányból indul: nem támogatta von der Leyent, és nem tagja a néppárti-progresszív-baloldali EP-többségnek.
Érdekes lesz a helyzet a bővítési uniós biztosi poszt esetében is. Ukrajna és Moldova blokkba való erőltetése miatt ez egy kulcspozíció lehet, főleg a háború ideológiai alátámasztása szempontjából.
Hasonló lesz a helyzet a mezőgazdasági biztosi poszt esetében is. Az európai gazdák kettős szorításban vannak: egyrészt a globalista pénztőke Hollandián keresztül akarja betolni a dél-amerikai és egyéb élelmiszert Európába, tönkretéve a kontinens mezőgazdaságát, kiszolgáltatva az élelmezést nagy cégeknek. A másik oldalon pedig Ukrajna gabonadömpingje okoz súlyos problémákat. Az Európai Bizottság eddig mindkét oldalt kiszolgálta.
Lesz egy Földközi-tengeri uniós biztosi poszt is. Ez a déli irányból érkező migrációval fog foglalkozni, és valószínűleg a leghálátlanabb munka lesz mind közül. Egyrészt, a Bizottság eddig is csak szövegelt az illegális migráció feltartóztatásáról, valójában cselekedeteivel támogatta annak folyamatosságát, például azzal, hogy nem adott pénzt az uniós határok védelmére.
Vagyis, bárki lesz is a földközi-tengeri biztos, arra számíthat, hogy ott kell majd állnia a hazug sajtótájékoztatókon, miközben semmilyen forrást nem fog kapni saját munkája elvégzéséhez.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
