Az Amerikai Egyesült Államok által elkövetett sorozatos baklövések és a orosz-ukrán háború alatt meghozott, sokszor kontraproduktív döntések miatt mára egyre több ország próbál függetlenedni az amerikai befolyástól. Az egykor vonzó Nyugatot megtestesítő ország politikai ereje láthatóan erősen megkopott az utóbbi időben, mindez pedig a világpolitikai erőegyensúlyra is hatással lehet.
A 2021-es csúfos afganisztáni kivonulás óta egyre több elemző ért egyet abban, hogy az USA vezető világpolitikai és gazdasági szerepe mára egyértelműem megkérdőjeleződött. Míg ugyanis Kína a 21. század második évtizedére a világgazdaság egyik legjelentősebb szereplőjévé vált, az Egyesült Államok tevékenységét mára leginkább a sorozatos kudarcok és értelmetlen szankciók jellemzik. Emiatt a 20. század második felében megkérdőjelezhetetlen USA hegemóniát sokkal inkább egy többpólusú rendszer kezdi felváltani, a folyamat pedig várhatóan a közeljövőben is tovább folytatódik majd.
Emiatt az ázsiai ország mára Afrikában, Latin-Amerikában és Európában is komoly gazdasági kapcsolatokkal rendelkezik, és egyre több ország próbál szakítani azzal az elképzeléssel, hogy az Egyesült Államokat tekintse a legfőbb gazdasági partnerének.
A gazdasági kapcsolatok gyengülése mellett azonban az USA politikai ereje és ezzel együtt befolyása is sokat romlott az elmúlt években, amit ma leginkább az egyes országok orosz-ukrán háborúhoz történő hozzáállása szemléltet. Az elmúlt hónapokban bevezetett (értelmetlen) szankcióknak és fegyverexportoknak köszönhetően ugyanis a korábban egyértelműen Nyugat párti országok közül egyre többen kezdenek semleges, vagy oroszpárti álláspontot elfoglalni.
Erre az erősödő tendenciára világít rá az Economist Group még tavasszal megjelent elemzése, ami a belpolitikai trendeket, hivatalos nyilatkozatokat, valamint gazdasági, politikai, és katonai kapcsolatokat egyaránt figyelembe véve vizsgálta meg az egyes országok orosz-ukrán háborúhoz fűződő viszonyát.
Eszerint az elmúlt egy évben az Oroszországot elítélő kormányok száma mára 131-ről 122-re csökkent, míg az orosz álláspont felé hajlók száma 29-ről 35-re emelkedett. A korábban a nyugati álláspontot képviselő országok közül emellett mára többek között Kolumbia és (a NATO tagság ellenére) Törökország is semleges álláspontot foglal el, míg a korábban semleges Kína és Dél-Afrika ma már inkább az orosz álláspont felé hajlik a kérdésben.
Az elemzésből továbbá az is kiderül, hogy bár a nyugati világ nagy része egyértelműen elítéli Oroszországot a háború kitöréséért, a nyugati álláspont felé hajlók aránya mindössze a Föld összlakosságának 21%-át teszi ki. Ezzel szemben az afrikai kontinens és Latin-Amerika nagy része semleges álláspontot képvisel a konfliktusban, míg az orosz álláspont felé hajlók aránya 27%.
Mindemellett a Tajvan körül egyre feszültebbé váló amerikai-kínai szembenállás is egyre komolyabb fejtörést okoz az Egyesült Államok számára, aminek kapcsán korábban már Emmanuel Macron is éles kritikával illette az USA politikáját. A francia elnök világossá tette, hogy nem tartaná jó ötletnek, ha Európa belekeveredne a Tajvan kapcsán kialakult amerikai-kínai konfliktusba és megjegyezte, hogy nem lenne szerencsés, ha Európa mindenben követné az Egyesült Államok politikáját. Ezzel párhuzamosan Kína mellett ugyanakkor egyre több ország sorakozik fel a kérdésben, ami akár egy csendes óceáni proxy háborút is eredményezhet a jövőben.
Mindezekből egyértelműen látszik, hogy a jelenleg még elsőszámú szuperhatalomként számontartott Egyesült Államok vonzereje a világ legnagyobb részén mára jelentősen megkopott. Az elmúlt évek rossz bel- és külpolitikai döntéseinek, az ország rekord mértékű eladósodottságának (jelenleg a GDP 96%-a), a kudarcos demokráciaexportoknak és katonai fiaskóknak, valamint a szövetséges országok másodrendűként kezelésének eredményeképp ma már egyre több ország keres alternatívákat az ameikai gazdasági és politikai kapcsolatok helyettesítésére, ami akár a jelenlegi szövetségi rendszerekre is hatással lehet a következő években.
A Kína által ezzel párhuzamosan folytatott “barátságos” térnyerés ugyanakkor mind a gazdasági, mind pedig a politikai kapcsolatok terén sikeresnek tűnik, mindez pedig akár egy világpolitikai átrendeződést és egy többpólusú világrend kialakulását is elhozhatja a következő évtizedekben.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
