Miután a rendszer működőképessé válik, életjáradékot kapnak, halálukig a nevükön marad és használhatják is a földeket azon gazdák, akik a magyar államnak szeretnék eladni területeiket. Interjút készített a Székelyhon újság Szabó József Andorral, a bukaresti magyar nagykövetség mezőgazdasági attaséjával.
Bár a vegyesvállalatok révén a külföldiek romániai földvásárlására eddig is kínálkozott lehetőség, egy statisztika szerint aránylag kevés erdélyi föld került magyarországi beruházók tulajdonába.
Szabó József Andor szerint a magyar államnak van erre egy programja, amelynek az a lényege, hogy ha valaki a földjét el szeretné adni, akkor egy olyan szerződést köthet a magyar állammal, melynek értelmében életjáradékot kap, ráadásul a terület is a tulajdonában marad élete végéig. Ezt a kis földdarabot, ami akár egy kis székely falu határában is lehet, egy olyan fiatalnak adhatja oda, akinek nincs földje, de szeretne gazdálkodni.
Azzal tisztában vannak, hogy az erdélyi falvak többsége kiöregedőben és elszegényedőben van, de meggyőződésük szerint ezt a földhöz való ragaszkodás ténye ellensúlyozhatja, mivel a magyar ember nem szívesen válik meg a földjétől. Ugyanakkor azt is látják, hogy a városi keretek telítődtek és egyre többen költöznek ki falura. Romániában is beindult egy természetes visszaáramlási folyamat. Aki munkahely- vagy lakáshiány miatt városon már nem találja a helyét, ám ugyanakkor fantáziát lát a mezőgazdaságban és ráébred arra, hogy az agrárium igencsak jó üzlet lehet, visszatér a gyökereihez – érvel a mezőgazdasági attasé.
Technikailag úgy történik a jelentkezés, hogy az ügyfél megkeresi a majdani ezzel foglalkozó irodát, amelynek munkatársai a helyszínen felbecsülik a földet és adnak egy ajánlatot. Ha ez megfelel, szerződést köt, életjáradékot kap, és amíg meg nem hal, a föld az ő nevén marad és ő is használhatja. – magyarázza Szabó és hozzáteszi erdőügyben is létezik egy hasonló stratégia, azzal a kis különbséggel, hogy azt nem Budapest találta ki, hanem a székelyföldi önkormányzatok. Látván, hogy milyen ütemben fogynak az erdőterületek, a magyar államhoz fordultak segítségért. Ugyanis számos községháza rendelkezik saját erdővel, viszont képtelen azt menedzselni, de eladni sem szeretné.
Létrehoztak egy vízalapot is, ami egyelőre még kevesek által ismert lehetőség. Nem a folyókról vagy a tavakról van szó, hanem a többé-kevésbé kihasznált vagy akár kihasználatlan borvízforrásokról. Nem megengedett a mezőgazdasági attasé szerint, hogy egy olyan híres ásványvíz, mint például a bibarcfalvi, akkor jusson csődbe, amikor Európa-szerte a borvizek a reneszánszukat élik.
Kérdésre válaszolva Szabó elmondta, a magyar kormány nem fél az esetleges diplomáciai háborútól, amit a földek felvásárlása, a közösségi erdőt megtartani szándékozó székelyföldi önkormányzatok megsegítése vagy az ásványvíz-palackozó üzemek támogatása kapcsán az amúgy is hisztériakeltő román nacionalista ki fog robbantani.
– Nem félünk ettől, ugyanis az uniós alapelvek egyértelműen támogatják a szabad tőkeáramlást, a szabad lakhely- és munkahelyválasztást. Ezt mindkét ország, Románia is, Magyarország is elfogadta, meghozta a maga földtörvényét, sőt azt is hozzátenném, hogy a románok a magyar jogszabály alapjaira építették a sajátjukat. Ha a román állam képes megvédeni a termőföldeket és az azt dolgozó gazdákat, nagyon jó. De, ha nem képes arra a bizonyos területre valamit is ajánlani, akkor szabad a piac és jöhet bárki – nem feltétlenül magyar, lehet az dán is vagy francia –, aki fel szeretné vásárolni. – válaszolta Szabó József Andor.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
