Új megállapodást kezdeményezett az illegális migránsok szétosztására az EU tagállamai között a római kormány azt követően, hogy kedden egy nap alatt több mint 2000-en érkeztek Lampedusa szigetére Tunézia és Líbia irányából.
Az elmúlt 24 órában több mint 2100 migráns érkezett Afrikából Lampedusára (Fotó: MTI/AP/Salvatore Cavalli)
Nagyon jóra fordult az időjárás a Földközi-tengeren, és az embercsempészek újraindították a csónakokat, hajókat, amelyekkel a gazdasági bevándorló tunéziaiak indulnak el a közeli észak-afrikai partokról. Nagyobb halászhajókkal háromszáz, négyszáz, ötszáz embert is szállítanak Líbiából. Ők önerőből vagy embercsempészek segítségével kelnek át (a Földközi-tengeren) egészen Lampedusáig – mondta Sárközy Júlia, az MTVA olaszországi tudósítója a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.
Salvatore Martello, Lampedusa polgármestere már az év elején jelezte, hogy ugyanaz a helyzet alakul ki idén, mint tavaly nyáron, amikor Lampedusán mozdulni sem lehetett az érkezőktől, és ez most is így van. Két napja a kikötőben helyezik el a migránsokat, mert máshol nem tudják elhelyezni őket.
Az olasz kormány azt javasolta az Európai Uniónak, hogy indítsa újra a 2019 szeptemberében kötött máltai megállapodást, amelyet hét tagállam írta alá, és egy önkéntes szétosztási rendszerről szólt. Ez a járvány miatt teljesen leállt, ezért Róma kezdeményezte egy hasonló szétosztási rendszer életbe léptetétését.
Ennek már megvan a tervezete, amelyet Mario Draghi olasz miniszterelnök a következő EU-csúcstalálkozón akar bemutatni. Ezenkívül Róma megpróbál kétoldalú megállapodásokat kötni Tunéziával és Líbiával az indulások leállítására – számolt be a közmédia tudósítója.
Olaszország problémája, hogy az Európai Unió jelenleg nem vesz át bevándorlókat az országból. Korábban is csak kevés migránst vettek át, de most teljesen lezárták a határokat a koronavírus és a gazdasági válság miatt. Olaszország ezért az sürgeti, hogy ez az elosztási rendszer – akár önkéntes alapon is – lépjen életbe.
Mario Draghi tervei között szerepel az is, hogy Olaszország csak bizonyos kikötőket nyitna meg az Észak-Afrikából érkezők előtt a turizmus védelmében. Olaszország meggyőződése, hogy Törökországgal kell megegyezni, hiszen annak szerepe egyre döntőbb Líbiában is.
„A legfontosabb tényező, hogy a Covid Észak-Afrikát és a szub-szaharai Afrika országait is kellően letarolta, magas a munkanélküliség, a gazdasági növekedés teljesen elveszett, recesszióba került a tágabb régió, nyilvánvalóan ez az elvándorlási kedvet már önmagában is növeli” – mondta Janik Szabolcs, a Migrációkutató Intézet igazgatóhelyettese.
Ehhez hozzávehetjük azt, hogy Európában az átoltottsági helyzet javul, és javulni fog a jövőben, a korlátozó intézkedéseket enyhítik a kormányok. Mindez azzal is jár, hogy a határvédelmi intézkedések lazábbak lesznek – tette hozzá.
„Olaszország kicsit más helyzetben van ilyen szempontból, hiszen ott eddig is élt ez a probléma, és azt láttuk, hogy most már sok éve küzd az ország azzal, hogy nagyon sokan be tudnak lépni a dél-olasz szigetekre azok, akik Észak-Afrikából elindulnak. Olaszország továbbra is nagyon nehéz helyzetbe van, és most, hogy bejött a kedvezőbb időjárás, van egy szezonális hatás is, ami ezt a felfutást erősíti” – magyarázta a szakértő.
Nem előzmény nélküli, amit most az olasz miniszterelnök felvetett, hiszen
2019. szeptember 23-án megkötötték az úgynevezett máltai megállapodást, négy ország – Németország, Franciaország, Málta és Olaszország – részvételével. Ebben elfogadták az EU-ba érkező afrikai érkezők önkéntes szétosztását.
Ez nem egy uniós kötelező erővel bíró jogszabály, hanem egy önkéntes együttműködés, és még három uniós tagállam jelezte szándékát, hogy befogadna embereket: Luxemburg, Portugália és Írország – mondta Janik Szabolcs.
A szakértő szerint a megállapodás nem igazán működött a gyakorlatban. Az első fél évben csupán néhány száz embert sikerült elszállítani Olaszországból, tehát jól látszik, hogy csak a szavak szintjén él a megállapodás – mutatott rá Janik Szabolcs.
A bevándorlók elsődleges célállomása Németország és Franciaország, de Németországban Bundestag-választás lesz szeptemberben. Horst Seehofer belügyminiszter azt nyilatkozta nemrég, hogy ha a migránsok száma kétszázezer fölé emelkedik, akkor társadalmi és politikai problémák keletkeznek.
„Mint minden választási helyzetben, minden olyan körülmény, amelyik embereknek, a választópolgárok nagy tömegét esetleg a politikai befolyás szempontjából lényegesen érinti, akkor az érinti a kormány döntéshozatalát is” – fogalmazott Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója.
Lampedusán hasonló a helyzet a 2015-öshöz, „nagy számban érkeznek hajókkal, ugyanúgy ott vannak a civil szervezeti hajók, amik tömegével szállítják oda az embereket. Lampedusán is, Szicíliában is politikai türelmetlenség van, hogy a kormány tegyen most már valamit” – tette hozzá.
A jó idő beálltával és a járványhelyzet enyhülésével az embercsempész szervezetek jelentősen fokozták a nyomást a beszállításkor a határellenőrzésen, úgy Lampedusán, mint Szicília szigetén vagy akár a magyar határon is.
Hat évvel ezelőtt, 2015-ben még az volt a hivatalos uniós álláspont, hogy tengeri határokat nem lehet megvédeni, aztán Matteo Salvini akkor belügyminiszterként bebizonyította, hogy lehet.
Görögországba, a szigetekre 2015 körül tömegével érkeztek az illegális bevándorlók. Ez most nincs így, mert a görög parti őrség jelentős technikai és létszámfejlesztések után szilárdan őrzi a tengeri határszakaszokat, annak ellenére, hogy a török járőrhajók gyakran a görög határig kísérik a migránscsónakokat – fogalmazott Bakondi György.
A migránsok nagyobb hajókkal indulnak útnak, és nem a görög szigeteken kötnek ki, hanem egyenesen az olasz partokhoz mennek. Tehát Olaszországba most már Törökországból is, Líbiából is és Tunéziából is érkeznek migránsszállító hajók, amelyek az intézkedések késése vagy elmaradása esetén krízishelyzetet okozhatnak, amelynek európai politikai kihatása is lesz – tette hozzá a szakértő.
Egy nemrég közzétett kutatásból kiderült, hogy Svédországban az aktív korú migránsok fele nem tudja eltartani magát, ez az összlakosság 6,6 százalékát teszi ki.
Az érkezők túlnyomó többsége gazdasági bevándorló, és a jobb élet reményében érkezik az országba. Azok a szociális ellátórendszerek, amelyek lakhatást, szociális segélyezést biztosítanak a számukra, nem ösztönzik őket arra, hogy „talán meg kéne tanulni németül Németországban vagy olaszul Olaszországban, jó lenne valamilyen szakmát tanulni, jó lenne munkába állni, mert így is a szociális ellátórendszerben kapott juttatás sokszorosa annak a bevételnek, amit otthon megszerezhetett, ezért úgy gondolja, hogy a társadalom eltartja őt” – hangsúlyozta Bakondi György.
Ennek következtében különféle egymás mellett élő társadalmi csoportok alakulnak ki, és az integráció nem következik be.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
