Főhajtással, ünnepi műsorral és koszorúzással emlékeztek meg tegnap este Kovásznán az aradi vértanúkról és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. A belvárosi református templom kertjében, a szabadságharc emlékére állított kopjafás emlékműnél tartott megemlékezésen Gáj Nándor, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke mondott beszédet, ifj. Balogh Zoltán segédlelkész imádkozott, közreműködött a Kovásznai Református Férfidalárda, a 109. Havadtőy Sándor Cserkészcsapat, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Líceum diáksága.
Az október 6-i nemzeti gyásznapon a kovásznaiak ismét a belvárosi református templom kertjében gyűltek össze, hogy fejet hajtsanak az 1849. október 6-án Aradon kivégzett tizenhárom honvédtiszt, valamint a Pesten mártírhalált halt gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke előtt.
Gáj Nándor beszédének vezérgondolatát három szóban foglalta össze: felelősség, szolgálat és továbbadás. Mint mondta, mindhárom ugyanarról szól: „amit örökül kaptunk, azzal dolgunk is van”. Felidézte, hogy 177 év telt el 1849. október 6-a óta, ám vannak olyan történelmi napok, amelyek jelentése nem halványul az idő múlásával. Október 6. ilyen nap – hangsúlyozta. Az aradi vértanúk története szerinte nem csupán tizenhárom ember története, hanem egy egész nemzedéké, amelynek döntenie kellett arról, mit jelent számára a haza, a szabadság, a becsület és a közösség iránti felelősség.
A megyei tanács alelnöke arra is rámutatott, hogy Háromszéken különösen közel érezhetjük magunkhoz 1848–49 örökségét. Emlékeztetett: amikor 1848 őszén Erdély és Székelyföld nagy része már elveszettnek látszott, Háromszék nem adta fel. Emberek ezrei álltak az önvédelem mellé, műhelyekben fegyvereket készítettek, ágyúkat öntöttek, és itt hangzott el Gábor Áron jelképpé vált vállalása is: „Lészen ágyú!” Gáj Nándor felidézte, hogy Háromszék mintegy 10–12 ezer embert mozgósított, és több mint hatvan ágyút készített a szabadságharc szolgálatára. Mint fogalmazott, ez a helytállás a háromszéki közösség saját történelmi öröksége, amelyet az aradi vértanúk példájával ugyanaz a gondolat köt össze: a közösségért vállalt felelősség.
Beszédében külön fordult a fiatalokhoz. Utalt arra, hogy 2026 Háromszéken a Diákok éve, amelynek során kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a fiatalok teret és lehetőséget kapjanak, meghallgassák őket és bevonják őket a közösség jövőjének alakításába. Hangsúlyozta ugyanakkor: amikor a jövőről beszélünk, a múltról sem szabad megfeledkezni. Nem azért kell egy mai fiatalnak ismernie az aradi tizenhárom és Gábor Áron történetét, mert azt várjuk tőle, hogy a XIX. század válaszait adja a XXI. század kérdéseire – fogalmazott. Az emlékezés azért fontos, mert vannak olyan értékek, amelyek nem veszítik el jelentőségüket: a szabadság, a becsület, a tudás, a közösség szolgálata és a felelősségvállalás.
Mint mondta, ma már nem csatatéren kell bizonyítani a hazaszeretetet. A mai nemzedék feladata a tanulás, az itthoni boldogulás, az értékteremtés, az egymásért vállalt felelősség, nyelvünk és kultúránk megőrzése, miközben nyitottnak kell maradni a világra. A szabadság ugyanis nem csupán történelmi örökség: minden nemzedéknek meg kell tanulnia élni vele, felelősséget vállalni érte és továbbadni a következőnek.
A kovásznai megemlékezés mottójaként Aulich Lajos aradi vértanú gondolata hangzott el: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.” Gáj Nándor szerint a szolgálat ma természetesen mást jelent, mint 177 évvel ezelőtt, de lényege nem változott: felismerni, hogy az ember nemcsak önmagáért, hanem azért a közösségért is felelős, amelyhez tartozik. „Amit örökül kaptunk, azt nem elég őriznünk: értenünk, szolgálnunk és továbbadnunk is kell” – fogalmazott, hozzátéve: „azért emlékezünk 177 évvel Arad után, hogy értsük, honnan jövünk, és azért adjuk tovább az emlékezetet, hogy a fiatalok tudják, mire építhetik jövőjüket”.
Az ünnepi megemlékezésen ifj. Balogh Zoltán, a Kovásznai Belvárosi Református Egyházközség segédlelkésze mondott imát. A Kovásznai Református Férfidalárda énekei, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum diákjainak közreműködése, valamint a 109. Havadtőy Sándor Cserkészcsapat szolgálata méltó keretet adott az emlékezésnek.
A megemlékezés résztvevői ezt követően koszorúkat és a kegyelet virágait helyezték el az 1848–49-es szabadságharc kopjafás emlékművénél. A főhajtás és a koszorúzás csendjében Kovászna közössége az aradi tizenhárom, Batthyány Lajos, valamint a szabadságharc valamennyi hőse és áldozata előtt tisztelgett, egyben annak az örökségnek is, amelyet immár 177 esztendeje nemzedékről nemzedékre továbbadnak.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
