Fog-e Oroszország közvetlen katonai csapással válaszolni az orosz SZU-24-es típusú gép törökök általi lelövésére?

Oroszország, a közvélekedéssel szemben, nem fog közvetlen katonai csapással válaszolni. Annak ellenére, hogy a törökökkel sokmilliárdos üzleti befektetéseket írtak alá, hogy csak az atomerőmű programot és a gázvezeték építést említsük, ebben a kijelentésben mégsem lehetünk egészen biztosak. A túltengő orosz nemzeti büszkeség miatt néha nehéz kiszámítani, hogy egy aránytalanul magasabb válaszcsapásra szánják-e el magukat vagy sem. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, tekintettel a Putyin KGB-s múltjára, hogy az Ukrajnában használt hibrid háborús taktikával fognak a szerintük áruló törököknek választ adni.

Magyar Menedék - Háttérhatalom

Ebben az esetben, modern nagy teljesítményű fegyvereket fognak szállítani a kurdoknak, akiket felségjel nélküli orosz katonai szakértök fognak támogatni a helyszínen. Ösztökélni és támogatni kezdik őket különösen abban, hogy szakítsanak le egy nagydarabot Törökország területéből. Lehetséges még, hogy a görögöket is felpiszkálják a törökök ellen, hisz a török vadászgépek folytonosan megsértik a görög légteret. Amennyiben a görögök bekeményítenének a migránsok ellen, s rendeznek egy kis vérfürdőt Leszbosz szigetén, egy militáns tüntetésbe burkolva az egészet, akkor Törökország majd lassan belefullad a sokmilliós menekült (jelenleg folyamatosan két-hárommillió között ingadozik) tömegbe, akik így mind a nyakukon maradnak.

De Szíria erőteljesebb bombázása miatt a menekültek száma rohamosan nőni fog. Európa megérdemli a 3 millió menekült ránkvádorlását, mert ennyi menekült él jelenleg sátortáborokban, Törökországban. A franciák is most megtáltosodtak és tömören elkezdtek Szíriában bombázni, annak ellenére, hogy Hollande francia elnök gyors látogatása Obama amerikai elnöknél nem hozott a barátságos vállveregetésnél semmi egyebet. Az oroszok meg az IA által olcsón nagy mennyiségű olajt szállító török csatornákat bombázzák, ami a törököket rettentően bosszantja, hisz azonkívül, hogy üzemanyag ellátási zavarokat okoznak, a törökök sok milliárdos veszteséget kell elszenvedjenek. Igy alig várták, hogy abban a kis nyúlványban, ami pontosan 2,5 km széles és benyúlik Szíriába, átrepüljön egy orosz gép. Ezt a 2,5 km-es (a Google Earth Professional szoftveremmel pontosan kimértem) nyúlványt másodpercek alatt átrepüli egy ilyen gyors gép, ami egyáltalán nem elégséges a figyelmeztetésre.

A nemzetközi jogban előírt figyelmeztetés egy no-fly-zone, röviden NFZ (magyarul szó szerint: Nem-Repülési-Zóna) esetében, amit a NATO-tagállamok AWACS repülőgépekkel kellene biztosítsanak, a következőképpen zajlik:

1. A NFZ-t megsértő gépet rádión figyelmeztetik.
2. Amennyiben ez nem sikerül, ill. nem hoz eredményt, akkor startolnak az elfogó vadászgépek.
3. Az elfogó gépek beazonosítják a NFZ-t megsértő gépet.
4. Meghatározzák terrorista, ill. katonai szándékait.
5. Amennyiben a rádiós kapcsolatra az ellenséges gép nem válaszolt, akkor szemkontaktusba kell kerülniük, az ellenséges pilóta bal felén és jelekkel értésére kell adják, hogy megsértette a NFZ-t. Az előzetesen megadott parancs szerint az ellenséges gép pilótáját kényszeríthetik a légtér elhagyására vagy a megsértett területen való (kényszer-)leszállásra. Mindeközben a második elfogó gép pilótája az ellenséges gép mögött van és keze a kioldó gombon, készen az ellenséges gép lelövésére.
6. A parancs szólhat az ellenséges gép lelövésére is. Ezt a pillanatnyi helyzetnek megfelelően kiadhatja egy helyi földi parancsnok, vagy a parancs jöhet legfelsőbb politikai körökből is.

Hírdetés

A fentebb leírt procedúrából is látszik, hogy ez az eljárás eléggé hosszas. Amennyiben nem létezik politikailag előre eldöntött, mindenáron való lelövési parancs, akkor lehetetlen lett volna az orosz gépet lelőni. Tételezzük fel, hogy csak 1200 km/óra sebességgel repült az orosz gép (nagy valószínűséggel gyorsabban repült: a gép 1300-1600 kilométeres óránkénti sebességre képes), akkor a 2,5 km-es sáv átrepülése pontosan 7,5 másodpercet vett igénybe!) Sőt, a törökök a radarjaikon előre kiszámították, hogy az orosz pilóta át fogja szelni ezt a nyúlványt és előre oda irányítottak két F-16-os gépet, amelyeknek a feladata volt az orosz gép lelövése. A nagy sebesség miatt még így sem volt lehetőség török terület fölött lelőni a gépet. Igy az oroszoknak feltétlenül igazuk van, hogy a törökök szír terület fölött lőtték le az orosz gépet! Az oroszok abban is igazukat fedezik fel, hogy a fenti számítások alapján a törökök előre eldöntötték az orosz gép lelövését és csak az első eshetőségre vártak! A fentebbi nemzetközileg előírt procedúra durva megsértése is a törökök számlájára írható!

Összefoglalva továbbra is a kurdok rejtett, de erőteljes támogatásában látom a legsúlyosabb orosz visszavágás lehetőségét.

A nagy tét, francia portálok szerint, az IA által meghódított területeken megalapítani Nagy-Izraelt, ami majd őrködik a területen lévő, az egész emberiség számára fontos, nyersanyagforrások fölött. Az oroszok ezt meg tudják, és meg is fogják, akadályozni. A zsidók helyett inkább a kurdokat fogják támogatni, helyreállítják Szíria és Irak területi integritását! És amennyiben a kurdok megfelelően az oroszok mellé álltak, akkor úgy a törököktől, mint Iraktól és Szíriától területeket fognak kapni Kurdisztán megalapításához.

A SZU-24 jellemzői

A törökök által lelőtt orosz gép, az SzU-24MK, bombák nélkül

Szolgálatba állítás: 1974
Hossz: 22,67 m
Fesztáv: 17,63 m (a szárnyak szöge, vízszintes síkban, repülés közben változtatható!)
Magasság: 6,19 m
Szárnyfelület: 55,20 m²
Szerkezeti tömeg: 22 300 kg
Max. felszállótömeg: 39
NATO-kód: Fencer
Funkció: Harcászati vadászbombázó repülőgép
Gyártó: Szuhoj
Hajtómű: 2 db Ljuka AL–21F3A utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő: 2×75 kN, 2×110 kN utánégetővel
Max. sebesség: 1550 km/h nagy magasságban, 1,1 Mach (1 340 km/h) tengerszinten
Hatótávolság: 2500 km
Legnagyobb repülési magasság: 11 000 m
Emelkedőképesség: 150 m/s
Szárny felületi terhelése: 651 kg/m²
Beépített fegyverzet: 1 db GS–6–23 gépágyú, 500 darab lőszerrel


Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »