Az uniós tagság hatalmas előnyöket adott Közép- és Kelet-Európának, de a nyugati országok is hatalmasat profitáltak a bővítésből. Nagyon itt van az ideje annak, hogy a nyugat-európai politikusok is megmagyarázzák a választóiknak, hogy az EU pénze nem adomány, inkább quid pro quo: valamit valamiért.Ebből kiindulva, teljesen rossz felvetés – és politikailag veszélyes –, hogy az uniós költségvetésnek nyertesei és vesztesei vannak – mindannyian egy közös piac előnyeit élvezzük. Amikor Európa keleti része csatlakozott, akkor egy kimondatlan alku köttettet: a Kelet lebontotta a piaci korlátozásokat, és megengedte a Nyugat cégeinek, hogy kikaparják a maguk részét ezen országok gazdaságából. Cserébe a Nyugat megígérte, hogy állj azokat a költségeket, amelyekre a korábbi kommunista országoknak irtózatosan szüksége van ahhoz, hogy megvalósuljanak a szükséges infrastrukturális fejlesztések.A Nyugat tehát profitot termelt, míg a Kelet fejlődőt cserébe. Az egyezség kölcsönösen előnyös volt. De ha a Nyugat most visszalép a korábban megadott ígéreteitől, akkor Európa társadalmi szerződését veszélyeztetik.Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
