Ki az Úr szőlőjének „munkása” alcímmel jelent meg Fernando Filoni bíboros, a Szent Sír Lovagrend nagymestere írása a L’Osservatore Romano vatikáni napilap január 30-i számában. A bíboros XVI. Benedek közeli munkatársaként idézi fel a német pápa hozzáállását a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos ügyekhez az Egyházban. Rámutat határozottságára, amellyel szembenézett a problémával.
Az elmúlt hetekben a münchen-freisingi főegyházmegye jelentése alapján vádak merültek fel az emeritus pápa ellen, miszerint müncheni érseki szolgálata idején, valamint a Hittani Kongregáció prefektusaként nem megfelelően járt el a német egyházmegye egyes gyermekbántalmazási eseteiben. Filoni bíboros a L’Osservatore Romano hasábjain fogalmazta meg álláspontját a kérdést illetően. Az emeritus pápa megkérdőjelezhetetlen erkölcsi és intellektuális tisztessége mellett tett tanúbizonyságot.
„Ki is XVI. Benedek?” – kezdi cikkét Filoni bíboros. Ez az a kérdés, ami sokak fejében felmerül ezekben a napokban, amelyek nagy szenvedést jelentenek az emeritus pápának és az Egyháznak egyaránt. Pápasága kezdetén annyit mondott magáról, hogy alázatos szolgának tekinti magát az Úr szőlőjében, utalva a Máté evangéliumában szereplő példázatra (Mt 21,33–43). Ebben Jézus megbélyegezte azok viselkedését, akik hűtlenségükkel tönkretették az áldozattal és odaadással létrehozott szőlőt. Abba az Isten által szeretett szőlőbe a gazda munkásokat küldött, hogy műveljék meg. Az ő tulajdona volt a szőlő, amelyről a munkásoknak kellett volna gondoskodni, ahelyett, hogy birtokba vették volna azt.
XVI. Benedeket kiváltképpen azóta ismerem személyesen, amióta pápai szolgálata kezdetén Rómába hívott a Fülöp-szigetekről, ahová egy évvel korábban képviselőjévé nevezett ki – fogalmaz írásában Filoni bíboros. – Jól emlékszem az első találkozásunkra. 2007. július eleje volt. Engem államtitkár-helyettesnek nevezett ki, vagyis az egyik legközelebbi munkatársának. Ez lehetővé tette számomra, hogy hetente legalább egyszer találkozzam vele és a szívéhez közel álló kérdésekről beszéljünk, valamint, hogy megfelelő iránymutatást kapjak a Kúria és az Egyház életének számos vonatkozásáról.
Az államtitkár-helyettesi hivatal feladata volt a pápai utak megszervezése is, így a megbízatásom négy éve során, mielőtt kinevezett volna a Népek Evangelizációja Kongregáció prefektusává, elkísérhettem XVI. Benedeket a különböző országokba, ahová apostoli látogatást tett. A „pedofília kérdése” ezekben az években jelent meg erőteljesen az Egyházban. Számomra mindig világos volt XVI. Benedek azon vágya, hogy határozottan szembe nézzen ezzel – nyomatékosítja Filoni bíboros.
Ezen a téren mindenekelőtt mély és nagyon magas fokú erkölcsi és intellektuális tisztességéről tehetek tanúbizonyságot. Ez megkérdőjelezhetetlen, még akkor is, ha ma már nem hiányoznak az ellene lázadók. Ezt szabadon megtehetik, de megerősíthetem, hogy soha nem találtam benne árnyoldalt vagy kísérletet arra, hogy bármit is elrejtsen vagy minimalizáljon. Nem téveszthető össze a bizonytalansággal vagy bármi mással az a finomsága sem, amellyel súlyos erkölcsi vonatkozású kérdéseket kezelt.
Tisztában vagyok azzal is, hogy a súlyos problémák milyen mélyen felkavarták, és tisztán emlékszem erre a mély sóhajtással kimondott gondolatára is: „Milyen kifürkészhetetlen az a szakadék, amelybe az emberi nyomorúság miatt bele lehet zuhanni!” Nagyon mélyen megviselték a történések, és a történetek hallatán időnként sokáig csendben maradt, még inkább, ha ezek az emberi nyomorúságok az Egyház embereit érintették.
Érzékelhető volt az áldozatok iránti érzékenysége. Amikor apostoli útjaira készülve (Egyesült Államok, Ausztrália stb.) felkérések érkeztek hozzá a bántalmazások áldozataival való találkozásr, kérte a véleményemet arról, miként teljesítse ezeket a kéréseket.
Megerősíthetem, hogy két olyan szempontot ajánlott, amelyekhez nagyon ragaszkodott:
– Nagy tisztelet az áldozatok iránt, akiknek kilétét védeni kell; ezért azt akarta, hogy a találkozók a kamerák tekintetétől távol történjenek. Nem akart tanúkat, de kérte, hogy legyek ott a nagyon kevés diszkréten jelenlévő között.
– Azt kívánta, hogy a találkozó ne egyfajta „audiencia” legyen, egyszerű kézfogással és gyors tekintetváltással, hanem igazi imatalálkozó; legyen lelki dimenziója, és Isten jelenlétében kerüljön rá sor, akitől irgalmat kell kérni. Ezért fogadta el azt az elképzelést, hogy az összejövetelekre egy kápolnában, a Legszentebb Eucharisztia előtt kerüljön sor. Az áldozatokkal való találkozás nehéz emberi pillanatai után közösen imádkoztak, elmondták a Miatyánkot; mindenkire személyesen odafigyelt, látható és tapintható meghatottsággal hallgatta meg őket és a végén mindegyiküknek egy-egy rózsafüzért ajándékozott.
Azokon a találkozókon nemcsak az áldozatok által elszenvedett megaláztatás érzése volt tapasztalható, hanem egy olyan egyházi ember megaláztatása is, aki soha nem tudta elképzelni sem, hogy ilyen lealacsonyító cselekedetek megtörténhetnek. Mégis, abban a pillanatban felajánlotta az ima balzsamát és a szolidaritás megkönnyebbülést adó érzését annak az Istennek a nevében, aki megalázta magát és magára vette az emberi mivoltot és annak bűneit. Minden találkozáson jelen volt a megsebzett igazi emberi és lelki érzékenység. A mélyen meghatódott embereket, testvéreit mindig Isten kegyelmére bízta. E találkozók alkalmával az egész Egyház kért bocsánatot Istentől, és XVI. Benedek elkötelezettséget vállalt, amelyben irgalma és igazságossága egyesült. Ezt addig nem létező intézkedésekkel teljesítette.
Ez XVI. Benedek, akit én közelről megismertem – hangsúlyozza Fernando Filoni bíboros. – Ő egy „pásztor”, az Úr szőlőjének „munkása”, akinek szívében mindig mélységes „aggodalom élt az egész Egyházért” és a szenvedő, elesett és Isten nélkül élő emberiségért, összhangban azzal, amit 2005. április 25-én délután a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában tett látogatása során mondott – zárja tanúságtételét Fernando Filoni bíboros, a Szent Sír Lovagrend nagymestere az L’Osservatore Romano vatikáni napilap hasábjain.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
