Alaposan kiverte a biztosítékot Hegedűs Bálint Hunyadi-forgatókönyve. A magyar történelem legnagyobb alakjait csak érintőlegesen, olcsó sztori mögé bújtató fércmunka ellen sokan emelték fel a szavukat az elmúlt hetekben. Kérdés, Andy Vajna mennyiben és miként szervezi át az előzetes munkálatokat, ahogyan az is, egyáltalán szükségünk van-e a torz, a történeti tényeket figyelmen kívül hagyó filmre.
Nyolcvanmillió a forgatókönyvre, hétmilliárd a teljes produkcióra. Az első hírek szerint a Magyar Nemzeti Filmalap nemcsak fantáziát látott a Hegedűs Bálint forgatókönyve alapján Szász Jánossal megrendezendő Hunyadi-filmben, de minden idők egyik legdrágább szuperprodukciójára adta áldását. Az ügy akkor robbant ki, amikor a PestiSrácok megszerezte Hegedűs Bálint forgatókönyvét, és Stefka István részletes cikket írt róla. Ebből megtudhattuk, hogy Az utolsó bástya valósággal hemzseg a történeti tévedésektől. Lovári pattantyúsokról beszél, miközben a lovári egy cigány nyelv, nem pedig egy nép. Horvát huszárokról, amikor a huszárság virtigli magyar ügy, és csak évtizedekkel később, Mátyás korában szerveződött meg. Ugyanilyen anakronizmus és ostobaság a héber tüzérek és cseh husziták említése. Arról nem beszélve, hogy a forgatókönyvíró Hunyadi szájába modern kori, kozmopolita szellemiségű felkiáltást ad, vagyis egyszerűen visszavetít XXI. századi körülményeket a nándorfehérvári csata idejére.
Stefka István cikke óta e sorok írója is kézhez vette a forgatókönyvet, és további súlyos hibákat fedezett fel. Ezek közül csak hármat emelek ki. Az egyik jelenetben Hunyadi János és Szilágyi Mihály babgulyást eszik, ami cseppet aggályos, hiszen a bab és a paprika amerikai jövevényként csak száz évvel később terjedt el a kontinensen. A másik a forgatókönyv nyitójelenete, amelyben Faradzs török aga devsirme (gyerekadó) címén elragadja egy magyar asszony gyermekét. A forgatókönyvíró azonban nem tudja, hogy – mint fogalmaz – „1435-ben, a Magyar Királyság végvidékein” – a török egyetlen magyar gyermeket sem vihetett el gyermekadó címén, nem lévén fennhatósága az érintett területen. Hegedűs Bálint nyilván arról sem értesült, hogy a török később, a hódoltsági időszakban sem szedett devsirmével gyermekeket a magyarok körében (míg a balkáni keresztényektől igen). A harmadik nemcsak a történeti, de a nyelvi ismeretek, stiláris érzék teljes hiányáról is tanúskodik. „Micsoda tragédia” – jegyzi meg egy halálesettel kapcsolatban a török aga, mi pedig csodálkozunk, hogy az ominózus görög kifejezést egy XV. századi török kirázza a kisujjából, és arra gondolunk, hogy innen az „állati ciki” és a „totál baró” sincs messze.
A három kiragadott példa valóban csak néhány a sok közül. A filmalap szokásos eljárása szerint a forgatókönyvek több javítással, kiegészítéssel jutnak el a végső fázisba, ezt nevezik forgatókönyv-fejlesztésnek. Az általunk olvasott anyag a harmadik változat – ekkor már szakértők, az adott korszak ismerői is bekapcsolódnak a munkába (akiket mellesleg a keretből kifizetnek). Megdöbbentő és megmagyarázhatatlan, hogy Hegedűs Bálint a fejlesztés harmadik fázisában nem mutatta meg hozzáértőnek a sületlenségektől, anakronizmustól, súlyos tévedésektől hemzsegő forgatókönyvet, amelyből kis odafigyeléssel egy középiskolai történelemtanár is kigyomlálhatta volna a képtelenségeket.
Hegedűs forgatókönyvének furcsaságai parabolisztikus környezetet kerítenek az egyébként lassan cammogó és érdektelen cselekmény köré. Nincs ebben semmi új, ha a történelmi filmekre gondolunk, hasonlóan igénytelen és kidolgozatlan megközelítés dívott az elmúlt húsz esztendő megközelítéseiben. Katarzis és tanulságok nélküli, lapos áthallásoktól hemzsegő, mélység nélküli történeteket barkácsoltak klasszikus történelmi tablók, nemzeti filmeposzok helyett. Az utolsó bástya ezt az utat követi, és aki csak olvasta, lesújtóan nyilatkozott Hegedűs munkájáról.
Súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel továbbá, egyúttal a filmalapon belüli rendezetlen jogköröket és személyes átfedéseket jelzi, hogy Hegedűs Bálint lényegében magát ajánlotta forgatókönyvíróként önmagának. Ő ugyanis a Magyar Nemzeti Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója és kurátora, ami legalábbis sajátos helyzetbe hozza őt forgatókönyvíróként.
A tervezett produkció másik gyenge pontja Szász János filmrendező. Szakmai előéletében nyoma sincs hasonló történelmi filmnek, nem világos, adottságai és tudása alapján egyáltalán képes-e levezényelni a tervezett szuperprodukciót. Filmes körökből úgy értesültünk, hogy Szász kevésbé önálló alkotó, inkább csapatjátékos. Minden eddigi munkájához profi, hozzáértő és autonóm alkotókat szerződtetett, akik a részfeladataikat olyan magas szinten oldották meg, hogy a végeredményt már könnyen összerendezhette. Információnk szerint Szász János állandó munkatársai között többen akadtak, akik – miután elolvasták Hegedűs forgatókönyvét – jelezték, hogy nem kívánnak a tervezett produkcióban dolgozni, pedig a rendező csillagászati összegekkel akarta megvásárolni tehetségüket.
Szász János másik gyengesége, hogy hosszú évek óta nem fűződik számottevő alkotás a nevéhez. Tizenhat év alatt három, még hívei szerint is felejthető filmet rendezett, talán csak A nagy füzet üti meg a szükséges mértéket, de az 1997-es Witman fiúkhoz képest az is csak utánérzés. A kritikák sem rajongtak érte: „szép részeredmények”, „nem jobb vagy rosszabb ahhoz képest, amik korábban készültek” (Port.hu), „kicsit szolgai adaptáció” (Index.hu), „hatásvadász” (Kultúra és Kritika). A nagy füzetet 2013-as bemutatója óta 28 ezren, A hentes, a kurva és a félszemű című Szász-filmet pedig 20 ezren nézték meg. Összehasonlításképpen: a Valami Amerika 3-at idén február óta majdnem 400 ezren.
A tervezett Hunyadi-film sorsát illetően láthatóan maguk az alkotók sem biztosak a dolgukban. Hegedűs Bálint egy minapi televíziós beszélgetésben feltételes módban beszélt a filmről, szemmel láthatóan maga sem hisz abban, hogy kikövezték az utat az első forgatási napig. A kulcsszereplő Andy Vajna Szász János és Tenki Réka színésznő társaságában, Jakupcsek Gabriella ATV-s műsorában állt ki a tervezett film mellett és azt mondta, a Hegedűs-féle forgatókönyv „fantasztikusan meséli el a történetet”. Néhány apró technikai dolgon kívül azonban valódi részletek nem derültek ki, és a beszélgetés résztvevői láthatóan kínosan ügyeltek arra, hogy semmi konkrétumot ne mondjanak.
Andy Vajna kétségtelenül nehéz helyzetben van, hiszen a forgatókönyv nyomán támadt botrány valósággal végigsöpört a magyar jobboldali közösségen. Néhány nap alatt eljutottunk oda, hogy a kormánypárti közönség lényegében egy emberként mond nemet erre a történetre. Információink szerint Vajnék úgy igyekeznek csökkenteni a filmalapra nehezedő közéleti nyomást, hogy adott esetben új forgatókönyvet íratnak, de továbbra is Szász János marad a rendező.
Első kérdés: ebben az esetben a már eddig is botrányszagú históriának megálljt parancsolnak-e, hiszen Szász Jánossal más gondok is akadnak.
Második kérdés: miért annak az embernek kell megrendeznie minden idők egyik legnagyszabásúbb magyar történelmi filmjét, aki szemmel láthatóan idegenkedik Magyarországtól?
„Sajnos, hazajöttem” – mondta például idén januárban a Fix TV-ben a külföldről hazatévedt rendező. 2015-ben az Origónak azt nyilatkozta, nem tud büszke lenni Magyarországra. Kiderül az is, hogy a jobboldaliságot, a nemzeti gondolatot bűnnek tekinti: „Nem tudom, minek köszönhető az az erős jobboldaliság, amelyik Magyarországon átvette az uralmat. Talán a szegénység szüli, de ez bizonyára nagyon összetett dolog. Nekem az a feladatom, hogy minderről a film és a színház nyelvén próbáljak meg beszélni. Ez tulajdonképpen egyfajta kutatás a bűn nyomában.”
Szász határozottan kiállt a migráció, a bevándorlás mellett is, ami a majdani Hunyadi-film rendezőjeként legalábbis furcsa. Hiszen a legendás kormányzó, a kemény nagyúr olyan erőteljes eszközökkel, karddal, íjjal, lovasrohammal harcolt a hazájára törő idegen horda ellen, hogy a terjeszkedő oszmán sereg hetven évig nem mert Magyarország közelébe jönni.
Szentesi Zöldi László – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
