Megtörtént az, amire senki nem számított: a haladó oldal képviselői igazi nehézfiúk lettek.
Russel Crowe-ként keresik a jó bunyósokat a fideszesek között, különös tekintettel a közöttük is különösen hitvány alakoknak számító propagandistákra, akik képesek netalán úgy beszámolni egy tízezres tüntetésről, mint egy tízezres tüntetésről. Ráadásul – súlyosbítva eddigi vétkeiket – mellőzve az ilyen eseményekhez kötelezően hozzáírandó eposzi jeleneteket, melyek szerint a csüngőhasúnak most már tényleg vége, bukott a varangykirály. Bűnüket sosem feledjük, unokáink miattuk szégyellik majd a nemzeti színeket a válogatott meccseken.
Szabad identitásválasztás melléktermékének tekinthetjük, amikor néhány girhes, magára az évek során még csak nem is férfias sörhasat, csak babahájat tevő aktivisták Lenin fiúknak képzelik magukat és akasztással, IFA-platóval fenyegetik az általuk fideszesként azonosított ellenséget. A veszélyérzetünk már akkor se nőhetne nagyobbra, ha anulu, anulu! kiálltásokkal közelítenének felénk.
Az apropóul a purifikációs forradalmi bizottságok megalapításához Gulyás Márton aktivista lebuzizása szolgált. Tehát jogos sérelem, mert mint az közismert, a baloldaliak sosem bántották másokat, ha nem volt rá különösen erős indokuk, vagy nem a végső kétségbeesés hajtotta őket, de azokban az esetekben is a segítés, a társadalom jobbá tételének szándéka vezette a bikacsököt tartó, a sortüzeket vezénylő kezeket, mint azt a Lukács szobor hűlt helyén kaparászó Hellerágnesék is bármikor megerősítik.
Hogy a progresszió hívei között ez miért okozott ekkora lelki törést a buzizás, az megmagyarázhatatlan, hiszen például Szájer Józsefet évekig buzizták lelkesen, és a buzivádba – hitük szerint -egy konzervatív politikusnak bele kell bukni. Lehet azért, mert buzi-listát senki más nem vezet rajtuk kívül, konzervatív embert a serdülőkor elhagyása után a legkevésbé sem érdekli, hogy ki hova és mibe dugja a farkát.
Ettől függetlenül van félnivalónk, hiszen semmi sem lehetetlen, csak elég elszántnak kell lenni hozzá!
Ha az elhatározás megvan, akkor már csak rengeteg munka és szorgalom kell hozzá, hogy mint az Oldboy főhőse, 20 év alatt fegyvert kovácsoljanak satnya kis testükből. Roppant szerencséjükre ebből még hátra van 13 év, addig még pont háromszor megválasztjuk Orbánt, hogy ne apadjon a dühük és az abból származó lelkesedés önmaguk még tökéletesebbé, még fenyegetőbbé tételéhez.
Így elképzelve a sok kis zen szerzetest, akik Orbán miatt kolostorba vonulnak, lemondanak a cukorról és a cigarettáról, de reggel négykor ébrednek, hogy lefussák a 10 kilométert, majd délig babos zsákba ütik az ujjaikat, hogy az erősödjön, azt mondom: mégis van okunk rettegni.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
