A kiherélt lakás-takarékpénztári törvény első változatát még Horn Gyula miniszterelnöksége idején, 1996 őszén vitatta meg a Parlament. Az előterjesztés adatlapja a vitáról, szavazásokról, módosító indítványokról ide kattintva tekinthető meg. Akkor a Fidesz vezérszónoka Sasvári Szilárd volt, aki számos módosító indítványt is benyújtott a törvényjavaslathoz.
A legérdekesebb, hogy akkor a fideszes politikus a 49. számú módosító javaslatában még azt indítványozta, a lakás-előtakarékoskodót a befizetett betét összegéhez igazodó mértékben állami támogatás illesse meg, amelyet a központi költségvetés évente nyújt,
ami a betét 40%-a,
legfeljebb évi 40 000 forint.
(A törvény eredetileg 30 százalékos, maximum évi 36 ezer forintos támogatásról rendelkezett. Végül az első évben, 1997-ben megkötött szerződések esetében, de csak az első megtakarítási évre 40 százalékos támogatást engedélyezett. Azóta a 30 százalékos támogatás nem változott, egyedül az összeg maximuma kétszereződött meg.)
A fideszes politikus itt nem állt meg, az 51. számú módosító javaslatában azt szerette volna elérni, hogy
az elhelyezett betét 40%-a, legfeljebb 40.000 Ft a személyi jövedelemadóból levonható
legyen. Hogy teljesen tiszta legyen:
a megtakarító befizetne havi 5 ezer (évi 60 ezer) forintot, erre a költségvetés adna a lakáskasszán keresztül 24 ezer forint állami támogatást, majd ugyancsak a költségvetés még 24 ezer forint adókedvezményt. Jól hangzik!
A vitában egyébként sem az akkor ellenzékben levő Fidesz, sem az ugyancsak ellenzékben levő KDNP részéről nem hangzott el semmi olyan ellenvetés, melyre Bánki Erik hétfőn reggel felébredve hirtelen rájött. Nem vetették fel, hogy a megtakarító polgárok szaunát vagy medencét építhetnek az államilag támogatott megtakarításból. Az sem vetődött fel bennük, hogy az állami támogatást a központi költségvetés csak a kiutalás előtt adja oda a lakás-takarékpénztáraknak, holott most azzal érvelnek, hogy ezen ingyen állami forrás megforgatásával értek el luxusprofitot.
Sőt, a nemrég elhunyt KDNP-s Rubovszky György felszólalásában még ezt mondta:
„Engedtessék meg, hogy arról tájékoztassam a tisztelt Ház tagjait, hogy 1995. év végén az alkotmányügyi bizottság egy delegációjának egyik tagjaként kint járhattam Németországban, ahol a pénzintézetek vezetői a lakás-takarékpénztárakról tartottak nekünk egy egynapos konzultációt. A konzultáció végeredménye az lett, azt közölték velünk, hogy
ez a konstrukció, ami Németországban tökéletesen működik, minden olyan országban megvalósítható, ahol az átlagos infláció nem haladja meg az évi 3 százalékot.”
Ehhez képest nagyot fordult a világ a fideszesekkel.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
