Ha a kórházakba csak azok kerülnének be, akiknek erre valóban szükségük van, az állami ellátórendszer egyes részein is meglenne az a figyelem és idő, amit a betegek a magánellátásában látnak – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában a Magyar Kórházszövetség új elnöke, az Uzsoki Kórház főigazgatója, Ficzere Andrea.
Megvan a helye a magánegészségügynek Magyarországon, ahogyan más országokban is – vélekedett az InfoRádió Aréna című műsorában Ficzere Andrea.
„Az a kérdés, hogy ez a hely hol van, és milyen az átjárás az állami és a magánegészségügy között” mutatott rá a Magyar Kórházszövetség új elnöke, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatója.
Mint mondta, sokakkal és nagyon sokat beszélgetett erről a témáról, és az a kép alakult ki benne, hogy
ha a magán- és az állami minőségbiztosítási rendszer egy ernyő alatt tudna működni, akkor jól és tisztán lehetne a betegutakat megtervezni és ellenőrizni a végén.
„Most az a gond, hogy a két rendszer között van egyfajta olyan átjárás, ami nem ellenőrizhető, és a magánellátóban bizonyos bevatkozások megtörténnek, de a kivizsgálás előtte állami intézményben történik, illetve ha szövődmény vagy utógondozás van, az visszaesik az állami rendszerre.” Ficzere Andrea szerint ez utóbbi a legrosszabb, ami előfordulhat.
Szerinte, ha ki lehetne találni egy egységes elvárásrendszert a magán- és az állami rendszerrel szemben, hogy az ott dolgozók bizonyos időt „keresztben” eltölthetnének a másik oldalon, akkor „nem szigetelődnének el szakmailag”. Ficzere Andrea tud olyan orvosokról, akik csak a magánegészségügyben dolgoznak, ezáltal olyan elszigetelődés jön náluk létre, ami a tevékenységüket „rossz irányba” viszi, miközben „fontos az a színesség, ami egy állami intézményben van”.
Arra a kérdésre, hogy kell-e tudnia az állami rendszernek a „pénzért azonnali szolgáltatást”, Ficzere Andrea azt mondta, nem csak ez a különbség a két szisztéma között.
„A magánegészségügy sem mindenhol azonnal hozzáférhető, és az állami is sok helyen azonnal az.
Igazából aki a magánegészségügybe megy, sokszor a figyelmet és az időt veszi meg; a szakemberek ugyanis ugyanazok a két rendszerben. Csakhogy a magánegészségügyben nincs az a hajtás, ami azt a tudatot adja a betegnek, hogy nagyobb figyelem jut rá. Ha ez az időfaktor át tudna kerülni az állami rendszerbe is, akkor azt gondolom, sokkal kiegyenlítettebb lenne a két terep” – fogalmazott a kórházigazgató.
Szerinte ez a jelenben még a saját kórházába sem megvalósítható, illetve bizonyos orvosi területeken még nehezebb az egész ügy, de
„ha újra lenne strukturálva a rendszer, hogy valóban csak azok kerüljenek be a kórházakba, akiknek erre szükségük van, akkor olyan teher kerülne le a fekvőbeteg-intézményekről, hogy lehetne miről beszélni”.
Ficzere Andrea arról is beszélt, hogy a kórházminősítés területén olyan indikátorrendszert vezetne be, amely alapján minősíthető lenne az adott ellátóhely.
„Fontos olyan adatokat közzétenni, amelyek alapján az ember el tudja dönteni, hogy melyik számára a vonzó és statisztikailag bizonyítottan biztonságos betegellátást nyújtó intézmény. Ezt ágazati szinten kell tudni megvalósítani. Ehhez a betegellátás újraparaméterezésére van szükség, hogy a vezető pontosan tudja, hogy az adott intézményben kit mennyi idő alatt, milyen eszközökkel, milyen dolgozói feltételekkel, mennyi pénzből látnak el.”
A Magyar Kórházszövetség elnöke szerint
előbb-utóbb a finanszírozást az eredményesség fogja meghatározni.
„A világ afelé halad, hogy maga a kórházi rendszer is változni fog; nem lesz ennyire aktív kórház sehol a világon.”
Ficzere Andrea úgy látja, mindezt megvalósítani nehéz feladat, de külföldi példákra hivatkozva azt mondja, léteznek olyan paraméterek, például betegszám, szövődmények statisztikája, kórházi tartózkodás ideje, elvégzett vizsgálatok, amelyek szerint minősíthető a kórházak eredményessége.
A teljes adást itt nézheti végig:
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
