Robert Fico az EP-választási kampány utolsó napján megszólalt, és közel negyedórás beszédet közölt a közösségi médián és a sajtón keresztül, írott és videós formában egyaránt. Beszéde kétségkívül nagyobb vízválasztó, mint a május 15-i merénylet volt. Amit mond, és amilyen kontextusban ezt mondja, mindent megváltoztat, a szlovák belpolitika dinamikáját biztosan.
Robert Fico beszédét korábbi cikkünkben közöltük. Ezúttal a sorok közé rejtett üzenetekre összpontosítunk.
Teljesen nyilvánvaló volt, hogy ha elég erőt érez magában, a kormányfő nem hagyja ki a lehetőséget és megszólal a kampány végén. Amire azonban kevésbé lehetett számítani, az az volt, amit mondott. Amit halottunk tőle, az nem egyszerűen a smeres választók mobilizálása volt.
Beszédét angolul feliratozták, a szöveg kontextusa pedig európai és globális szintű összefüggésekben helyezte el az ellene elkövetett merényletet. Nem csak a Smer választóit szólította meg, de muníciót adott a magyar, az olasz, a spanyol, a francia és a német szuverenista erőknek is. Egyúttal igazolta Orbán Viktor korábbi kijelentését, miszerint háborúellenes álláspontja miatt lőttek rá.
Fico beszéde be fogja járni a világot. Nem csodálkozom rajta, hogy a The Guardian, a CNN, a Reuters vagy a Politico a maga szája íze szerint fogja torzítani a beszéd részleteit. De a jobboldali, nemzeti konzervatív lapok le fogják írni a lényegét, és az üzenet be fogja járni Európát és a globális médiateret. Főleg, hogy mondandójából nem hagyta ki azt a nyugati nyomásgyakorlást sem, ami mindenáron ellenségként akarja láttatni Oroszország és Kínát – erre pedig Pekingben biztosan felfigyelnek.
Még nagyobb jelentősége van Fico beszédének belpolitikai szempontból. Néhány hónappal ezelőtt egy véleménycikkben azt írtam, hogy a Smer nagyjából addig lesz következetesen szuverenista vágányon, amíg a progresszív PS elég erős lesz ahhoz, hogy Ficonak ne érje meg középre helyezkedni. Akkor úgy számoltam, hogy az EP-választások után a PS csillaga leáldozik, Fico pedig újra fordít egyet a köpönyegen és besorol középre, ahol retorikában talán még kicsit szuverenista lesz, a gyakorlatban azonban nem. Ennek korábban voltak jelei, például az, hogy Szlovákia sokkal kevésbé konfrontálódott az Ukrajnának nyújtott 50 milliárdos csomag kérdésében, vagy az ukrán gabonadömping kérdésében.
Robert Ficot azonban május 15-én lelőtték, és mondjon/írjon bármit az ellenzék és a progresszív sajtó, Fico úgy hiszi, hogy a merénylethez a közép-európai országokat elnyomni akaró nyugati hatalmak politikája, a Soros György-féle spekulánsok és a háborúpárti globalista elit tettei vezettek. Beszédét ennek megfelelően építette fel.
Fico most először fordult igazán szembe a liberális fősodorral. Nem csak hazai, de európai, sőt globális szinten is. Méghozzá egy olyan nagy horderejű kérdésben, mint az ellene elkövetett merénylet.
Ez azt jelenti, hogy Robert Fico és a Smer sosem felejti el a progresszív fősodornak azt, hogy mekkora felelősségük volt a történtekben a közvélemény hergelésén keresztül. Sosem felejtik el az európai politikai elitnek, hogy pár üres frázis után egyszerűen lelegyintették Robert Fico és Szlovákia sorsát a merénylet utáni napokban, mert Ukrajna további pénzelése fontosabb téma volt számukra, mint hogy egyetlen mondatban közösen megemlítsék, elítéljék a merényletet. És sosem felejtik el, ahogy a szlovák progresszív sajtó nyilvánvalóan külföldi gazdáik ösztönzésére elbagatellizálta a merényletet, annak jelentőségét és Fico egészségügyi állapotát.
Fico üzenete egyértelmű. A progresszív mainstreammel nincsenek többé háttéralkuk, nincs kesztyűs kéz, nincsenek retorika mögé bújtatott engedmények. Ha tovább folytatják (az emberek érdekeit szolgáló politikai célok híján) a társadalom hergelését, akkor az az erőszakos aktivizmus, amit a progresszívok honosítottak meg Szlovákiába, súlyos következményekkel fog járni.
A progresszív retorika által (szándékosan vagy akaratlan) életre hívott merénylet kétélű fegyvernek bizonyult. Fico túlélte, üzenni tudott, a kormány nem esett szét, mi több, még jobban a nemzeti-szuverenista oldal felé tolta az egész garnitúrát, amellyel a Nyugat és a liberális erőtér még nehezebben tud majd egyezkedni.
A szlovák progresszívek és sajtójuk minden lehetséges hibát elkövettek, amit el lehetett követni. 2022-ben a Matovič ellen indított mediális háborúval újra helyzetbe hozták Ficot, és fel sem fogták, mit csinálnak. 2023-ban a háború ész nélküli propagálásával letaszították a potenciális szövetséges HLAS-t a befutó helyről, mert vakon hittek a mediális túlsúly erejében, de így sem tudtak kormányt alakítani. 2024-ben nevetséges módon a totálisan alkalmatlan és szolgalelkű Korčokot akarták az államfői székbe ültetni, azzal az arrogáns szlogennel, hogy az az ellenzéknek jár. És 2024 májusában és júniusában szavaikkal, arroganciájukkal maguk bizonyították, hogy mennyire felelősek a május közepén történtekért.
Új fejezet indul a belpolitikába. Személy szerint kőkemény narratívaháborúra számítok a mediális térben. A lassan kivérző és eljelentéktelenedő progresszív ellenzék helyett majd a progresszív sajtó akar politizálni, és a Smer készül erre a csatára. A kérdés az, hogy mi minden kerül közben kereszttűzbe…
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
