Az egyetemi diplomaosztóig egészen normális gyereknek tűnt. Legalábbis senki nem mondta volna meg, hogy valaha is a nagypolitikának szenteli az életét.
Most kereken huszonnyolc éves. Rendkívüli módon zavarja az életkora. Nagyon szeretne legalább negyvenéves lenni, mert úgy érzi, ilyen fiatalon nem veszik igazán komolyan. Hogy idősebbnek tűnjön, minden eszközt felhasznál. Sötét öltönyöket hord, lassan, kissé meggyörnyedve jár. Avitt, idejétmúlt szavakat használ, vékony hangján azt mondja, kérlek szépen és mindazonáltal, mert meggyőződése, hogy így roppant elegáns. Gyakran átkarolja, vagy barátságosan oldalba böki vele egyidős beszélgetőpartnerét, ha azonban nála magasabb polcon álló politikusokkal találkozik, akár félóráig is csendesen álldogál a háttérben.
Szülővárosában szerezte első tapasztalatait. Akár napokig is elüldögélt volna egy-egy képviselőtestületi-ülésen, figyelte, hogyan kerekítik a szót a „nagyok”, cipelte a polgármester táskáját, komolykodó feljegyzéseket készített. Aztán pártja ifjúsági szervezetében folytatta a pályafutását. Míg a többieket a bulik és a kirándulások vonzották, ő aktív szervezőmunkába kezdett. Kongresszusokon szónokolt, melegen üdvözölte a párt elnökét, amikor helyet foglalt az első sorban, cselekvési terveket, programokat gyártott – rossz magyarsággal, sűrű helyesírási hibákkal.
Ha valakiről úgy tartja, hogy rangban lejjebb áll, kegyetlen lesz. Megvetően beszél a postással, a szerelővel, ha belép a boltba, nem köszön, és habozás nélkül kimegy az ajtón egy idős parasztasszony előtt. Soha nem megy ki azonban az ajtón pártvezetőjének felesége előtt, sőt, előzékenyen az utat is mutatja, pedig aligha lehet eltéveszteni az ajtón való áthaladást.
Nincsenek tulajdonságai. Éppen ezért egyenes útja vezetett a nagypolitikába, hiszen mindenki tudja, hogy bármilyen szakterületet rábízhatnak, engedelmesen végrehajtja majd az utasításokat.
Ő azonban többet akar, mióta Pestre költözött. A hatalmi erőterek természete érdekli. Nagyon szeretne tisztán látni, hogy kinek van a legbíztatóbb jövője a pártban. És akkor, ha kiderítette, mellé áll, hűségesen szolgálja, egészen addig, amíg új gazdát nem talál magának.
Ha megkérdezed, hogy miért éppen abban a pártban van, amelyikben, és milyen értékekben hisz, kaptafa szövegekkel válaszol. Hiszen ezen még ő sem gondolkodott el igazán. Itt van, és kész. Ehhez az ügyhöz hűséges, a túloldalon állok pedig a másik ügyhöz. Ennyire egyszerű.
Közvetlen életcélja, hogy helyettes államtitkár legyen. Ha pedig ezt elérte, bármi lehetséges.
Munkájához tudományos munkát is végeznie kell, ezért egyetemi szakdolgozatát újra és újra feldarabolja, átcsomagolja, és kisebb-nagyobb darabokban publikálja olvashatatlan, pár száz példányban megjelenő szakfolyóiratokban, amelyeket hajszálpontosan olyan seggfejek szerkesztenek, mint ő. Évek óta nem olvasott egyetlen könyvet sem, egyáltalán nem hallgat zenét, a szellemi élet nem érinti meg, viszont kopott középiskolai tudását társaságban gyakran megcsillogtatja.
Hetente legalább négyszer konferenciára, fogadásra, háttérmegbeszélésre jár. Elsőként érkezik, utolsóként távozik. Nagyon vigyáz arra, hogy lehetőleg mindenkivel kezet fogjon, és mindenki lássa, hogy megjelent a rendezvényen. Rámosolyog a vendégekre, türelmesen végighallgatja beszélgetőtársait. Tűnődő, elgondolkodó maszkot erőltet magára, félrefordítja a fejét, mérlegel, helyesel, kiegészít. Úgy tesz, mintha mindent és mindenkit nagyon komolyan venne. Soha nem mond véleményt semmiről, ezt roppant taktikus eljárásnak gondolja. Érzi és tudja, hogy jelenlegi beszélgetőpartnerein adott esetben keresztül kell majd gázolnia, hogy céljait elérje. Addig pedig nem játssza ki az adut, pontosabban nem árulja el, hogy egyelőre nincsenek kártyái, csak kíbicel a játszmában, maximum a kártyát kevertetik vele a nagyok.
Általában helyes fiúnak tartják. A mamák különösen rajonganak érte. Komoly barátnője van, afféle első szerelem, gimnazista koruk óta együtt járnak. Neki nincsenek nőügyei, nem iszik, nincsenek rossz szokásai. Igaz, jók se. Egyedül a politikai hírek érdeklik, a legszívesebben éjjel-nappal tanulmányozná a belpolitikai eseményeket. Fél éjszaka kattintgat a hírportálokon, és nagyon vigyáz, mit posztol ki a Facebookra, hiszen mindennek nyoma marad.
Mostanában jól megy a sora. Brüsszelben dolgozik asszisztensként, és a pártban maximálisan elégedettek a munkájával. Beszél angolul, németül, egy kicsit franciául. Anyagilag is jól halad: már nyolc öltönye van, egytől-egyig gondosan kiválasztott, kiváló minőségű darab. A legtöbb persze barna és sötétszürke, hiszen Brüsszelben mégsem tűnhet huszonnyolc évesnek az ember.
Övé a jövő. Ezt jól jegyezd meg.
(Következik: Taxis hiéna)
Szentesi Zöldi László – https://www.facebook.com/szentesizoldi/
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
