Ha az emberek spontán módon adnak nevet egy helynek, akkor az azt jelenti, hogy érzelmi viszony fűzi őket hozzá, és ezt értékelni kell. Az egykori Petőfi Csarnokot a fiatalok elnevezték Pecsának. Szabályos mozaikszó, de kétségtelenül vulgáris asszociációt is kelt – idézi föl Balázs Géza professzor.
e-nyelv.hu
Fészek – a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár budapesti tájszavas elnevezése. Dzsumbuj – a dzsungel és a lebuj szóból városrésznév. Centi – a Centenáriumi lakótelep neve a Kertvárosban. A pesti nyelv – Városnyelvi kalauz címmel írt könyvet Balázs Géza nyelvész professzor. Őt kérdezte a Gondola.
– Professzor úr, a Köki tréfás elnevezése volt a Kőbánya-Kispest vasútállomásnak. Ma nagy bevásárlóközpont hivatalos neve. Miért jó az, ha a helyi társadalom nyelvi leleménye idővel hivatalossá emelkedik, s netán ez az út a Fészek számára is bejárható lehet?
– Az ember ősi ösztöne a névadás. A névadásnak gyakorlati oka van, hogy tudjunk azonosítani valamit vagy valakit, és mindig van benne érzelem. A helynévadásban is. Ha az emberek spontán módon adnak nevet egy helynek, akkor az azt jelenti, hogy érzelmi viszony fűzi őket hozzá, és ezt értékelni kell. Az egykori Petőfi Csarnokot a fiatalok elnevezték Pecsának. Szabályos mozaikszó, de kétségtelenül vulgáris asszociációt is kelt. Ismertem az igazgatót, eleinte küzdött ellenére. Később beadta a derekát, azt mondta, a pesti folklór, a pesti szleng része lett, és föltette a plakátokra: Pecsa. A Fészek esetében föl sem merül esztétikai kérdés, csodálatos, kifejező szó önmagában, ráadásul a könyvtár nevét is felidézi.
– Aszfalthumornak, flaszterköltészetnek is nevezik a jellegzetesen pesti szóalkotásokat. Különösen szórakoztatóak az összetévesztő játékok: amikor a csárda zaját a zárda csajával, a száradt füzet a fáradt szűzzel, a harcsa máját a Marcsa hájával, a réti pipacsot a péti ripaccsal állítjuk szembe. Miért jó, amikor a pesti szójáték a politikába is betör, és a mezőgazdasághoz a földműveseknél is jobban értő szélsőségest flaszterparasztnak nevezi el a köznyelv?
– Sokra értékelem, szeretem a humort. Akinek van humora, az könnyebben megbirkózik az élet nehézségeivel, mert képes a dolgokat más nézőpontból nézni. Amikor az élet lehetetlen helyzetek elé állítja az embert, akkor jólesik hangoztatni ilyen aszfaltbölcsességeket, mint hogy: Nem számít, majd a mentő elszállít vagy azt, hogy: Az a lényeg, hogy tapadjon a bélyeg. Ezek az bugyuta kis humoros rigmusok szerintem segítik a túlélést, mert kiemelnek a hétköznapiságból. Sokkal jobb, ha ilyeneket mond az ember, mintha befeszül és szétrobban.
e-nyelv.hu
– Vegyék gondjaikba az elvtársat – parancsolta Rákosi Mátyás, miután autója elütött egy embert. A vezér kórházi ápolásra gondolt, gorillái azonban a recski munkatáborba vitték az áldozatot. Az ideológiai megnevezések áldozata lett a Royal mozi, amely Vörös Csillag filmszínházként ragyogott fel, a Fradi, amely egy ideig Kinizsi néven futott ki az Üllői úti gyepre. Milyen károkat okoz ma, amikor egy bűnözőt „fiatalnak”, egy gyilkost „gyanúsítottnak”, esetleg egy nemi irányultság képviselőjét „melegnek” nevez a média?
– Ez más téma: a szakirodalom politikai korrektségnek nevezi. Egyetértek azzal a törekvéssel, hogy ne árts, így fölöslegesen szavakkal ne bélyegezzünk meg másokat. A bűnöző valóban csak akkor bűnöző, ha ezt a bíróság kimondja, a gyilkos mindaddig csak gyanúsított, ameddig nem ítélik el. Egyes kisebbségi társadalmi csoportok jogosan érzékenyek a megnevezésükre, mert egyik vagy másik szóhoz negatív asszociáció tapad. Ezeket a kulturált ember elkerüli, mert indokolatlanul pusztán a szavakkal megsérteni embertársunkat nem illendő. A politikai korrektség túlhajszolása – ami jelenleg a nyugati világban zajlik – viszont káros, mert lassan már minden szót, nevet le akarnak cserélni, ami valakinek, valamiért fájhat, ez pedig a nyelv alapvető hagyományos jellege elleni támadás, és oda vezet, hogy előbb-utóbb nem fogjuk egymást megszólítani és megérteni. Ha a szándék tisztességes és egyenes, akkor nem kellene fönnakadni a kifejezésen.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
