Ha az autómmal véletlenül szabálytalanul parkolok le, akkor 20-30 ezer forintos bírságot kell fizetnem, noha nem okoztam senkinek kárt vagy sérelmet ezzel a közlekedési szabályszegéssel.
Az Oktogon vagy a Lánchíd közlekedésének megbénítása azonban büntetlenül marad, mert a begőzölt bulizgatóknak van gyülekezési joguk. Na, ebből van már nagyon sokunknak elegünk.
Nem jól van az, hogy ebben a fene nagy demokráciában a normális millióknak még a nemzeti ünnepeink méltósággal, büszkeséggel való megünnepléséhez sincs joguk, de egy agresszív, néhány ezer vagy akár néhány tízezer fős, részben félrevezetett fiatalokból, részben külföldi zsoldban álló fizetett provokátorokból álló csoport bármit megengedhet magának.
Ezek valójában szánalmas figurák, akik egyrészt feltűnési viszketegségben szenvednek, másrészt ilyenkor érzik magukat valakinek, mert örömüket lelik abban, hogy bosszúságot okoznak, na nem a hatalomnak, ahogyan ezt ostobán gondolják, hanem a békés, többmilliós többségben lévő magyaroknak. Sokunknak kezd már elegünk lenni. Vészesen fogy a türelmünk. Nem kellene már tovább annak a bizonyos pofonosládának a tetejét feszegetniük ezeknek a hivatásos Gulyás Mártonoknak.
Tudjuk, hogy ezek a nyikhajok csak provokálnak, sokan nem is tudják, hogy csupán eszközei a Wall Street-i nagyravágyó globalistáknak, akik ürügyet (casus bellit) akarnak velük szolgáltatni arra, hogy erőszakosan beavatkozhassanak az országunk belügyeibe, megpróbálva megdönteni a törvényes kormányt. Talán már Sorosék is tudják, hogy elvbarátaikat kormányra juttatniuk parlamenti, demokratikus választások útján nincs esélyük. Mégsem kellene azért eltűrnünk, hogy a fejünkre csináljanak, mert a birkatürelmű mentalitás is lehet legalább olyan káros, mint a provokációnak való beugrás.
Ezek az ostoba orbánozók bizonyára nem látták a YouTube-on azt a videofelvételt, amelyen 1988-ban a Batthyány-örökmécsesnél Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének évfordulóján tartott megemlékezésen látható, hogyan fogták le a rendőrök Orbán Viktort. Hátulról, két kézzel fogva, az álla alatt, az ádámcsutkájához szorítva a gumibotot. Csak hogy lássanak már ezek a zsúrpubik valamit arról, milyen is a diktatúra, amit nem szégyellnek napjainkra vonatkoztatva emlegetni. De lehet közelebbi példát is említeni. 2006-ban is ízelítőt kaptunk a gyurcsányi rendőrterror működéséről, amikor az ’56-os forradalom 50. évfordulóján verték véresre, lőtték nyomorékká a nemzeti ünnepen résztvevőket.
Nagyon szokatlan ez a XXI. századi háborús újmódi, amit eddig még sosem látott nemtelen eszközökkel vívnak, felhasználva azokat a fantasztikus technikai eszközöket, amelyekkel semmivé tudják tenni a valós népakaratot, a demokratikus választási győzelmeket is. Egy-egy agresszív, provokatív kisebbséget felhasználva országok, népek, sőt földrészek, sorsát dönthetik el a világ urainak szerepében tetszelgő Wall Street-i globalista pénzguruk. Nem akarják elfogadni a demokratikus rendet, a választási eredményt sem, mert már maguk is elhitték, hogy a világban mindennek úgy kell történnie, ahogyan ők akarják.
Kezükben a pénz, a tőke, a tömegtájékoztatás, amivel eddig mindig mindent elértek. De tévednek, mert azért nem mindenhatók. Mindenható csak egy van. És afölött nincs hatalmuk. A megvásárolt, hazájukat eláruló európai csicskavezetőik még egy darabig felszínen maradhatnak, de az Európa elfoglalására szőtt tervük úgysem fog sikerülni, mert az ellentétes lenne a még létező európai népek emberi természetével, amin ők sem tudnak változtatni.
Nekünk, magyaroknak, nagy szerencsénk van ezzel a tehetségtelen antipolitikusokból álló ellenzékkel, amely napról napra bizonyítja, hogy teljes mértékben alkalmatlan a kormányzásra, egy ország vezetésére, de még egy választási kampány levezénylésére is. A darabokra hullott komplett baloldal (MSZP, DK, LMP, PM, Együtt, MoMa, Momentum, kutyapárt stb.) már nem is játszik másra, mint arra, hogy a nemzeti kormány reményük szerinti megpuccsolása során a liberális-globalista világbirodalom szekértolóiként jutalmul egy-egy helytartói pozícióhoz juthatnak.
A Jobbik pálfordulásával már a parlamenti küszöb elérését is sikerként könyvelheti majd el 2018-ban. A pártot finanszírozó oligarchának több esze, nagyobb tisztessége lehetne annál, hogy pénzét, tekintélyét egy nyilvánvalóan vesztes, nemzeti érdekek elleni pártalakulatra pazarolja. A nemzeti kormány régi és új ellenzéki ellenfelei és vezérei államférfiúi képességekben Orbán Viktor bokájáig sem érnek fel, ezért nevetséges, hogy a választási győzelmük reménytelenségét a választási jogszabályok előírásaiban vélik megtalálni. A szabályozás önmagában mit sem ér, ha nem áll mögötte választási többség.
A liberális-globalista világbirodalom urai magyar liberális barátaikkal felsülnek, mert választást nyerni nemzetellenes, mélységesen demagóg (hogy ne mondjam: populista) politikájukkal nem tudnak, a hivatásos Gulyás Mártonok pedig kevesen lesznek egy kormányellenes puccs kirobbantásához. Magyarország nem Ukrajna, Budapest nem Kijev, a Kossuth tér nem a Majdan.
A hazai csicskák provokálhatnak, kellemetlenkedhetnek a nemzeti ünnepeinken, cirkuszolhatnak egy-egy kormányzati intézkedésen (ilyet hetente találnak, hiszen bármibe bele lehet kötni), fütyülhetnek, szirénázhatnak, orbánozhatnak még legalább 2022-ig. De viselkedjenek! Tartsák be a társadalmi együttélés minimális szabályait, mert a pofonosláda tetejét félig már kinyitották.
A szerző nyugalmazott ügyvéd
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
