Carmela, a 78 éves calabriai asszony ma, március 23-án is egy csokor virágot vitt a pápának, ahogyan a Szentatya február 14-i kórházba kerülése óta jópárszor. A Gemelli-klinika erkélyéről kinéző Ferenc pápa pedig észrevette őt, és így köszöntötte: „Derék asszony.” „Még mindig nem tudom elhinni, milyen csodálatos!” – nyilatkozott a Vatican Newsnak az asszony.
„A virágokat terápiaként használom, egy Bambino Gesùban fekvő beteg gyermekért kezdtem el” – mesélte, hozzátéve, hogy rendszeresen imádkozik a pápáért: „Meg fog gyógyulni, soha nem féltettem az életét.” Carmela asszony csokrát a Szentatya kérésére a Santa Maria Maggiore-bazilikában levő Salus Populi Romani Szűzanya-kegyképnek adományozták.
A sárga rózsacsokrot, amelyet a pápának vitt, mint ahogy már tucatnyi más alkalommal is tette a Szentatya 38 napos kórházi kezelése alatt, egy csendőrnek kellett elkapnia, mert majdnem kiesett Carmela kezéből. Túl sok volt benne az érzelem, amikor a Gemelli-klinika erkélyéről kinéző Ferenc pápa tekintetét érezte magán, aki a kórházi kezelése kezdete óta első alkalommal jelent meg a nyilvánosság előtt, és amikor hallotta, ahogy a Szentatya halkan azt mondta: „Látom azt az asszonyt a sárga virágokkal. Derék asszony!”
„Nem tudom, mit mondjak. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Köszönöm az Úrnak és a Szentatyának. Nem gondoltam volna, hogy ennyire »látnak«.” A 78 éves calabriai, de hat éve Rómában élő Carmela Mancuso az olasz nyelvű cikket író Salvatore Cernuzio karjaira támaszkodott, lehajtva a fejét. Úgy tűnt, mintha a könnyeivel küszködne. A hangja úgy remegett, mint akinek „túl sok” volt az a pillanat, amit átélt. Messze túl volt ez az várakozásain, messze túl az elérhetőn. „A Szentatyának áldást kellett volna adnia, ehelyett meglátta a rózsacsokromat. Mielőbbi felépülést kívánok neki, és hogy újra köztünk legyen, ahogy korábban is.”
A gyógyító virágok
Valószínű, hogy a pápa – aki ezután a Vatikánba való hazaúton a Santa Maria Maggiore-bazilikába vitte a csokrot, hogy ott letegyék a Salus Populi Romani ikon elé – már a szerdai általános kihallgatások egyikén felfigyelt a szelíd modorú, ősz hajú, alacsony hölgyre, akit mindig virágot vitt magával. „Számomra ez olyan, mint egy terápia” – mondta Carmela asszony a vatikáni médiának. Ha úgy tetszik, egy színterápia, amely kiegészíti azokat az imákat, amelyeket Istenhez intéz minden betegért. Különösen is a pápáért.
Amióta Ferenc pápát kétoldali tüdőgyulladással kórházba szállították, Carmela „legalább tíz-tizenkét alkalommal” indult el otthonából, a Monteverde negyedből, hogy vonatra szálljon a Gemelli megállóig. (Ez 30-40 perces vonatutat jelent – a szerk.) „Az volt az örömöm, hogy virágot vihetek a Szentatyának.”
Egy kislányé volt az első terápiás csokor
Carmela először egy kórházban, méghozzá a Bambino Gesù gyermekkórházban használta a virágokat imaként, üzenetként és terápiaként. „Gyakran jártam oda, és volt ott egy három hónapos kislány, akinek kényes műtéten kellett átesnie. A nagynénjét az Isteni Irgalmasság-kegyhelyen (a Szent Péter-bazilikától néhány lépésre fekszik – a szerk.) tett látogatásom során ismertem meg, együtt mondtuk el a szentolvasót, és egy nap azt mondta nekem: »Most a Bambino Gesùba kell mennem, ott van az unokahúgom, akit meg kell műteni.« Nagyon aggódott. »Nem tudom, mit csináljak« – mondta nekem. Azt válaszoltam: »Elkísérlek«, és akkor vele voltam, egészen felkísértem a műtőhöz, majd a beavatkozás végéig vele maradtam. Szerencsére jól sikerült! Az első gondolatom aztán az volt, hogy virágot hozzak. Ettől kezdve mindig hoztam virágot a hálám jeléül. Valójában minden alkalommal, amikor virágot viszek, egy kis kártyát teszek bele sok üzenettel, és áldást kérek a rokonaim és barátaim számára.” És egy hónapja a pápa számára is.
Bátorítsuk a pápát, imádkozzunk érte!
„De milyen csodálatos…” – jegyzi meg a nő, megszakítva a történetét, hogy felidézze azokat a rövid másodperceket, amelyeket a Gemelli klinikánál élt át. „Így integettem… Ezzel a gondolattal tettem: integettem, mint annyiszor az audiencián, és ő, a pápa, valahányszor meglátott engem ott, mindig tett egy gesztust (kinyitja a karját). Sok fényképem van róla. Ma az első sorban ültem, és arra gondoltam, hogy »lássuk, működik-e még«. Meglátott engem. Nem hiszem el.”
Carmela Mancuso azt mondja, soha nem féltette Ferenc pápa életét: „Nem, nem, soha. Mindig is nagy volt a bizalmam, amikor idejöttem.” Most a pápa elhagyta a kórházat és visszatért a Szent Márta-házba, de a lábadozás hosszú lesz. Ezért, hangsúlyozza az asszony, nem szabad abbahagynunk az imádkozást: „Bátorítsuk őt, kísérjük el, meg fogja csinálni. Meg fogja csinálni, mint a kislány a Bambino Gesùból, aki meggyógyult. Ő is biztosan.”
Forrás: Vatican News olasz nyelvű oldala
Fotó: Vatican Media
Agonás Szonja/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
