November 3-án délben a Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából imádkozta el a szokásos Úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt hívekkel, zarándokokkal. A legfőbb parancsról szóló evangéliumi szakaszról elmélkedett, majd a háború elkerülésének és a párbeszédnek a fontosságáról beszélt. Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
A mai liturgia evangéliuma (Mk 12,28–34) Jézusnak a jeruzsálemi templomban folytatott számos vitája közül az egyikről szól. Egy írástudó odalép hozzá, és megkérdezi tőle: „Melyik az első a parancsok közül?” (Mk 12,28). Jézus úgy válaszol, hogy a mózesi törvény két alapvető előírását kapcsolja össze: „Szeresd Uradat, Istenedet” és „Szeresd felebarátodat” (Mk 12,30–31).
Kérdésével az írástudó a parancsok közül az „elsőt” keresi, vagyis azt az alapvető parancsot, amely az összes parancs alapjául szolgál. A zsidóknak sok parancsuk volt, és mindegyiknek az alapját keresték, egyet, az alapvetőt. Próbáltak megegyezni egy alapvető parancsban, s ezért viták voltak közöttük. Ezek jó viták, mert az igazságot keresték. És ez a kérdés számunkra is lényeges, életünk és hitünk útja szempontjából. Mert néha mi is úgy érezzük, hogy szétszórtak vagyunk, oly sok mindennel foglalkozunk, és feltesszük magunknak a kérdést: de végül is mi a legfontosabb? Hol találom meg életem, hitem középpontját? Jézus megadja nekünk a választ, összekapcsolva ezt a két legfőbb parancsot:
Mindannyiunknak – tudjuk – vissza kell térnünk az élet és a hit szívéhez, mert a szív „az összes más erőnek, meggyőződésnek a forrása és gyökere” (Dilexit nos enciklika, 9). Jézus pedig azt mondja nekünk, hogy mindennek a forrása a szeretet, hogy sosem szabad elválasztanunk Istent az embertől. Minden kor tanítványának azt mondja az Úr:
Testvéreim, sok mindent megtehetünk ugyanis, de ha csak magunkért és szeretet nélkül tesszük, az nem jó; ha szétszórt szívvel vagy zárt szívvel tesszük, az nem jó.
Az Úr eljön, és mindenekelőtt a szeretetünkről fog kérdezni bennünket: „Hogyan szerettél?” Fontos tehát, hogy a szívünkbe véssük a legfontosabb parancsot. Melyik az? Szeresd az Urat, Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
Az Istenhez intézett imám arra ösztönöz-e, hogy testvéreimhez forduljak és ingyenesen szeressem őket? Felismerem-e az Úr jelenlétét mások arcán?
Szűz Mária, aki szeplőtlen szívébe vésve hordozta Isten törvényét, segítsen bennünket szeretni az Urat és testvéreinket!
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok!
Köszöntöm a Szentlélek Misszionárius Kármelita Nővéreit, akik világi testvériségük huszonötödik évfordulóját ünneplik. Köszöntöm a Velencéből, Pontassievéből, Barberino del Mugellóból, Empoliból és Palermóból, valamint a római Santa Maria alle Fornaci-plébániáról érkezett híveket; továbbá a catanzarói fiatalokat, akiket plébániai nevelőik kísértek el.
Köszöntöm a Brescia melletti Coccaglio véradóit; és az Emergency Roma Sud csoportot, mely azon fáradozik, hogy Olaszország Alkotmányának 11. cikkére emlékeztessen, amely kimondja: „Olaszország elutasítja a háborút mint más népek szabadságának megsértését és a nemzetközi viták megoldásának eszközét.” Emlékezzünk erre a cikkre! Előre!
És valósuljon meg ez az elv az egész világon: kerüljék el a háborút, a problémákat pedig a jog alapján és tárgyalások útján rendezzék! Hallgassanak a fegyverek, és adjanak teret a párbeszédnek! Imádkozzunk a meggyötört Ukrajnáért, Palesztináért, Izraelért, Mianmarért, Dél-Szudánért!
És továbbra is imádkozzunk Valenciáért és a többi spanyolországi közösségért, melyek sokat szenvednek ezekben a napokban! Én mit teszek a valenciai emberekért? Imádkozom-e? Felajánlok-e valamit? Gondolkodjatok el ezen a kérdésen!
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »