Március 21-én a meghalni is kész búzaszem példájáról elmélkedett a Szentatya, és a keresztények azon felelősségét hangsúlyozta, hogy az embereket Krisztushoz segítsék tanúságtevő életükkel. Az Angelus után felhívta a figyelmet a maffia áldozatairól való megemlékezés és a maffia elleni elkötelezett küzdelem fontosságára, továbbá a víz világnapjára.
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
A nagyböjt ezen ötödik vasárnapján a liturgiában azt az evangéliumi szakaszt halljuk, amelyben Szent János egy olyan eseményt közöl, amely Krisztus életének utolsó napjaiban, nem sokkal kínszenvedése előtt történt (vö. Jn 12,20–33). Amikor Jézus Jeruzsálemben volt húsvét ünnepén, néhány görög férfi, mivel kíváncsiak voltak Jézus működésére, kifejezik azon vágyukat, hogy láthassák őt. Odamennek Fülöp apostolhoz, és azt mondják neki: „Látni akarjuk Jézust” (Jn 12,21). „Látni akarjuk Jézust.” Jegyezzük meg azt a vágyat: „Látni akarjuk Jézust.” Fülöp beszél róla Andrásnak, majd együtt elmondják a Mesternek.
És hogyan válaszol Jézus erre a kérésre? Elgondolkodtató módon. Azt mondja: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. […] Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal meg, egyedül marad, ha azonban meghal, bőséges termést hoz” (Jn 12,23–24). Úgy tűnik, hogy ezek a szavak nem válaszolnak a görögök által feltett kérdésre. Valójában túlmutatnak rajtuk. Jézus ugyanis feltárja, hogy ő – minden emberért, aki keresni akarja őt – a rejtett búzaszem, mely kész meghalni, hogy bőséges termést hozzon. Mintha azt mondaná:
A kereszt jelére gondolunk, mely az évszázadok során a keresztények par excellence jelképévé vált. A mai ember, aki szintén „látni akarja Jézust”, s aki talán olyan országból és kultúrából származik, ahol a kereszténység kevéssé ismert, mit lát legelsőként? Mi a leggyakoribb jel, amellyel találkozik? A feszület, a kereszt. Ott van a templomokban, a keresztény otthonokban, még saját testünkön is viseljük. A fontos az, hogy a jel összhangban legyen az evangéliummal:
Ma is sokan vannak, akik – gyakran anélkül, hogy kimondanák, bennfoglaltan – szeretnék „látni Jézust”, szeretnének találkozni vele, szeretnék megismerni őt. Innen megérthetjük, milyen nagy felelősségünk van nekünk, keresztényeknek és közösségeinknek. Nekünk is válaszolnunk kell egy olyan élet tanúságtételével, amely elajándékozza magát a szolgálatban, egy olyan tanúságtevő élettel, mely felveszi Isten stílusát – a közelséget, az együttérzést és a gyengédséget –, és elajándékozza magát a szolgálatban. A szeretet búzaszemeit kell elvetnünk, de nem szavakkal, melyek elrepülnek, hanem konkrét, egyszerű és bátor tettekkel, nem elméleti ítélkezéssel, hanem a szeretet gesztusaival. Akkor az Úr – az ő kegyelmével – terméssel ajándékoz meg bennünket, akkor is, ha félreértések, nehézségek vagy üldöztetések, vagy klerikális legalista vagy moralista követelések miatt száradt a talaj. Szikkadt ez a talaj. Éppen akkor, a megpróbáltatásban és a magányban, miközben a búzaszem meghal, akkor jön el a pillanat, amikor az élet kihajt, hogy érett termést hozzon a maga idején.
Szűz Mária segítsen, hogy követni tudjuk Jézust, hogy erősen és vidáman járjunk a szolgálat útján, hogy Krisztus szeretete átragyogjon egész magatartásunkon és egyre inkább mindennapi életünk stílusává váljon!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvérek!
Olaszországban ma tartjuk a maffia ártatlan áldozatairól való megemlékezés és a maffia elleni elkötelezettség napját. A maffia a világ sok részén jelen van, és a világjárványt kihasználva korrupció révén gazdagszik. Szent II. János Pál szóvá tette a maffia „halálkultúráját”, XVI. Benedek „a halál útjaként” elítélte. A bűn ezen struktúrái, a maffiaszervezetek, melyek ellentétesek Krisztus evangéliumával, a hitet bálványimádással cserélik fel. Ma megemlékezünk az összes áldozatról és megújítjuk elkötelezettségünket a maffia ellen.
Holnap lesz a víz világnapja, mely arra hív, hogy gondolkodjunk el Isten ezen csodálatos és pótolhatatlan ajándékának értékéről. Nekünk, hívőknek „víz húgunk”, mely nem árucikk: egyetemes szimbólum, az élet és egészség forrása. Sok testvérünk, sok-sok testvérünk kevés és talán szennyezett vízhez fér hozzá! Mindenki számára biztosítani kell az ivóvizet és a higiénés szolgáltatásokat. Köszönöm azoknak, és bátorítom azokat, akik különböző szakértelemmel és felelősséggel ezért a nagyon fontos célért dolgoznak. Például a Vízügyi Egyetemre gondolok hazámban, azokra, akik azon dolgoznak, hogy ezt eredményesen működtessék és megértessék az emberekkel a víz fontosságát. Nagyon köszönöm nektek, argentinok, akik ezen a Vízügyi Egyetemen dolgoztok!
Köszöntelek mindnyájatokat, akik a média segítségével követtek bennünket, és különösen is megemlékezem a betegekről és a magányosakról. Áldott vasárnapot kívánok nektek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
