Augusztus 4-én a Szentatya a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal együtt imádkozta el az Úrangyala imádságot. A vasárnapi mise evangéliuma alapján arról elmélkedett, hogy egyedül a másokkal osztozó, másokat támogató szeretet képes betölteni életünket. Az Angelus után ismételten felemelte szavát a tűzszünet, a párbeszéd és a békekötés érdekében.
Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot!
A mai evangéliumban Jézus a kenyerek és halak csodája után arra biztatja az őt tömegesen kereső embereket, hogy gondolkodjanak el a történtekről, hogy megértsék azok értelmét (vö. Jn 6,24–35). Megették az egymással megosztott ételt, és láthatták, hogy kevéske készletből is – egy fiatalember nagylelkűségének és bátorságának köszönhetően, aki a többiek rendelkezésére bocsátotta azt, amije volt – mindenki jóllakott (vö. Jn 6,1–13). A jel világos volt: ha mindenki odaadja másoknak azt, amije van, Isten segítségével a kevésből is jut mindenkinek. Ne felejtsük el ezt: ha valaki odaadja másoknak azt, amije van, Isten segítségével a kevésből is jut mindenkinek valami. Ne felejtsétek el! De ők nem értették: Jézust egyfajta varázslónak gondolták, visszamentek hozzá annak reményében, hogy megismétli a csodát, mintha az varázslat lenne (vö. Jn 6,26).
Főszereplői voltak egy útjuk szempontjából fontos élménynek, de nem fogták fel annak jelentőségét: figyelmük csak a kenyérre és a halra, az egyébként hamar elfogyó anyagi táplálékra összpontosult. Nem vették észre, hogy az csak eszköz volt, amelyen keresztül az Atya, miközben éhségüket csillapította, valami sokkal fontosabbat nyilatkoztatott ki számukra. Mit nyilatkozott ki az Atya? Az örök élet útját és az őket mérhetetlenül jóllakató kenyér ízét. Az igazi kenyér ugyanis Jézus, az Atya emberré lett, szeretett Fia (vö. Jn 6,35), aki azért jött, hogy osztozzon szegénységünkben, hogy azon keresztül elvezessen az Istennel és a testvéreinkkel való teljes közösség öröméhez (vö. Jn 3,16).
Ehhez annak a szeretetnek az útján kell járnunk, amely nem tart meg magának semmit, hanem mindent megoszt. A szeretet mindent megoszt!
Nem ez történik-e családjainkban is? Ezt látjuk. Gondoljuk azokra a szülőkre, akik egész életükben küzdenek, hogy gyermekeiket jól neveljék, és hagyjanak rájuk valamit a jövőre nézve. Milyen szép, amikor a gyermekeik megértik ezt az üzenetet, amikor hálásak, és testvérként támogatják egymást! Így igaz. Az viszont szomorú, amikor veszekednek az örökségért – sok esetet láttam, szomorú –, egymás ellen fordulnak, s talán nem is beszélnek egymással a pénz miatt, nem beszélnek egymással éveken át! Az édesapa és édesanya üzenete, legértékesebb örökségük nem a pénz, hanem a szeretet, az a szeretet, amellyel gyermekeiknek adják mindenüket, ahogy Isten is teszi velünk, s így tanítanak meg szeretni bennünket.
Kérdezzük meg hát magunktól: milyen a kapcsolatom az anyagiakkal? Rabjuk vagyok-e, vagy szabadon használom őket, arra szolgáló eszközként, hogy szeretetet adjak és kapjak? Tudok-e köszönetet mondani Istennek és testvéreimnek a kapott ajándékokért, és tudok-e osztozni másokkal?
*
A Szentatya szavai az Úrangyala után:
Kedves testvéreim!
Múlt pénteken a libanoni Bkerkében boldoggá avatták Estephan el Douaihy (Istifan al-Duwayhi) pátriárkát, aki bölcsen vezette a maronita egyházat1670-től 1704-ig, egy nehéz, üldöztetéssel teli időszakban. A hit tanítómestere, gondos lelkipásztor és a remény tanúja volt, aki mindig közel állt az emberekhez. A libanoni nép ma is sokat szenved! Különösen a bejrúti kikötőben történt robbanás áldozatainak családjaira gondolok. Remélem, hogy hamarosan igazságot szolgáltatnak nekik. Az új boldog támogassa a Libanonban élő egyház hitét és reményét, és járjon közben ezért a szeretett országért! Tapsoljuk meg az új boldogot!
Nagy aggodalommal követem, ami a Közel-Keleten történik, és remélem, hogy a már amúgy is rendkívül véres és erőszakos konfliktus nem terjed tovább. Imádkozom minden áldozatért, különösen az ártatlan gyermekekért. Lélekben közel vagyok a Szentföldön élő drúz közösséghez, valamint Palesztina, Izrael és Libanon lakosságához. Ne feledkezzünk meg Mianmarról sem! Kívánom, hogy a feleknek legyen bátorsága újraindítani a párbeszédet, hogy azonnal tűzszünet legyen Gázában és minden fronton, hogy szabadon engedjék a túszokat, és humanitárius segélyekkel támogassák a lakosságot. A fegyveres támadások – a célzott támadások sem –, a mészárlások sosem jelenthetnek megoldást. Nem segítenek az igazságosság, a béke útján járni, hanem még több gyűlöletet és bosszút szülnek. Elég volt, testvéreim!
Ugyanígy aggódom Venezuela miatt, mely kritikus helyzetet él át. Sürgető felhívást intézek az összes félhez, hogy keressék az igazságot, tanúsítsanak önmérsékletet, kerüljenek minden erőszakot, párbeszéddel rendezzék a vitákat, s a lakosság valódi javát és ne önös érdekeiket tartsák szem előtt. Bízzuk ezt az országot a venezuelaiak által annyira szeretett és tisztelt Coromotói Szűzanya közbenjárására, valamint Boldog José Gregorio Hernández imájára, akinek alakja mindannyiunkat összeköt.
Közel vagyok az indiaiakhoz, különösen a Keralában élőkhöz, akiket özönvízszerű esőzések sújtottak, melyek számos földcsuszamlást okoztak. E csapás sok emberéletet követelt, sokakat kitelepítettek, jelentős károk keletkeztek. Kérlek benneteket, csatlakozzatok imáimhoz azokért, akik életüket vesztették, és akiket ez a pusztító katasztrófa sújtott.
Ma, a Szent Ars-i plébános emléknapján tartják egyes országokban a „plébánosok ünnepét”. Szeretném kifejezni közelségemet és hálámat mindazoknak a plébánosoknak, akik odaadó buzgósággal, néha sok szenvedés közepette áldozzák életüket Istenért és az emberekért. Gondoljunk plébánosainkra: tapsoljuk meg plébánosainkat!
Köszöntelek benneteket, rómaiak, Olaszországból és számos más országból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a Cseh Köztársaságból érkezett csoportot, a Szent Orsolya Társaságot, Chiusa Sclafani és Siderno híveit, San Vito dei Normanni fiataljait, a padovai Szent Szív-plébánia fiataljait és a Sambucetóból érkezett kerékpárosokat. Örömmel küldöm üdvözletemet a portugálok Fatimában zajló első ifjúsági fesztiválja résztvevőinek. Kedves fiatalok, látom, hogy a tavalyi lelkesítő lisszaboni élmény továbbra is gyümölcsöt hoz. Hála Istennek! Imádkozom értetek, és kérem, imádkozzatok értem a jelenés kápolnájában.
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va; Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
