Szeptember 10-én, vasárnap a déli Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya a testvéri figyelmeztetés fontosságáról és helyes módjáról elmélkedett, majd többek között megemlékezett a földrengés sújtotta marokkói lakosságról és a Lengyelországban boldoggá avatott Ulma családról.
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangélium a testvéri feddésről szól (vö. Mt 18,15–20), mely a szeretet egyik legszebb megnyilvánulása, egyben az egyik legnehezebb feladat is, hiszen nem könnyű másokat figyelmeztetni. Amikor egy hittestvéred vét ellened, te harag nélkül segíts neki, figyelmeztesd! Segíted ugyanis azzal, ha figyelmezteted.
Sajnos azonban a hibázó körül gyakran először pletyka keletkezik, s így mindenki tudomást szerez a hibáról, minden részletével együtt, kivéve az érintettet! Ez nem helyes, testvéreim, ez nem tetszik Istennek! Fáradhatatlanul ismétlem, hogy
Egy nagy lelki mester, Szent Bernát azt mondta, hogy a meddő kíváncsiság és a felületes beszéd a gőg létrájának első fokai, ez a létra pedig nem felfelé, hanem lefelé vezet, a kárhozat és a romlás felé viszi az embert (vö. Az alázat és a gőg fokairól).
Jézus arra tanít, hogy másképp viselkedjünk. Azt mondja ma: „Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt” (Mt 18,15.). „Szemtől szemben” beszélj vele, tisztességesen beszélj, hogy segítsd megérteni, miben hibázik. És tedd ezt az ő érdekében, legyőzve a szégyenérzetet, és megtalálva a helyes bátorságot, nem arra, hogy megszóld, hanem arra, hogy szelíden és kedvesen a szemébe mondd a dolgokat.
De, kérdezhetjük, mi van, ha ez nem elég? Mi van, ha nem érti meg? Akkor segítséget kell kérni. De vigyázzunk: ne a fecsegőktől! Jézus azt mondja: „Vigyél magaddal egy vagy két társat” (Mt 18,16), vagyis olyanokat, akik valóban segíteni akarnak a hibázó testvérnek.
Mi van, ha akkor sem érti? Akkor – mondja Jézus – vond be a közösséget. De itt is legyünk világosak: ez nem azt jelenti, hogy az illetőt pellengérre kell állítani, nyilvánosan meg kell szégyeníteni, hanem azt, hogy egyesítsük erőinket, hogy segítsünk neki változtatni. Ha ujjal mutogatunk rá, az nem helyes, sőt gyakran megnehezíti, hogy a hibázó felismerje hibáját. A közösségnek inkább azt kell éreztetnie vele, hogy miközben elítéli a hibát, imával és szeretettel közel áll az illetőhöz, és mindig kész megbocsátani, megértést tanúsítani és segíteni az újrakezdést.
Tegyük fel tehát magunknak a kérdést: én hogyan bánok azzal, aki vét ellenem? Magamban tartom, és így egyre inkább neheztelek rá? „Megfizetsz érte”: gyakran ezt mondogatjuk magunkban. Kérdezzük meg azt is: Vajon oka vagyok-e annak, hogy valakiről a háta mögött pletykálni kezdenek? „Tudod, mit csinált az az ember?” És hasonlókat mondunk… Vagy bátor vagyok, és megpróbálok beszélni vele? Imádkozom-e érte, kérek-e segítséget, hogy jót tegyek vele? Közösségeink felvállalják-e azt, aki elesett, segítik-e, hogy felálljon, és új életet kezdjen? Ujjal mutogatnak, vagy kitárják a karjukat?
Mária, aki akkor is szeretett, amikor hallotta, hogy az emberek elítélik a Fiát, segítsen nekünk, hogy mindig a jó utat keressük!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim és nővéreim!
Szeretném kifejezni közelségemet a kedves marokkói néphez, melyet pusztító földrengés sújtott. Imádkozom a sérültekért, azokért, akik életüket vesztették – nagyon sokan! – és családtagjaikért. Köszönetet mondok a mentési munkát végzőknek, és mindazoknak, akik az emberek szenvedésének enyhítésén dolgoznak; mindenki konkrét segítsége támogassa a lakosságot ebben a tragikus időszakban: közel vagyunk a marokkói néphez!
Ma a lengyelországi Markowában boldoggá avatták Józef Ulmát, Wiktoria Ulmát és hét gyermeküket mint vértanúkat: egy egész családot, melyet 1944. március 24-én a nácik azért irtottak ki, mert menedéket nyújtottak néhány üldözött zsidónak. Az akkori kort jellemző gyűlölettel és erőszakkal az evangéliumi szeretetet állították szembe. Ez a lengyel család, mely fénysugár volt a második világháború sötétségében, legyen mindannyiunk számára példakép, melyet utánozhatunk a buzgó jócselekedetekben és a rászorulók szolgálatában! Tapsoljuk meg ezt a boldoggá avatott családot!
Az ő példájukat követve a fegyverek erejével szemben a szeretet erejét, az erőszak retorikájával szemben az ima kitartását állítsuk! Tegyük ezt főleg a háborútól szenvedő sok országért; különösen a meggyötört Ukrajnáért fokozzuk imáinkat! Vannak itt zászlók is, ott láthatók Ukrajna zászlói, mely sokat, nagyon sokat szenved!
Holnapután, szeptember 12-én a kedves etióp nép hagyományos újévét ünnepli: a legszívélyesebb jókívánságaimat szeretném küldeni az egész lakosságnak, és kívánom, hogy legyen áldott a testvéri kiengesztelődés és a béke ajándékával.
Gondoljunk ma a normandiai Mont-Saint-Michel apátságra, mely temploma felszentelésének ezredik évfordulóját ünnepli.
És köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a madridi Jézus Szent Szíve plébániát, a saronnói Feltámadt Krisztus lelkipásztori közösséget, a solierai bérmálkozókat és a luccai középiskolák diákjait.
A hitoktatási év kezdetéhez közeledve az Elledici, a szaléziak könyvkiadója ma a téren jelenlévőknek egy Passo dopo passo [Lépésről lépésre] című kateketikai segédletet ajándékoz: gyönyörű ajándék! Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a katekéták értékes munkáját, és kívánom a hitoktatásra járó fiúknak és lányoknak a Jézussal való találkozás örömét.
Mindnyájatoknak szép vasárnapot kívánok, és kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
