Január elsején délelőtt a Szentatya a vatikáni Szent Péter-bazilikában újévi szentmisét mondott karácsony nyolcadában, a Boldogságos Szűz Máriának, Isten anyjának főünnepén, a béke 58. világnapján, melyre üzenetet is küldött; ennek témája: Engedd el adósságainkat, add nekünk a te békédet!
Az alábbiakban Ferenc pápa teljes szentbeszédének fordítását közreadjuk.
Az Úr egy újabb évvel ajándékozza meg életünket: ennek az új évnek a kezdetén jó, ha szívünkkel Máriára tekintünk. Ő mint anya ugyanis visszairányít bennünket a Fiúval való kapcsolatunkhoz: visszavezet Jézushoz, beszél Jézusról, elvezet Jézushoz. Így a Boldogságos Szűz Máriának, Isten anyjának a főünnepe ismét a karácsony misztériumába merít be bennünket: Isten Mária méhében egy lett közülünk, mi pedig, akik megnyitottuk a szent kaput, hogy elindítsuk a jubileumot, ma arra emlékezünk, hogy „Mária az a kapu, amelyen keresztül Krisztus belépett ebbe a világba” (Szent Ambrus: Negyvenkettedik levél, 4, PL VII).
Pál apostol a következő kijelentéssel foglalja össze ezt a misztériumot: „Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4). Ezek a szavak – „asszonytól született” – ma felidéződnek szívünkben, és arra emlékeztetnek, hogy Jézus, a mi Megváltónk testté lett, és a test törékenységében mutatkozik meg előttünk.
Asszonytól született. Ez a kijelentés először is a karácsonyhoz vezet vissza bennünket: az Ige testté lett. Pál apostol pontosabban megfogalmazza: „asszonytól született”; szinte szükségét érzi, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy Isten egy emberi méhen keresztül lett valóban emberré. Ma sok ember ki van téve annak a kísértésnek, amelybe megannyi keresztény is beleesik, hogy tudniillik egy „elvont” Istent képzeljen el vagy találjon ki magának, aki egy homályos vallási eszméhez vagy valamilyen múló jó érzéshez kapcsolódik. Ezzel szemben Isten konkrét, Isten emberi: asszonytól született, van arca és neve, és arra biztat bennünket, hogy lépjünk kapcsolatba vele. Jézus Krisztus, a mi Megváltónk, asszonytól született, teste és vére van, az Atya öléről származik, de Szűz Mária méhében ölt testet, a magas egekből jön, de a föld mélységeiben lakik, ő Isten Fia, de Emberfiává lett. Ő, a mindenható Isten képmása, gyengeségben érkezett; és bár mentes volt a bűn foltjától, „Isten bűnné tette értünk” (2Kor 5,21). Asszonytól született, és közülünk való. Éppen ezért tud megmenteni bennünket.
Asszonytól született. Ez a kijelentés Krisztus emberségéről is beszél, azt tárja fel, hogy ő a test törékenységében mutatkozik meg. Ha egy asszony méhében jött le, és úgy született, mint minden más teremtmény, akkor egy Gyermek törékenységében mutatkozik meg. Ezért van az, hogy a pásztorok, amikor elmennek, hogy saját szemükkel lássák, amit az angyal meghirdetett nekik, nem találnak rendkívüli jeleket vagy nagyszabású, látványos dolgokat, hanem „Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet találták” (Lk 2,16). Egy gyámoltalan, törékeny csecsemőt találnak, akinek szüksége van édesanyja gondoskodására, szüksége van pólyára és tejre, babusgatásra és szeretetre. Grignion De Montfort Szent Lajos-Mária azt mondja, hogy az isteni Bölcsesség „nem akarta közvetlenül adni magát az embereknek, bár megtehette volna, hanem inkább a Boldogságos Szűz által akarta adni magát. Meglett férfikorban, másoktól független férfiként sem akart a világra jönni, hanem szegény, az anyja gondoskodására és táplálására szoruló csecsemőként akart a világra jönni” (A tökéletes Mária-tisztelet, 139). Jézus egész életében láthatjuk Istennek ezt a választását, a kicsinység és a rejtettség választását: Jézus sosem enged az isteni hatalom csábításának, hogy látványos csodákat vigyen végbe és másokon uralkodjon, ahogyan az ördög sugallta neki, hanem Isten szeretetét önnön emberségének szépségében tárja fel, közöttünk lakik, osztozik a fáradozással töltött és álmokból szőtt hétköznapi életünkön, együtt érez testi-lelki szenvedéseinkkel, megnyitja a vakok szemét és felüdíti a megtört és elveszett szívűeket. Együttérzés! Isten három magatartása: az irgalom, a közelség és az együttérzés. Isten közel jön hozzánk, irgalmas hozzánk, és együttérez velünk. Ne feledkezzünk meg erről! Jézus a maga törékeny emberségén keresztül mutatja meg nekünk Istent, aki törődik a törékenyekkel.
Testvéreim, jó arra gondolni, hogy Mária, a názáreti leány mindig visszavezet bennünket Fiának, Jézusnak a misztériumához. Emlékeztet arra, hogy Jézus testben jön el, és ezért a kiváltságos hely, ahol találkozhatunk vele, az elsősorban az életünk, a törékeny emberségünk, azoknak az embersége, akik nap mint nap elmennek mellettünk. És azzal, hogy Máriát Isten anyjának szólítjuk, azt mondjuk, hogy Krisztus, bár az Atyától született, mégis valóságosan egy asszony méhéből születik a világra. Azt mondjuk, hogy bár ő az idők ura, mégis szerető jelenlétével a mi időnkben lakozik, ebben az új esztendőben is. Azt mondjuk, hogy ő a világ Üdvözítője, mégis találkozhatunk vele és keresnünk kell őt minden ember arcában. És ha ő, aki Isten Fia, kicsivé tette magát, hogy egy édesanya a karjába vegye, hogy ápolja és szoptassa, akkor ez azt jelenti, hogy ő ma is eljön mindazokban, akiknek ugyanilyen gondoskodásra van szükségük: minden testvérünkben, akivel találkozunk, és akinek figyelemre, meghallgatásra, gyengédségre van szüksége.
Bízzuk Máriára, Isten anyjára a most kezdődő új évet, hogy hozzá hasonlóan mi is megtanuljuk megtalálni Isten nagyságát az élet kicsinységében; hogy megtanuljunk gondoskodni minden asszonytól született teremtményről, mindenekelőtt az élet drága ajándékát őrizve, ahogyan Mária teszi: őrizve az anyaméhben fejlődő életet, a kisgyermekek életét, a szenvedők életét, a szegények életét, az idősek, a magányosak, a haldoklók életét. És ma, a béke világnapján, mindannyiunknak meg kell hallanunk ezt a Mária anyai szívéből fakadó kérést: őrizzük az életet, vegyük gondjainkba a sérült életet – annyi, de annyi sérült élet van! –, adjuk vissza a méltóságát minden „asszonytól született” életnek – ez az alapja a béke civilizációja építésének. Ezért „kérem, hogy komoly munkával mozdítsák elő az emberi élet méltósága iránti tiszteletet, a fogantatástól a természetes halálig, hogy minden ember szerethesse saját életét, és reménnyel tekintsen a jövőbe” (Üzenet a béke 58. világnapjára, 2025. január 1.).
Mária, Isten anyja és a mi anyánk, éppen ott, a betlehemben vár bennünket. A pásztorokhoz hasonlóan nekünk is megmutatja Istent, aki mindig meglep bennünket, aki nem az egek szikrázó ragyogásában, hanem a jászol kicsinységében érkezik. Bízzuk rá ezt az új jubileumi esztendőt, adjuk át neki kéréseinket, gondjainkat, szenvedéseinket, örömeinket és mindazt, amit szívünkben hordozunk. Ő anya, ő édesanya! Bízzuk rá az egész világot, hogy újjászülessen a remény, hogy végre kicsírázzon a béke a föld összes népe számára!
A történelem tanúsága szerint Efezusban, amikor a püspökök bevonultak a templomba, a hívő emberek botokkal a kezükben kiáltották: „Isten anyja!” És bizonyára a botok hordozták annak ígérték, hogy mi fog történni, ha nem hirdetik ki „Isten anyjának” hittételét. Nálunk ma nincsenek botok, de itt van a mi gyermeki szívünk és gyermeki hangunk. Ezért szólítsuk együtt Isten szent anyját! Mondjuk együtt, hangosan: „Isten szent anyja!” Háromszor, együtt: „Isten szent anyja!” „Isten szent anyja!” „Isten szent anyja!”
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
