A Szentatya június 10-én, hétfőn délelőtt látogatást tett a Campidoglión, a római városházán, ahol Roberto Gualtieri főpolgármester és a képviselő-testület fogadta. Ferenc pápa beszédet mondott, melyben felidézte Róma különleges történelmi szerepét, azt az egyetemes szemléletet, melyet a kereszténység mély lelkiséggel töltött meg.
Az ókori Róma jogi fejlettsége és szervezőképessége, továbbá az évszázadok során kiépített szilárd és tartós intézményei miatt olyan világítótorony lett, amely felé sok nép fordult, hogy stabilitást és biztonságot nyerjen – hangsúlyozta a pápa. – Ez a folyamat lehetővé tette, hogy a civilizáció sugárzó központja legyen, befogadjon embereket a világ minden tájáról, és integrálja őket polgári és társadalmi életébe, egészen odáig menően, hogy többen közülük az állam legmagasabb tisztviselői lettek. Ez a sok értéket hordozó ókori római kultúra mégis rászorult arra, hogy felemelkedjen és szembesüljön a testvériség, a szeretet, a remény és a felszabadulás nagyobb és mélyebb üzenetével.
A vértanúk ragyogó tanúságtétele és az első hívő közösségek jótékonykodásának dinamizmusa jelezte, hogy új szavak, az örök élet szavainak meghallgatására van szüksége: az Olimposz már nem volt elég,
Ez az örömhír, vagyis a keresztény hit idővel átjárta és átalakította az emberek és az intézmények életét is. A korábbinál sokkal radikálisabb és soha nem hallott reményt kínált az embereknek, az intézményeknek pedig lehetőséget kínált magasabb szintű fejlődésre, fokozatosan feladva például a rabszolgaság intézményét, amely még sok művelt elme és érzékeny szív számára is természetesnek és magától értetődő ténynek tűnt, ezért egyáltalán nem volt fogékony annak megszüntetésére.
A rabszolgaságnak ez az igen jelentős példája mutatja, hogy még a kifinomult civilizációk is képesek olyan kulturális elemeket felmutatni, amelyek annyira gyökeret vernek az emberek és az egész társadalom mentalitásában, hogy azokat nem is tekintik az ember méltóságával ellentétesnek. Ma is fennáll annak kockázata, hogy az emberi méltóság védelmében szelektívek és részrehajlók leszünk, marginalizálva vagy elvetve az emberek bizonyos kategóriáit, akik végül megfelelő védelem nélkül maradnak.
A császárok Rómáját a pápák Rómája követte, Péter apostol utódai, akik „a szeretetben elsők” az egész Egyház felett, és akiknek néhány évszázadon át a polgári hatalom helyettesítő szerepét is be kellett tölteniük, miközben az ókori világ fokozatosan szétesett. Sok minden megváltozott, de Róma egyetemes hivatása megerősödött és felértékelődött. A Római Birodalom földrajzi távlata a mediterrán világ volt, és ez bár nagyon nagy kiterjedésű, mégsem fogta át az egész világot, ugyanakkor az Egyház küldetésének nincs határa ezen a földön, mert minden néppel meg kell ismertetnie Krisztus tetteit és üdvözítő szavait.
Az olasz egység létrejöttével új korszak kezdődött, amelyben az új, egységes állammal való konfliktusok és félreértések után, az úgynevezett „római kérdés” kapcsán, 95 évvel ezelőtt elérkeztünk a polgári kiegyezéshez a polgári hatalom és a Szentszék között.
Róma folyamatosan végezte egyetemes küldetését, a II. Vatikáni Zsinat műveiben, a különféle szentévek megünneplésével, az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés aláírásával, a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó szerződéssel, az 1960-as olimpiával, a nemzetközi szervezetekkel, különösen a FAO-val (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete – a szerk.), amelyek székhelye itt Rómában van.
Beszéde végén a 2025-ös szentévről szólt a pápa. Ez a vallási esemény imádságos és bűnbánati zarándoklatot jelent, hogy az Isteni Irgalmasság révén teljesebb kiengesztelődést nyerjünk az Úrral. Ugyanakkor a várost is bevonja a sok érkező zarándok fogadásába a szükséges művek segítségével – a turisták, akik megcsodálják jelentős művészeti kincseit és az elmúlt évszázadok nagyszerű emlékeit. A következő jubileum tehát a város arculatára is pozitív hatást gyakorolhat, és hatékonyabbá teheti a közszolgáltatásokat, nemcsak annak központjában, hanem a külvárosokban is. Ez nagyon fontos a pápának, mert a város növekszik, és ő éppen ezért megy a város peremkerületeibe, hogy ott plébániákat látogasson Róma püspökeként.
Mindez persze elképzelhetetlen lenne a fővárosi önkormányzat és az országos hatóságok aktív és nagylelkű együttműködése nélkül. A pápa ezért köszönetet mond az önkormányzati intézményeknek, hogy Rómát felkészítik a következő jubileum zarándokainak fogadására, és éppúgy köszönetet mond az olasz kormánynak is, hogy teljes mértékben együttműködik az egyházi intézményekkel a jubileum sikere érdekében, megerősítve a baráti együttműködést Olaszország és a Szentszék közt.
– tette hozzá a pápa, és szavait nagy taps kísérte.
Róma egyetemes lelkületű város. Zarándokok, turisták, migránsok, súlyos nehézségekkel küzdők, a legszegényebbek, magányosak, betegek, foglyok, kirekesztettek ennek a lelkiségnek a leghitelesebb tanúi, ezért Ferenc pápa úgy döntött, hogy szentkaput nyit egy börtönben.
Róma mutassa továbbra is igazi arcát, barátságos, vendégszerető, nagylelkű, nemes arcát. A zarándokok, turisták és migránsok hatalmas beáramlása a városba tehernek is tekinthető, amely lassítja és akadályozza a dolgok normális rendjét. Valójában mindez Róma nagy vonzereje és felelőssége Olaszország, az Egyház, az emberi család iránt…
Végül a Szentatya személyes hangon emlékezett vissza arra, hogy évtizedek óta, fiatal pap kora óta mindig áhítattal viseltetett a Salus Populi Romani kegykép iránt, és minden alkalommal, amikor Rómába érkezett, elment hozzá. Arra kérte a Salus Populi Romanit, a Róma Népét oltalmazó Szűzanyát, hogy vigyázzon a városra és Róma népére, töltse el reménységgel, szítson benne szeretetet, hogy legnemesebb hagyományaiban megerősödve továbbra is, korunkban is a civilizáció világítótornya és a béke előmozdítója legyen – zárta beszédét Ferenc pápa a római városházán.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
