Ferenc pápa: Nem nézhetjük tétlenül, hogy sárba tiporják a gyermekek jogait!

Ferenc pápa: Nem nézhetjük tétlenül, hogy sárba tiporják a gyermekek jogait!

Február 3-án a vatikáni Apostoli Palota Kelemen termében rendezték meg a gyermekek jogairól szóló nemzetközi csúcstalálkozót Szeressük és védjük meg őket címmel, amelyet a gyermekek világnapjára létrehozott pápai bizottság szervezett.

A találkozó végén a résztvevők felállva tapsolták meg a Szentatya záróbeszédét, melyben azt is bejelentette, hogy külön a gyermekeknek szentelt levelet vagy buzdítást szándékozik kiadni.

A tanácskozáson többek között felszólalt: Rania Al Abdullah jordániai királynő, Antonio Tajani olasz miniszterelnök-helyettes, Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnöke, Gianni Infantino, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke, Marco Impagliazzo, a Sant’Egidio közösség elnöke, Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Edith Bruck magyar származású írónő, Ahmed Naser Al-Raisi, az Interpol elnöke, Ibrahim Faltas, a Szentföldi Ferences Kusztódia vikáriusa.

Hét témát jártak körül: 1) a gyermekek jogai a mai világban; 2) az erőforrásokhoz való jog; 3) oktatáshoz való jog; 4) az élelemhez, táplálkozáshoz és egészségügyi ellátáshoz való jog; 5) a családhoz való jog; 6) a szabadidőhöz és kikapcsolódáshoz való jog; 7) az erőszakmentes élethez való jog.

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes nyitó- és záróbeszédének fordítását közreadjuk.

A Szentatya nyitóbeszéde:

Felség, kedves fivéreim és nővéreim, jó napot kívánok!

Üdvözlöm a jelen lévő bíborosokat és vezető személyiségeket a gyermekek jogairól szóló világtalálkozó alkalmából, melynek címe: „Szeressük és védjük meg őket!” Köszönöm, hogy elfogadták meghívásomat, és bízom abban, hogy tapasztalataik és szakértelmük megosztásával új utakat tudnak nyitni a gyermekek megsegítése és védelme érdekében, akiknek jogait nap mint nap sárba tiporják és figyelmen kívül hagyják.

Még ma is gyermekek millióinak az életét jellemzi szegénység, háború, iskolázatlanság, igazságtalanság és kizsákmányolás. A legszegényebb vagy a tragikus konfliktusok által megtépázott országokban élő gyermekek és serdülők szörnyű megpróbáltatásokkal kénytelenek szembenézni. De a világ leggazdagabb része sem mentes az igazságtalanságtól. Ahol az emberek – Istennek hála – nem szenvednek háborútól és éhezéstől, ott is vannak életet megnehezítő perifériák, ahol a kicsik gyakran olyan emberi gyarlóságok és problémák áldozataivá válnak, amelyeket nem becsülhetünk le. Az a helyzet ugyanis, hogy az iskoláknak és az egészségügyi szolgálatoknak – sokkal nagyobb mértékben, mint korábban – számos nehézséggel küzdő gyermekekkel, szorongó vagy depressziós fiatalokkal, az agresszió vagy önkárosítás útjára lépő serdülőkkel kell számolniuk. Ezenfelül

A fiatalok között, akik előtt ott áll az élet, egyre többen vannak, akik nem tudnak bizakodóan és pozitívan tekinteni az életre. Éppen a fiatalok, a társadalomban a remény jelei azok, akik nehezen találnak reményt önmagukban. Ez elszomorító és aggasztó. „Amikor pedig a jövő bizonytalan és az álmok számára áthatolhatatlan, amikor a tanulás kilátástalan, s a munka vagy a kellően stabil foglalkozás hiánya a vágyak kioltásával fenyeget, a jelent elkerülhetetlenül búskomoran és unalommal élik meg” (Spes non confundit bulla, 12).

A valóságban semmit sem ér egy gyermek élete. A kicsik megölése a jövő megtagadása. Bizonyos esetekben magukat a kiskorúakat kényszerítik arra, hogy kábítószer hatása alatt harcoljanak. Azokban az országokban is, ahol nincs háború, a bűnbandák közötti erőszak ugyanolyan halálossá válik a gyermekek számára, gyakran árvává és kirekesztetté teszi őket.

A fejlett országok túlzott individualizmusa szintén káros a kisgyermekekre nézve. Előfordul, hogy bántják, sőt megölik őket azok, akiknek védeniük és nevelniük kellene őket; veszekedéseknek, szociális problémáknak, mentális zavaroknak, a szülők függőségeinek áldozatává válnak. Sok gyermek hal meg migránsként a tengeren, a sivatagban vagy a reményvesztett vándorlás számos útvonalán. Sokan mások a gondoskodás hiánya vagy a kizsákmányolás különböző formái miatt vesztik életüket. Ezek különböző helyzetek, de szembesülve velük ugyanazt a kérdést tesszük fel:

Nem. Ez elfogadhatatlan, és ehhez nem szabad hozzászoknunk! A megtagadott gyermekkor néma kiáltás, világgá kiáltja a gazdasági rendszer igazságtalanságát, a háborúk általi bűnözést, az orvosi ellátásnak és az iskoláztatásnak a hiányát. Ezeknek a jogtalanságoknak az összessége leginkább a legkisebbeket és a leggyengébbeket terheli. A nemzetközi szervezetekben ezt „globális erkölcsi válságnak” nevezik.

A média bizonyos működésmódjai hajlamosak az emberiséget érzéketlenné tenni, ami a mentalitás általános megkeményedését eredményezi. Azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük azt, ami a legnemesebb az emberi szívben: a könyörületet, az irgalmat. Nem egyszer osztottuk meg ezt az aggodalmat néhányukkal, akik vallási közösségek képviselői.

Hírdetés

Napjainkban több mint negyvenmillió gyermek kényszerült elhagyni lakóhelyét a konfliktusok miatt, és mintegy százmillióan élnek állandó lakóhely nélkül. Ott van a gyermekrabszolgaság drámája: mintegy százhatvanmillió gyermek él a kényszermunka, az emberkereskedelem, a bántalmazás és mindenféle kizsákmányolás, többek között a kényszerházasság áldozataként. Több millió migráns gyermek van, néha a családjukkal, de gyakran egyedül vannak: a kísérő nélküli kiskorúak jelensége egyre gyakoribb és súlyosabb.

Sok más gyermek bizonytalanságban él, mert születésükkor nem vették őket nyilvántartásba.

És ez meg is történik! Emlékezzünk a kis rohingyákra, akik gyakran azért küzdenek, hogy bejegyezzék őket, vagy gondoljunk a papírok nélküli gyerekekre az amerikai határon, a délről az USA felé haladó sok ezernyi kétségbeesett és reménykedő ember vándorlásának első áldozataira, és megannyi más gyermekre!

Sajnos a gyermekek elnyomásának története ismétlődik: ha megkérdezzük az időseket, a nagyapákat és nagymamákat a háborúról, melyet gyermekként éltek át, emlékeikből megelevenedik a tragédia: a sötétség – a háború alatt minden sötét, a színek szinte eltűnnek –, a bűz, a hideg, az éhség, a szenny, a félelem, a kóborlás, a szülőknek, az otthonnak az elvesztése, az elhagyatottság és mindenféle erőszak. Én az első világháborúról szóló történeteken nőttem fel, melyeket nagyapám mesélt el, ez nyitotta fel a szememet és a szívemet a háború borzalmaira.

Ha háborút átélt emberek szemével nézünk, akkor tudjuk legjobban megérteni az élet felbecsülhetetlen értékét. De az is, ha meghallgatjuk azokat a gyermekeket, akik ma erőszakot, kizsákmányolást vagy igazságtalanságot szenvednek, megerősíti „nem”-ünket a háborúra, a selejtezés és a profit kultúrájára, amelyben mindent adnak-vesznek anélkül, hogy tisztelnék az életet vagy törődnének az élettel, különösen a kicsinyek védtelen életével. A selejtezés logikáját követve az ember mindenhatóvá válik, s e logika nevében kioltja a születő életet az abortusz gyilkos gyakorlatával. Az abortusz elveszi a gyermek életét, és elfojtja az egész társadalom reményének forrását.

Nővéreim és fivéreim, fontos, hogy figyelmesen hallgassunk:

Kedves barátaim, köszönetet mondok Önöknek, és bátorítom Önöket, hogy Isten segítségével a lehető legtöbbet hozzák ki ebből a találkozóból. Imádkozom, hogy hozzájárulásukkal segítsenek egy jobb világot építeni a gyermekeknek, és így mindenkinek. Reményt ad nekem, hogy itt vagyunk, mindannyian együtt, hogy a gyermekeket, a jogaikat, az álmaikat, a jövő iránti igényüket helyezzük a középpontba.

Köszönöm mindnyájuknak, és Isten áldja meg Önöket!

A Szentatya záróbeszéde:

Kedves barátaim!

Szeretnék szívből köszönetet mondani Önöknek ennek a gyermekek jogairól szóló találkozónak a végén.

Önöknek köszönhetően az Apostoli Palota termei ma az egész világon élő gyermekek valóságának „megfigyelőközpontjává” váltak, a sajnos sok esetben sérült, kizsákmányolt, megtagadott gyermekkorra figyeltek. Az Önök jelenléte, tapasztalata és együttérzése megfigyelőközpontot és főként „műhelyt” hozott létre: különböző tematikus csoportokban dolgoztak ki javaslatokat a gyermekek jogainak védelmére, és nem számoknak, hanem arcoknak tekintették őket.

Mindez Istennek ad dicsőséget, és Őrá bízzuk mindezt, hogy Szentlelke hasznossá és gyümölcsözővé tegye.

[Ibrahim] Faltas atya mondott egy szót, egy mondatot, amely nagyon tetszik nekem. „A gyermekek figyelnek bennünket.” Ez volt a címe egy híres filmnek is. [A pápa Vittorio De Sica 1943-ben készített filmjére utal: I bambini ci guardano.] A gyermekek figyelnek bennünket, figyelnek bennünket, mert látni akarják, hogy mi, felnőttek hogyan éljük az életünket.

A magam részéről, hogy folytonosságot adjak ennek az elkötelezett munkának és hogy előmozdítsam azt az egész Egyházban,

Még egyszer köszönöm mindnyájuknak, együtt és külön-külön is!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »