Ferenc pápa október 17-én, csütörtökön audiencián fogadta a G7 kormányközi politikai és gazdasági fórum umbriai találkozójának résztvevőit, akik a napokban tanácskoztak az „Inklúzió és Fogyatékosság” témaköréről. „A munkátok a remény jele egy olyan világban, amelyik elfeledkezik a fogyatékkal élő személyekről” – mutatott rá beszédében a pápa.
A Szentatya mentalitásváltást sürget: arra kér, tegyük befogadóbbá a világot azért, hogy a fogyatékkal élők is teljes jogú részesei lehessenek a társadalmi életnek.
A háromnapos tanácskozásnak október 14–16. között az olasz elnökség jegyében Umbria, azon belül Assisi és Solfagnano adott otthont, melyen a G7-csoport országainak (Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország és Olaszország) miniszterei folytattak eszmecserét. A csúcstalálkozó végén aláírták az úgynevezett Solfagnanói Chartát, mely olyan alapvető kérdésekről foglal állást, mint az inklúzió, a hozzáférhetőség, az önálló élet lehetősége és a személyek értékének kiaknázása.
Ezek a kérdések kapcsolódnak az emberi méltóságról alkotott egyházi nézőponthoz is Minden személy szerves része az egyetemes családnak, senki ne váljon a leselejtezés kultúrájának áldozatává. Ez a kultúra előítéleteket szül és árt a társadalomnak – szögezte le Ferenc pápa.
A Szentatya üdvözölte a G7-találkozót, mely arról a szándékról tanúskodik, hogy egy igazságosabb, befogadóbb világot építsünk, ahol minden személy a maga képességeivel teljes értékű életet élhet és hozzájárulhat a társadalom növekedéséhez.
– javasolta Ferenc pápa. – Sajnos nem minden nemzet számára prioritás a fogyatékkal élők integrálása: van, ahol nem védelmezik a születéstől az öregkorig tartó életet. Fájdalmas látni, amikor mint egy rossz cipőt, leselejtezik az öregeket, pedig ők képviselik a bölcsességet. Nem létezik valódi emberi fejlődés a legkiszolgáltatottabbak hozzájárulása nélkül. Az egyetemes hozzáférhetőségre kell törekedni, hogy minden fizikai, társadalmi, kulturális és vallási akadályt eltávolítsunk, és így mindenki gyümölcsöztethesse saját tehetségét és hozzájárulhasson a közjóhoz.
Az inklúzióhoz megfelelő szolgáltatásoknak kell társulniuk, ami azonban nem segélyezést jelent, hanem igazságosságot és méltóságuk tiszteletben tartását – figyelmeztetett a pápa, aki ezután arról beszélt, mennyire fontos, hogy mindenki kiválaszthassa a neki megfelelő életutat, előítéletek nélkül, mivel az emberi személy sosem lehet eszköz, csakis cél.
A diszkrimináció egyik súlyos formája, amikor valakinek nem adjuk meg a munkavégzés lehetőségét. A munka méltóságot ad. Ha ebből kizársz valakit, akkor a méltóságot veszed el tőle. Ugyanez elmondható a kultúrában és a sportban való részvételről. Ha megvonjuk valakitől, akkor sérül az emberi méltósága.
Az új technológiák jó szövetségeseink lehetnek a befogadás és a részvétel elősegítésében, ha bölcsen használjuk azokat, és nem további egyenlőtlenségeket teremtünk általuk. Nem feledkezhetünk el a klímaváltozáshoz és a konfliktusokhoz kapcsolódó humanitárius vészhelyzetekről. A fogyatékkal élőket nem szabad hátrahagynunk – figyelmeztetett Ferenc pápa. – Olyan megelőző és kezelő rendszert kell kidolgoznunk, mely szem előtt tartja sajátos igényeiket, és biztosítja, hogy senkit ne zárjanak ki a védelemből és a segítségből.
A G7 csoport munkájára a remény jeleként tekintett a pápa egy olyan világ érdekében, amely túl gyakran feledkezik meg a fogyatékkal élő személyekről, vagy egyenesen még születésük előtt „elküldi” őket.
Assisi Szent Ferenc, aki a legtörékenyebbek iránti határtalan szeretet tanúja, arra emlékeztet minket, hogy a valódi gazdagság a másokkal való találkozásban rejlik. Ezt a találkozáskultúrát kell továbbfejleszteni, különösen azokkal, akiket a hamis jóléti kultúra igyekszik kiselejtezni.
– zárta beszédét Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
