A Szentatya január 22-én az egyesült államokbeli – a híres szállodatulajdonos által alapított – Conrad Hilton Alapítvány igazgatótanácsához intézett beszédében elismeréssel szólt fáradhatatlan munkájukról a szegények javára és a szerzetesnők egyházi szerepvállalásának támogatásáért.
A híres szállodatulajdonos, Conrad Hilton által 1944-ben létrehozott alapítvány a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott emberek életének javítására összpontosít világszerte támogatások, partnerségek és érdekképviselet révén. Az alapítvány olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a hajléktalanság, a függőség, az oktatás, a kora gyermekkori fejlődés, a migráció és a globális egészségügy, és támogatást nyújt a természeti katasztrófák és más válságok által érintett közösségek számára. Támogatja továbbá a katolikus szerzetesnők szerepvállalását szerte a világon, oktatással és egyéb kezdeményezésekkel erősítve munkájukat. A Sisters Project Initiative (Nővérek Projekt Kezdeményezés) elnevezésű programját a vatikáni Kommunikációs Dikasztériummal együttműködésben valósítja meg.
Ferenc pápa január 22-én – fogadva a Conrad Hilton Alapítvány igazgatótanácsát – elismerését fejezte ki az alapítvány szegények és hátrányos helyzetűek szolgálatában végzett folyamatos munkájáért, valamint jelentős hozzájárulásáért a szerzetesnők szerepének megerősítéséhez.
A Szentatya a szerdai általános kihallgatás előtt fogadta az alapítvány kuratóriumának tagjait. Beszédében méltatta „szenvedélyes és együttérző” elkötelezettségüket a leginkább rászorulók emberi méltóságának előmozdítása iránt egy olyan világban, ahol a szegénység és a kirekesztés folyamatosan növekszik. Munkásságukat az irgalmas szamaritánus példázatához hasonlította, emlékeztetve őket arra, hogy
Arra buzdította őket, hogy ezt az elvet tartsák küldetésük középpontjában. A pápa arra is ösztönözte az alapítvány vezetőit, hogy ne feledkezzenek meg az együttérzés mint közös emberi tapasztalat lényegéről: „Az együttérzés – mondta – nem az, ha pénzérmét dobunk a másik kezébe anélkül, hogy a szemébe néznénk, hanem az, hogy közeledünk hozzá és együtt szenvedünk vele.”
Ferenc pápa beszédének jelentős részében az alapítvány szerzetesnők részére biztosított támogatásáról beszélt, amelyet a fiatal nővérek képzésén és az idős apácák gondozásán keresztül valósítanak meg. Ezt Conrad Hilton nagyra értékelte, fontos ügynek tekintette.
A Szentatya emlékeztetett az alapítvány és a vatikáni hivatalok együttműködésére, melynek révén növelni igyekeznek a szerzetesnők szakmai felkészültségét és tevékenységét. Az Egyháznak sürgősen be kell ruháznia a szerzetesnők oktatásába és képzésébe létfontosságú küldetésük érdekében – emelte ki a pápa. Rámutatott, hogy a múltban az Egyház sokkal kevesebb forrást fordított a nővérek képzésére, mint a papságéra, a nőket és az apácákat „másodosztályú” állampolgárnak tekintő hibás felfogása alapján. „Mégis sürgető az igény, hogy a nővérek folytassák az állandó képzést és a szakmai gyakorlatot”, mivel „a határokon, a perifériákon és a szegények körében végzett munkájuk képzést és hozzáértést igényel” – jegyezte meg Ferenc pápa.
Elismerését fejezte ki az alapítványnak, hogy segít az Egyháznak kikerülni ebből a férfiközpontú, klerikális gondolkodásmódból. „A szerzetesnővérek küldetése az, hogy a legkisebbeket szolgálják. Nem az, hogy bárki szolgái legyenek. Ennek véget kell vetni, és ez az alapítvány segít kihozni az Egyházat ebből a gondolkodásmódból” – hangsúlyozta a pápa.
Ferenc pápa ugyanakkor megjegyezte, hogy történt előrelépés a nők döntéshozói pozíciókba való bevonása ügyében, többek között a Vatikánban is, ahol több nőt neveztek ki vezetői pozíciókra. Emlékeztetett többek között arra, hogy a közelmúltban egy szerzetesnővért neveztek ki a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma prefektusává, valamint hamarosan egy másik szerzetesnő kerül Vatikán Városállam Kormányzóságának élére. „Hála Istennek, a szerzetesnők előrébb tartanak, és ügyesebbek a férfiaknál. Ez így van… mert
Beszéde végén Ferenc pápa megköszönte a Hilton Alapítvány fáradhatatlan szolgálatát, és kifejezte álmát egy olyan világról, ahol a kivetettek, a kirekesztettek, a peremre szorultak a társadalomban oly nagyon szükséges változás előmozdítói lehetnek. Nyomatékosította, hogy szükség van az együttérzésre, a közelségre, a gyengédségre – Isten három jellemzőjére.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
