Október 27-én délben, a szinódus zárómiséje után a Szentatya az Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából imádkozta el a szokásos Úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt hívekkel, zarándokokkal. A Bartimeus meggyógyításáról szóló evangéliumi szakaszról elmélkedett, majd aktuális kérdésekről, így például a párbeszédért és a békéért folytatott munka fontosságáról beszélt.
Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot!
A mai liturgia evangéliuma (Mk 10,46–52) arról szól, hogy Jézus meggyógyított egy embert a vakságból. Bartimeusnak hívják, az úton lévő emberek azonban nem vesznek róla tudomást: egy szegény koldus. Ezeknek az embereknek nincs szemük erre a vak emberre; otthagyják, nem veszik figyelembe. Nincs egy gondoskodó pillantásuk, nem éreznek vele együtt. Bartimeus nem lát, de hall és hallatja hangját. Kiált, hangosan kiált: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” (Mk 10,48). Jézus pedig meghallja és meglátja. Rendelkezésére áll, és megkérdezi: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” (Mk 10,51).
„Mit akarsz, mit tegyek veled?” Ez a kérdés egy vak ember előtt provokációnak tűnik, ezzel szemben inkább próba. Jézus azt kérdezi Bartimeustól, kit keres valójában, és milyen okból. Ki számodra a „Dávid Fia”? És így az Úr elkezdi megnyitni a vak ember szemét. Vegyük szemügyre ennek a párbeszéddé alakuló találkozásnak három aspektusát: a kiáltást, a hitet, a járást.
Először is, Bartimeus kiáltása, mely nem csupán segítségkérés, hanem önmaga létének állítása. A vak ember azt mondja: „Létezem, nézzetek rám. Nem látok, Jézus. Te látsz engem?” Igen, Jézus látja a koldust, és hallja őt, testének és szívének fülével. Gondoljunk csak magunkra, amikor elmegyünk egy koldus mellett az utcán: hányszor megesik, hogy elfordítjuk a tekintetünket, hányszor megesik, hogy nem veszünk róla tudomást, mintha nem is létezne. És mi meghalljuk-e a koldusok kiáltását?
Második pont: a hit. Mit mond Jézus? „Menj, a te hited megmentett téged” (Mk 10,52). Bartimeus lát, mert hisz; szemének Krisztus a fénye. Az Úr figyeli, hogyan néz rá Bartimeus. Én hogyan nézek egy koldusra? Nem veszek róla tudomást? Úgy nézek rá, mint Jézus? Képes vagyok-e megérteni a kérdéseit, a segélykiáltását? Amikor könyöradományt adsz, belenézel-e a koldus szemébe? Megérinted-e a kezét, hogy érezd a testét?
Végül, a járás: Bartimeus, aki meggyógyult, „követte Jézust az úton” (Mk 10,52). De mindannyian Bartimeus vagyunk, belül vakok, akik követjük Jézust, ha már egyszer közelebb kerültünk hozzá. Amikor egy szegény emberhez közeledsz, és megérezteted vele közelségedet, akkor Jézus az, aki annak a szegény embernek a személyében közeledik hozzád. Kérlek benneteket, lássuk világosan: az alamizsnálkodás nem jótékonykodás. Az kap több kegyelmet az alamizsnálkodásból, aki adja, mert az alamizsna azt teszi lehetővé, hogy magunkon érezzük az Úr tekintetét.
Kérjük együtt Máriát, az üdvösség hajnalát, hogy őrizze utunkat Krisztus fényében!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Ma befejeztük a püspöki szinódust. Imádkozzunk, hogy mindaz, amit ebben a hónapban tettünk, az Egyház javát szolgálja. Október 22-én volt ötvenedik évfordulója annak, hogy Szent VI. Pál pápa létrehozta a zsidósággal való vallási kapcsolatokért felelős bizottságot, és holnap lesz a II. Vatikáni Ökumenikus Zsinat Nostra aetate nyilatkozatának hatvanadik évfordulója. Különösen ezekben a nagy szenvedésekkel és feszültségekkel teli időkben bátorítom azokat, akik helyi szinten dolgoznak a párbeszédért és a békéért.
Holnap, hetvenöt évvel a genfi egyezmények után, Genfben nyílik meg a Vöröskereszt és a Vörös Félhold egyik fontos nemzetközi konferenciája. Ez az esemény ébressze fel az emberek lelkiismeretét, hogy a fegyveres konfliktusok során a nemzetközi humanitárius joggal összhangban tiszteletben tartsák az egyének és a népek életét és méltóságát, valamint a civil struktúrák és az istentiszteleti helyek épségét. Szomorú látni, hogy a háborúban – valahol – kórházakat és iskolákat rombolnak le.
Csatlakozom a mexikói Chiapas államban található San Cristóbal de las Casas szeretett templomához, mely a múlt vasárnap meggyilkolt Marcelo Pérez Pérez atyát gyászolja. Buzgó szolgája volt az evangéliumnak és Isten hívő népének. Áldozata, akárcsak a többi papé, akiket a papi szolgálathoz való hűségért öltek meg, legyen a béke és a keresztény élet elvetett magva.
Lélekben közel állok a Fülöp-szigeteki emberekhez, akiket rendkívül erős ciklon sújtott. Az Úr tartsa meg azt a mélyen hívő népet!
Üdvözöllek benneteket, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm a Señor de los Milagros, a peruiak Rómában élő testvériségét, akiknek köszönetet mondok tanúságtételükért és bátorítom őket, hogy haladjanak előre a hit útján.
Köszöntöm a Loiri Porto San Paoló-i idősek csoportját, a Cagliari melletti Assemini bérmálkozó gyermekeit, az „Egészség zarándokait” Piacenzából, a Cotrino kegyhelyéről érkezett ciszterci világi oblátusokat és Clairvaux-i Szent Bernát Szegény Lovagjainak Szövetségét.
Kérlek benneteket, továbbra is imádkozzunk a békéért, különösen Ukrajnában, Palesztinában, Izraelben, Libanonban, hogy véget vessenek az eszkalációnak, és első helyre az emberi életnek, a szent emberi életnek a tiszteletét helyezzék! Az első áldozatok a civil lakosság körében vannak: ezt nap mint nap látjuk. Rendkívül sok az ártatlan áldozat! Naponta látjuk a lemészárolt gyermekekről készült képeket. Rendkívül sok gyermek! Imádkozzunk a békéért!
Szép vasárnapot kívánok mindannyiatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
