A Szentatya augusztus 25-én, csütörtökön délben fogadta a Vatikánban az Egyházban működő laikus munkatársak találkozója, a Világi Intézmények Világkonferenciája közgyűlésének tagjait. Hozzájuk intézett beszédében arra kérte őket, hogy hallgassák meg az emberek fájdalmait, örömeit, és osztozzanak bennük. Álljanak a háborúk által megosztott népek mellett, akiktől megtagadják a méltóságot.
Küldetésük szíve világi mivoltukban rejlik, ami megmutatja az Egyház, Isten népe világi természetét, mely úton van a népek között és a népekkel. Ez a kilépő Egyház nem távoli, nem különül el a világtól és a történelemtől, hanem belemerül abba, hogy annak fénye és sója legyen, az egység, a reménység és az üdvösség sarja.
Karizmájuk arra kötelezi őket egyénileg és közösségileg, hogy a szemlélődést a részvétellel összekapcsolva osztozzanak az emberiség problémáiban, és kérdéseikre az evangélium fényével adjanak választ. Legyenek jelen az élet legfáradságosabb és legfájdalmasabb útjain. Ahol a háború megosztja a népeket, és ahol tagadják az ember méltóságát, a világi intézmények képviselőinek ott kell jelen lenniük, hogy tanúságot tehessenek Isten jóságáról és gyengédségéről.
A bátor döntésekhez Krisztus csendes szemléléséből merítsenek erőt, hiszen a Jézussal való imádságos találkozás, a Biblia olvasása és a szentségek vétele az ő békéjével és szeretetével tölti el a szíveket. Küldetésük egyfajta határhivatás, melyet időnként titoktartással őriznek.
A világi intézmények képviselői többször jelezték, hogy a lelkipásztorok nem mindig ismerik és nem mindig ismerik el őket, így aztán bizalom híján gyakran visszavonultak a párbeszédből, és ez nem jó – szögezte le a Szentatya. – Hivatásotok az utcákra, a határokra szólít benneteket, tehát ne álljatok meg, hanem nyissatok utat, például a klerikalizmus által „blokkolt” egyházi környezetben – ajánlotta Ferenc pápa. – Számos olyan hely van a világban, a politikában, a társadalomban, a kultúrában, ahol lemondanak a gondolkodásról, és az éppen uralkodó nézethez társulnak, ellenben a ti küldetésetek minden ember sorsához kötődik: nincs magányos sors. Az úton járó Egyháznak mindig újra fel kell fedeznie önmagát, hogy befogadja a világot annak minden fáradságával és szépségével együtt.
– tette hozzá szabadon a pápa. – Ehhez el kell vetni a haszontalan szokásokat, melyek nem szólnak már senkihez sem, hiszen elvont fogalmakkal nem lehet tanúságot tenni. Vagy az életünkkel evangelizálunk, és ez a tanúságtétel, vagy nem tudunk evangelizálni.
Végül a Szentatya arra biztatta a világi intézmények munkatársait, hogy szelídséggel, követelések nélkül, mégis határozottan és a szolgálatból fakadó tekintéllyel tegyék jelenvalóvá a világi mivoltot az Egyházban. Munkájuk legyen az elvetett mag és a kovász rejtett szolgálata, amely tudja, hogyan kell meghalni az eseményekben, még az egyházi eseményekben is, hogy aztán azok belülről változzanak meg, és végül jó gyümölcsöt teremjenek. Ehhez engedelmesen hallgassanak a Szentlélekre, hogy megértsék, miként lehet még hatékonyabbá tenni az evangelizálás munkáját – zárta beszédét Ferenc pápa a Világi Intézmények Világkonferenciája közgyűlésének tagjaihoz.
Forrás és fotó: vaticannews.va
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
