A pápa április 11-én, csütörtökön fogadta a Pápai Társadalomtudományi Akadémia plenáris ülésének résztvevőit. A Szentatya szerint az emberi élet értelmét nem haszonelvű és funkcionális alapon kell meghatározni. A befogadás és elfogadás kultúráját erősítsük, ahol a fogyatékkal születendő gyermekeket és az életük utolsó szakaszát élő időseket nem tekintik tehernek – buzdított a pápa.
A kiselejtezés kultúrájával szemben, mely nem ismer határokat, a befogadás kultúráját kell építeni – Ferenc pápa erről beszélt a Pápai Társadalomtudományi Akadémia tagjainak, akik április 9. és 11. között tartották plenáris ülésüket a következő témában: „Megváltoztatni a meghatározó társadalmi tényezőket és a befogadás új kultúráját építeni”.
A harminc éve alapított intézmény létrejötte óta most először foglalkozott a fogyatékkal élő emberek helyzetével, akik a világ számos részén, a szegényebb országokban, de a nagyobb jólétben is sokszor elszigetelődnek és a társadalmi élet peremére szorulnak fogyatékosságuk miatt.
Ferenc pápa úgy fogalmazott: Van, aki azt gondolja, hogy képes megállapítani haszonelvű és funkcionális szempontok alapján, egy élet mikor méltó arra, hogy megéljék. Ez a fajta szemlélet a kiszolgáltatottabb emberek jogainak súlyos megsértéséhez vezethet, hatalmas igazságtalanságokhoz és egyenlőtlenségekhez ott, ahol hagyják érvényesülni a haszon, a hatékonyság és a siker logikáját.
Ferenc pápa egy másik, kevésbé látható veszélyre is felhívta a figyelmet, ami a fogyatékkal élőkre leselkedik: arra a tendenciára, ami miatt saját létezésüket tehernek fogják föl önmaguk és szeretteik számára. Ez a mentalitás a kiselejtezés kultúráját a halál kultúrájává alakítja. Az élet két végén ezért a fogyatékkal születendő gyermekektől művi vetéléssel, a végső fázisban lévő idősektől eutanáziával szabadulnak meg.
A kiselejtezés kultúrájával szemben az inklúzió, azaz a befogadás és elfogadás útját javasolja a pápa, mely a társadalmi kötődés szálait erősíti. Ennek a szolidáris cselekvésnek a főszereplői azok, akik felelősnek érzik magukat mindenki javáért, nagyobb társadalmi igazságosságért dolgoznak, és azért, hogy a különböző akadályokat ledöntsék, amelyek miatt sokan nem élvezhetik alapvető jogaikat és szabadságukat.
Ugyanígy kell támogatni a civil társadalmi szervezeteket is, mert az ő kiterjedt hálózatuk nélkül sok helyütt az emberek önmagukra maradnának.
A társadalmaknak az átfogó inklúzió építésére kell törekedniük, amelynek révén a fogyatékkal élők részt vehetnek a társadalmi életben, nem pedig passzív tényezők csupán. Ennek a tényleges elfogadásnak a két alappillére a szubszidiaritás és a részvétel. Ennek fényében válik jól érhetővé, milyen fontosak a fogyatékkal élők szervezetei és mozgalmai, melyek a társadalmi részvételt mozdítják elő.
Ferenc pápa méltatta a Pápai Társadalomtudományi Akadémia ülésének témáját, majd arról szólt, hogy az intézmény hivatása, hogy a különböző szakterületeket bevonva szembenézzen a legégetőbb kihívásokkal. „Gondolok itt a technológiára és annak következményeire a kutatásban és olyan területeken, mint az orvostudomány és az ökológiai átmenet; gondolok továbbá a kommunikációra és a mesterséges intelligencia fejlődésére – ami valódi kihívás –, mint ahogy arra is, hogy szükség van új gazdasági modellek kidolgozására” – fogalmazott a pápa.
Mindig számolni kell a fogyatékkal élő emberek méltóságával és azzal a jogukkal, hogy átfogóan fejlődhessenek, mivel a kiszolgáltatottság és az esendőség az emberi lét velejárói, nem pusztán a fogyatékkal élők sajátja.
Mindez nem kisebbíti méltóságát mint emberi személy, hiszen az nem a körülményeken, hanem a létezése értékén alapul. Ha ezt az alapvető elvet nem tartják tiszteletben, nem lehet jövője sem a testvériségnek, sem pedig az emberiség túlélésének.
A Szentatya köszönetet mondott a Pápai Társadalomtudományi Akadémia munkájáért, kiemelve, hogy az Egyház gondoskodó szeretettel fordul a fogyatékkal élőkhöz, miként Jézus is tette az evangéliumok tanúsága szerint.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
