Ferenc pápa január 25-én magánkihallgatáson fogadta Alejandro Arellano Cedillo érseket, a Rota Romana Törvényszék dékánját, majd a bíróság 19 ügyhallgató prelátusát. Ezt követően a Kelemen teremben találkozott az Apostoli Szentszék fellebbviteli bíróságának kétszázötven munkatársával. Hozzájuk intézett beszédében a Szentatya kiemelte a személyes imádságon alapuló megkülönböztetés fontosságát.
Beszéde kezdetén Ferenc pápa megköszönte a szentszéki bírói testület értékes szolgálatát, amely péteri szolgálatát segíti az Egyház igazságszolgáltatása rendjében. Fő témaként azt a „sajátos megkülönböztetést” jelölte meg, mely a házassági peres eljárások keretében a bíróság alapvető módszerét jelenti. Ez a megkülönböztetés éppúgy szükséges a Rota Romana Törvényszéken hozott kollegiális ítéletek esetében, mint a helyi kollégiumi bíróságok, sőt az egy bíró, továbbá az egyházmegyék püspökei által hozott ítéletek tekintetében is – hangsúlyozta a Szentatya.
A téma ma is időszerű, főként a házassági érvénytelenítési eljárások, valamint a családpasztoráció reformja tekintetében, mely a problémás helyzetbe került hívek iránti irgalmasság jegyében jár el – mondta a pápa. – A semmisség esetén a kettős ítélet követelményének eltörlése, a rövidebb egyházmegyei eljárás bevezetése, valamint a bíróságok munkájának leegyszerűsítése nem okozhat félreértést; a hívőket úgy kell szolgálni, hogy mindjobban megértsék a házasságukkal kapcsolatos igazságot – hangsúlyozta a Szentatya. A Mitis iudex kezdetű motu proprióját idézte, mely szerint az eljárás nem a házasságok semmissé nyilvánítására törekszik, hanem a tárgyalások gyorsabb lebonyolítását szorgalmazza, hogy „az ítéletre váró hívek szíve ne maradjon sokáig a kétség okozta sötétségben”.
Ferenc pápa kifejezte: elődei nyomdokaiban járva azt akarja, „hogy a házasság semmisségének okait bírósági, és ne adminisztratív eszközökkel kezeljék; nem annyira az ügy természete miatt, hanem mert az eljárás
amit éppen a bírósági rend tud leginkább biztosítani”.
A Szentatya kiemelte az irgalmasság fontosságát a családpasztorációban; hogy az elkötelezettséget, az igazságot keressük a semmisség okai esetében. A hívek személye és lelkiismerete iránti irgalmasság fényében fontos a bírói megkülönböztetés a semmisségről – így valósul meg Aquinói Szent Tamás tanítása:
A tapasztalat szerint nem könnyű a bírói feladat – szögezte le a pápa. – A semmisség kimondásához szükséges morális bizonyosság elérése megköveteli a konkrét esetekben az érvényesség vélelmének túllépését és a megkülönböztetés teljes eljárásra való következetes kiterjesztését.
A megkülönböztetés nagy felelősségét az Egyház a bírókra bízza. „Bátran és világosan kell szembenézni ezzel a feladattal, ám döntő fontosságú, hogy számítsunk a Szentlélek világosságra és erejére – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Kedves bírák!
A Szentatya a bírók „Adsumus”, eljárást megnyitó imádságára emlékeztette őket: „Itt vagyunk előtted, Szentlélek, mindannyian a te nevedben gyűltünk össze. Jöjj el hozzánk, segíts, szállj a szívünkbe. Taníts meg minket, mit kell tennünk, mutasd meg az utat, amelyen mindnyájan együtt járhatunk. Ne engedd, hogy mi, bűnösök megsértsük az igazságosságot, ne engedd, hogy a tudatlanság félrevezessen bennünket és hogy az emberi rokonszenv részrehajlóvá tegyen minket, mert egyek vagyunk benned, és semmiben sem térünk el az igazságtól.” Ne feledjétek, hogy ezt a megkülönböztetést térden állva végzik – figyelmeztetett Ferenc pápa. – Az a bíró, aki nem tud térdre ereszkedni, jobb, ha lemond!
A bírói megkülönböztetés objektivitása megköveteli az előítéletektől való mentességet, ezért meg kell szabadulni egyfelől az abszolút bizonyosságot követelők szigorától, mind pedig attól a tévhittől, hogy a legjobb válasz mindig a semmissé nyilvánítás, amit egyébként II. János Pál pápa „a félreértett együttérzés kockázatának” nevezett, kifejtve, hogy „az csak látszólag lelkipásztori, és a valóságban az igazságosságtól és az igazságtól eltérő utak végül hozzájárulnak az emberek Istentől való eltávolodásához, és éppen az ellenkezőjét érik el, amit az ember jóhiszeműen keresett”.
A bírói megkülönböztetés két nagy erényt követel meg:
– emelte ki Ferenc pápa. – A bölcs megfontolás és az igazságosság között bensőséges kapcsolat áll fenn, mivel az a jogbölcselet gyakorlása. A helyes megkülönböztetés egyúttal magában foglalja a lelkipásztori szeretet cselekedetét, még ha az ítélet negatív is.
A házassági kötelék érvényességének megítélése összetett művelet, ezért nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy
E kérdést illetően XVI. Benedek pápa kifejtette: „A kánoni törvény értelmezésének az Egyházban kell megtörténnie. Ez nem csak egy külső, környezeti körülmény; inkább emlékeztet a kánonjog és az általa szabályozott valóság termőtalajára. A »sentire cum Ecclesia«, vagyis az »együttérzés az Egyházzal« az Egyház fegyelmi életében is érvényes, mégpedig az Egyház jogi normáiban mindig jelen lévő és működő doktrinális alapelvek miatt.”
Ferenc pápa azt a kérdést tette fel a bíróknak, hogy megvan-e bennük ez az „egyházias érzület”, és hogy imádkoznak-e. Hozzátette: azért tér vissza ismét erre a szempontra, mert a bíró imádsága az ő lényegi feladata.
– fogalmazott a Szentatya.
Végezetül a pápa a házasság semmítésének megkülönböztetését a szinodális út egészébe illesztette, mely – mint fogalmazott – segíti és biztosítja a helyes döntést. Ez történik a bírói testületben, vagy amikor az egyedüli bíró másokkal konzultál az őszinte párbeszéd szellemében – mondta a Szentatya, hozzátéve: Fontos, hogy a bíró állandóan képezze magát a szakmájában, és érezze, hogy
„Kedves ügyhallgató prelátusok, különleges felelősség terhel titeket az ítélkezésben, ezért ajánlom nektek a Szentlélek iránti engedelmességet, és az arra való készséget, hogy minden körülmények között az igazságosság művelői legyetek!” – buzdította a Rota Romana bíróit Ferenc pápa. Munkájukat a Legszentebb Szűzanyára, a Bölcsesség székére, az Igazság tükrére bízta.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
