Az előző dizájnos üggyel kapcsolatban jutott eszembe.
Amikor 2 éve átálltam a tükrös fényképezőgépekről a tükörmentesekre, elkövettem egy súlyos hibát: a lehető legolcsóbb gépet vettem. Persze relatív értelemben, hiszen nyilván nem jöhet nálam számításba semmilyen igazi amatőr gép, azaz a kompakt és bridge kategória, azaz a „legolcsóbb” a profi és a köztes kategóriában értendő.
Amit én vettem akkor, az hivatalosan „mid-range” kategória. Ez azt jelenti: alkalmas minden profi célra, de hiányoznak a felsőkategóriás gépek jellemzői. Árban ez azt jelenti: jóval olcsóbb az átlag 3-4 ezer eurónál kezdődő felsőkategóriás gépeknél, de jóval drágább a 100 eurónál kezdődő alsókategóriásoknál.
Örültem is, mert sikerül hozzájutnom jó áron a Sony egyik legnépszerűbb termékéhez, a Sony α6000-hez, ami akkor már egy 8-éves modell volt, de az egyik legjobban eladott Sony-termék.
A Sony alig pár éve lett főszereplő a fényképezési piacon. Korábban ez a piac úgy nézett ki, hogy Canon és Nikon, s mindenki más nem számít, mert vagy valami komolytalan márka vagy valami extrém drága luxuskategóriás dolog, lásd Hasselblad, ami amolyan Rolls-Royce kategória, máig kézzel állítják elő, várni kell vásárláskor, mert a gyár kevesebbet termel, mint amennyit venni akarnak az emberek, ott olyan 10-30 ezer euró közti az átlag ár, van ugyan pár „olcsó” gépük 10 ezer euró alatt, ezek is 6-8 ezres kategória. Szóval a Sony ma már komoly harmadik szereplő, éppen a tükörmentes gépek miatt, s éppen a Sony α6000 volt az a model, mely hatalmas siker lett 2014-ben.
Tehát örültem én a megvett Sony α6000-emnek. Csakhát nem szabad olyan gépet venni, ami nem alkalmas az ember céljaira. Az olcsóság ára a fényképezőgépeknél mindig valamilyen másodlagos jellemző hiánya. Ezek közül persze egy sor nem is kell mindenkinek, de itt viszont az egyik ilyen jellemző a vízhatlanság hiánya volt. Magyarul: ha elered az eső, akkor a Sony α6000-t érdemes gyorsan eltenni a táskába. De egy kollégámmal az is megtörtént, hogy a nyakában volt a gép nyáron, megizzadt, s ettől a nedvességtől romlott el a gép.
Röviden: vízkárosodást kapott a gépem. S még csak nem is lett teljes tönkremenés: be lehetett kapcsolni, csak épp nem volt hajlandó felismerni az akkuját, folyamatosan „ismeretlen akku” hibát dobott, majd kikapcsolt. Próbáltam a közismert megoldási módszereket, semmi se segített. Végülis eladtam hibásan a gépet: szerencsére elég sok ezermester lelkületű ember van, aki hajlandó megvenni félig romlott gépeket.
Először úgy gondoltam, nem is veszek már gépet, végülis van testkamerám, mellyel „rejtett” videókat szoktam időnként csinálni, s felsőkategóriás telefonom.
Csakhát ez nem működött. A testkamera és a telefon jó dolog, de nem lehet velük normálisan fényképezni. Telefonnal fényképezni az kb. olyan, mint ebédelés helyett filmet nézni arról hogyan ebédel a szomszéd.
Szóval három hónap után feladtam a szenvedést, s vettem normális gépet. Természetesen ugyanabból a szériából, hogy a meglévő alkatrészeim, tartozékaim jók legyenek. S persze megint csak Sony jöhetett számításba, ahhoz vannak objektívjeim. Ez egy Sony α6400 – tulajdonképpen a Sony α6000 javított, 2019-es verziója, több dologban is fejlettebb, ezek közül van ami nagy javulás (jóval több fókuszpont, HD helyett 4K videó, külső mikrofontámogatás) és van ami lényegtelen (pl. nekem abszolút nem hiányzott az érintőképernyő), de most konkrétan a lényeg: vízhatlan!
Mellékes: Romániából rendeltem (emag), nem tudom hogyan csinálják, de náluk minden fényképészeti eszköz 5-10 %-kal olcsóbb.
De az igazi vicc az első napi próbálkozáskor lett. Mivel kispénzű kisember vagyok, a legtöbb objektívem manuális (2-3-szor drágább minden kategóriában az automata, mint a manuális), azaz kézzel kell fókuszálni. A lényeg: három hónap alatt sikerült elfelejteni hogyan kell fókuszálni autófókusz nélkül. Szóval sikerült a következő képet produkálni a szomszéd házról:
Bevallom, utána kellett néznem, aztán persze eszembe jutott már, íme 40 perccel később:
Tulajdonképpen csak attól rettegek, hogy atomháború lesz, melyben megsemmisülnek a digitális adatok, s aztán a XXX. század régészei majd azon fognak vitatkozni, hogy a merevlemezeim azok pontosan mik: ajtótámasztók vagy vallási kegytárgyak.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
