A délnyugat-angliai Dorset egyik domboldalába faragott Cerne Abbas-i óriás rejtélye már régóta nyugtalanítja a régészeket. A legújabb kutatások alapján az alkotás valamikor Kr. u. 650 és 1350 között készülhetett és az angolszász Helith istent ábrázolhatja. A történelem során többször újra felfedezték, és megváltoztatták küllemét: ilyen adalék lehetett a 8 méter hosszú fallosz, amely a termékenység szimbólumává tette az óriást.
A régészettudomány nagy lépést tett a délnyugat-angliai Dorset egyik domboldalába krétával faragott, 55 méteres meztelen óriás rejtélyének megoldása felé.
Több teória is keringett az aránytalanul nagy bunkósbotot tartó teremtmény eredetéről: a tudósok egy része az őskorra, míg mások a római korra datálták az alkotást, de néhányan 17. századi történelemhamisítási kísérletnek tekintették a furcsa jelenséget.
Egy frissen publikált régészeti tanulmány szerint a Cerne Abbas-i óriás keletkezése a kora középkorra, azon belül is a 10. századra, a késő angolszász időszakra datálható. Ez a felfedezés többek között azért is zavarba ejtő, mert a legrégebbi írásos feljegyzés 1694-ből származik, és szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy az alkotás évszázadokon keresztül észrevétlen maradhatott a középkori Angliában.
A kutatók úgy tudták meghatározni az óriás korát, hogy különböző „testrészeiből” mintákat vettek, a krétából kvarcszemcséket vontak ki, amelyeket lumineszcenciának nevezett technológiai eljárással elemeztek. A módszer alapja, hogy a föld alá került kristályok már nem voltak közvetlenül kitéve a napfénynek, ehelyett csak a környezetük, azaz elsősorban a talaj sugárzását nyelték el. Az ebből fakadó ionizáló sugárzás gerjesztőleg hatott a kristályrács elektronjaira, így közülük néhányan a rácsszerkezet fogságába kerültek.
Ha a csapdába esett elektronokat fénnyel stimuláljuk, akkor ők is fényt bocsátanak ki: annál többet, minél több föld alatti sugárzást nyeltek el a kristályok. A fény erejének mérésével a tudósok ki tudják számítani, hogy a kristályok mikor kerültek a helyükre, azaz mikor vésték krétával a földbe az óriás sziluettjét.
A vizsgálat eredményei alapján az már biztosan megállapítható, hogy Kr. u. 650 és 1310 között készülhetett a figura, így az olyan elrugaszkodott elméleteket, amelyek szerint Herkules vagy Oliver Cromwell 17. századi karikatúrája az ábrázolás, véglegesen elvetheti a szakma.
Sokkal valószínűbb, hogy a Kr. u. 987-ben alapított Cerne-apátság térítő hatásának következménye lehet a korabeli angolszász istenség megtestesülése. Egyes források szerint az apátság kísérletet tett arra, hogy a helyi – angolszász hagyományokat ápoló – lakosságot elszakítsák Helith istentől és a pogány bálványimádattól.
Egyértelműen mégsem mondhatjuk, hogy az óriás Helith isten ábrázolása lenne: a vizsgált minták nem bizonyultak egyidősnek. Olyan mikroszkopikus méretű csigákat találtak az üledékben, amelyek csak jóval később, a késő középkori (akár 14. századi) időszakban kerülhettek Angliába.
Ez azt bizonyíthatja, hogy a középkor folyamán újra felfedezhették és újra is alkothatták az óriás bizonyos testrészeit. A Bournemouth Egyetem egyik régésze szerint ugyan a kréta hosszú ideig elállhatott, de a körülötte lévő növényzet, a fű vagy a cserjék könnyen elfedhették az óriást, ezért is lehetséges, hogy csak időről időre végeztek rajta módosításokat a környék lakói.
Az egyik legérdekesebb, utókor által hozzáadott testrész az istenség erektált állapotban lévő hímtagja. A régészek többsége egyetért abban, hogy a 8 méter hosszú fallosz az egyik legújabb kori „adalék” az óriás testén, mégis ez tette őt a modern kor egyik termékenységi szimbólumává.
A BBC még televíziós vitát (A Cerne-i óriás: Egy antikvitás a vallatószéken) is kezdeményezett a rejtély megoldására. Ennek apropóján többen előálltak azzal az elképesztő teóriával, hogy ők maguk is az óriás testén fogantak, de természetesen ennek bizonyítására már nincsen lehetőség.
Renoválás 2008-ban
A kutatók most azt remélik, hogy tovább szűkíthetik a figura keletkezésének időintervallumát, és alakváltozásairól is további információkat gyűjthetnek. Az itt nyert adatok fontos kiindulási pontjai lehetnek a további megoldásra váró rejtélyek – mint a Wilmingtoni Hosszú Ember és az Uffingtoni Fehér Ló – tisztázásának.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
