A magyar szabadság egyetemes ünnepéről emlékeztek meg a csallóközi városban. A nemzeti ünnepen Fenes Iván polgármester, megyei képviselő, a Szövetség-Aliancia dunaszerdahelyi járási vezetője mondott beszédet.
Csallóköz-szerte lobogott a magyar zászló március 15-e alkalmából. Így volt ez Bősön is, ahol felvonták a piros-fehér-zöld színekben pompázó lobogókat…
Mindannyiunk szívét megdobogtatta az ünnepség, amelyet az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendeztek. Elsőként Nagy Anikó, a Csemadok bősi szervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket.
Fenes Iván beszédében rámutatott, hogy a közelmúltban sokminden történt velünk és körülöttünk. Mint mondta,
„számtalan baj és megannyi akadály ellenére is megvagyunk, járjuk a magunk csallóközi magyar zarándokútját.”
Kijelentette, hogy mindannyiuknak köszönhetően Bős város épül és fejlődik, anyagiakban pedig mindenképpen. De hogy a település lelkekben, erkölcsben, valamint békességben egyaránt gyarapodni tudjon, hitre, akaratra és testvéri összefogásra van szükségük. Fenes kiemelte, hogy
„ugyanarra a lélekre, amely 1848. március 15. napján utcára rendelte a forrongó lelkű magyar ifjakat. Hasonló elszántságra és tűzre! Mely elszánt tettekre változtatta a szívek nyugtalan kavargását.”
A polgármester rámutatott arra, hogy építeni, illetve küzdeni valamiért nehéz feladat. Ezzel szemben rombolni könnyű, sőt, az enyészethez sincs szükség cselekedetre. Ám, alkotni sokkal keményebb feladat, ahogy fenntartani a rendet és haladni a jó felé szinte véget nem érő küldetés – halhatták a jelenlévők.
Fene, beszélt arról is, hogy az embereknek egyszerűen választaniuk kell, hogy vállalják-e a küzdelmet, vagy reménytelen keserűséggel,a minden hiábavaló érzésével feladják. Hangsúlyozta, hogy erre emlékeztet mindenkit a bősi egészségügyi központ falán látható emléktábláról a megemlékezőkre, illetve az arra járókra eső Tizenhármak tekintete is.
„Csak akkor lesz Bős olyan hely, amilyennek mi akarjuk, amilyennek megálmodtuk, ha mindezt tudatosítjuk és ehhez is tartjuk magunkat!”
– emlékeztette az ünneplő gyülekezetet a szónok.
A polgármester beszélt a tébolyodni látszó világról is (pl. járvány, a szomszédban dúló háború, menekülni kényszerülő ukránok, a mások szabadságát és életét elvenni akaró erőszakos szándék, stb.). A kialakult helyzetre való tekintettel kétféle megoldást fogalmazott meg:
Mindezt azzal fokozta, hogy kijelentette a szolgaságnak még ennél is van egy alattomosabb és veszedelmesebb formája, amely nem más, minthogy az, ami lopakodik, hazudik, valamint alantos szándékkal hízeleg. És ennél a kijelentésnél párhuzamot vont a manipuláló kommunikációs csatornákkal. Hangsúlyozta,
„elveszi a szülőföldet, s cserébe olyan gyümölcsöt kínál, mint a boltok polcain található csomagolt eper – szinte akkora mint egy alma, szemre kívánatos, ám íze nincs.”
A polgármester szólt arról is, hogy minden magyar felelős minden magyarért, – de minden egyes önző gesztusáért, a mások reményét való elrablásért, de azért is, ha a „testvérét” felemeli -, a néhai Szabó Dezsőt idézve. Mindennek tudatában biztatott mindenkit arra, hogy
“Legyünk hát felelős magyarok!”
Az ünnepség főhajtással és koszorúzással zárult a Turul szobornál.
Az ünnepi programsorozatban közreműködtek a Zöld Csillag Színtársulat tagjai, a Kék Duna Vegyeskar, Vida Gergely, Dóka Zsuzsa, Bősi Szabó László, az Aranykert néptánccsoport, de az Amade László Alapiskola diákjai, sőt, a Széchenyi István Cserkészcsapat is.
Laky Erzsébet
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
