Így visszanézve a hosszú évek során azért nem gondoltam volna, hogy az eddigi meglátogatott városok közül Ferrara top városaim egyikének fog számítani.
Ezt az előkelő pozíciót máig hűen tartja a Pó-völgy déli szélén székelő város. Sugárzik belőle a harmónia, miközben épületei hirdetik a középkori és reneszánsz építészet időtállóságát. Imádnivaló benne a sok guruló kerékpár, ahol a helyiek nem sietősen tekerik saját drótszamaraikat.
Szeresd ám a történelmet, mert a kép csak ezután fog összeállni Ferraráról. Itt minden épületnek van saját sztorija. A reneszánsz egyik csúcsa a város, ahol született egykoron Savonarola, az előreformátorok egyike. Ki volt ő? Nézd meg a Borgiák c. sorozatot. Ha bírod a tömény erotikát, az intrikát és a hatalmi politikai harcokat, akkor ezt a sorozatot neked találták ki.
Ferrara fókuszpontja az Estense-kastély (Castello Estense). Az Este család lakhelye volt, akik a művészetek mecénásai voltak, és nagymértékben hozzájárultak Ferrara kulturális gazdagságához. A vár egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a vízzel telt vizesárok. Ide eredetileg az Este családnak ajándékozott egzotikus állatok kerültek, köztük oroszlánok, leopárdok és medvék. Manapság a várárok nem vadállatoknak ad otthont, de növeli a kastély esztétikai varázsát. Négy hatalmas őrtorony található körülötte, amelyek mindegyike más-más célt szolgált az évszázadok során. A vár falai vastagok és megerősítettek, ami az eredeti védelmi célt bizonyítja. Az idők során díszes erkélyek, loggiák és freskók kerültek beépítésre, hogy a kastély inkább lakóhely legyen, és kevésbé erődítmény.
A város szívében található egy következő építészeti remekmű. A Szent György katedrális fehér homlokzatával és rózsaszín márványból készült részeivel uralja a Piazza Trento e Trieste-t. Eredeti kialakítása román stílusú, de idővel gótikus és reneszánsz elemeket is hozzáadtak. Figyelemre méltó a katedrális mellett álló különálló harangtorony. Ez egy régebbi építmény, eredetileg a 10. században épült, még a jelenlegi katedrális előtt.
A macskakövek koptatásának és az espresso szürcsölgetése közepette hirtelen a Via delle Volte-n találjuk magunkat. Itt megragad minket a talján középkor hangulata. Sétálni rajta olyan, mintha visszarepülnénk az időben. Jellegzetes boltíveiről (olaszul „volte”) híres. Ezek az egykor raktárakat, otthonokat és műhelyeket összekötő átjárókként használt boltívek egyedi, hangulatos megjelenést kölcsönöznek az utcának. A macskaköves járda, az ősi téglafalak és a titokzatos boltívek a régi világ varázsát idézik. Mindenkinek ajánlatos meglátogatnia, aki meg akarja tapasztalni Ferrara autentikus középkori esszenciáját.
Ami nekem nagyon szimpatikus volt, hogy autót szinte alig láttam a belvárosban. Itt mindenki jóformán kerékpárral közlekedett. Nálunk akkor vagy menő, ha akkora a kocsid, mint egy ház. Sőt az emberek többsége képes beülni kocsijába még akkor is, ha csak pár métert kéne mennie az adott célig. Ezzel szemben Ferrara a teljes ellentét. Fiataloktól egész az idősebb generációig szinte mindenki sétálva vagy bicajjal intézi dolgait. Ráadásul ezt is stílusosan teszik. A férfiakon elegánsan kigombolva és feltűrve az ing, nadrág, félcipő és napszemüveg. A hölgyek szintén lenge, de kifinomult öltözékben tekerik a retrós kétkerekűiket. A kerékpárok száma itt meghaladja az autók számát. Egyes becslések szerint több mint 100 000 kerékpár van, ami azt jelenti, majdnem minden lakosra jut egy.
Bologna és Ravenna után Ferrara városáról olvashatott a tisztelt olvasó. Emilia-Romagna tartományának megismerése ezzel még nem ért véget. Fogunk még a sorok között csavarogni a sík terepű régióban.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
