Lengyelország második világháborús német megszállása idején a náci hatóságok számos úgynevezett „Intelligenzaktiont” hajtottak végre. E nem mindig titkos tömeggyilkosságok elsősorban a lengyel értelmiséget vették célba, a Generalplan Ost, azaz Lengyelország kizárólag németek által lakott területté alakításának jegyében. A mészárlások egyik helyszíne volt a Chojnice közelében fekvő „halálvölgy”, ahol az SS Einsatzgruppe nevű „különleges” csoportjai és a velük együttműködésben dolgozó rendőrök mintegy 2000 emberrel végeztek 1939 és 1945 között.
A Chojnice melletti gyilkosságok 1939-ben 208 pszichiátriai beteg, 40 civil és egy pap megölésével indultak, és a későbbiekben sem kizárólag az értelmiségre koncentrálódtak – a környékbeli falvak zsidóit is itt végezték ki származásuk okán.
A Lengyel Tudományos Akadémia Régészeti és Etnológiai Intézetének szakértője, Dr. Dawid Kobiałka elmondása szerint az áldozatokat e célra ásatott árkokba lőtték, majd összeégették őket, a bizonyítékok eltüntetése végett.
Chojnice esetében a németek igyekeztek titokban tartani a gyilkosságokat, azonban a helyiek már ekkoriban „a halál völgyének” nevezték a kivégzések helyszínét, azaz minden valószínűség szerint tudtak róluk.
A Kultúra és Nemzeti Örökség Minisztériumának támogatásával a régészek a levegőből lézeralapú távérzékelő berendezésekkel (Lidar), valamint műholdfelvételek segítségével igyekeznek meghatározni az árkok pontos helyeit.
Az előkerült jelvénytöredék (kép forrása: chojnice.com)
A kutatás során korabeli fényképeket (köztük légifelvételeket), valamint hagyományos terepfelmérési módszereket is bevetnek.
Május elején egy előzetes felmérést végeztek a kutatók a területen, ekkor különféle kaliberű lőszerek hüvelyeit, valamint ruhagombokat és egy jelvénytöredéket találtak.
„Reméljük, hogy a leletek segítenek megtalálni a kivégzőárkok pontos helyét” – mondta el Kobiałka. A régészek augusztusban tervezik az első ásatásokat elvégezni.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
