„Jól teszik, hogy sztrájkolnak! Egy ember nem állhat oda reklamálni, együtt kell az asztalra csapni!”
– magyarázza egy húszas-harmincas éveiben járó fiatalember ötvenes-hatvanas beszélgetőtársának az Audi üzemtől nem messze működő félig kisvendéglő-félig kocsmában, ahová a városba érkezve betérünk egy kávéra.
A győri sétálóutcán faggatva a helyieket kiderül: bár vannak kétkedők, és olyanok is, akik az autógyár elköltözésétől tartanak, azért általában a szolidaritás és a bizakodás az uralkodó hangulat.
Az elmúlt napok embert próbálóak voltak, ugyanakkor egy igazi csodát éltünk át – meséli Szimacsek Tibor, az Audi Hungária Független Szakszervezet elnökségi tagja, akivel az üzem előtt találkozunk. Úgy érzi, a sztrájk, bár alapvetően szükséges rossz, de közösségteremtő erővel is bír. Sokan a dolgos hétköznapok során alig beszélnek egymással. Reggel megérkeznek, beállnak a gép mellé, este sietnek haza a családhoz. Most azonban alkalmuk van rá, hogy jobban megismerjék egymást – teszi hozzá.
„Ha a kollégáim szemébe nézek, látom a tüzet, az elszántságot, ez ad erőt a küzdelemhez.”
– mondja Szimacsek.
Az üzem udvarán tartott gyűlésen kiderül, hogy erre az erőre még szükségük lehet: a szakszervezet az Audi anyacég vezetésével videókonferencián keresztül egyeztetett, s a tárgyalások során világossá vált, hogy
a magyar vállalatnál dolgozó munkavállalók álláspontját a német vezetés nem is ismeri, mert azt az itteni menedzsment nem továbbította számukra.„
„Három napja alig láttam a családomat, de amikor reggel búcsúzóul megpuszilom a kislányomat, arra gondolok: nekem van egy második családom is, ezek ti vagytok!”
– mondja az üzem udvarán összegyűlt több ezer dolgozónak Szimacsek. Dudák, sípok és hajókürtök százainak fülsüketítő hangja adja meg neki a választ: a többiek is így érzik.
„Látjátok ezt a táncot, halljátok-e zenét?”
– teszi fel a kérdést a „pokoli toronyban ülő döntéshozóknak” címezve Németh Sándor szakszervezeti elnök, akinek a tömegen végigtekintve Petőfi Feltámadott a tengere jut eszébe.
„Akik még nem tudtátok, most megtanulhatjátok, hogyan mulat a nép!”
– fejezi be a versszakot, s az utolsó szavakat már együtt dübörgi vele a tömeg.
A gyűlés a gyárudaron a Himnusz eléneklésével zárul, utána jó ideig zúg a „Ria-ria, Hungária!”.
A magyar dolgozók kitartása tegnap leállította az ingolstadti Audi-üzemet, és ma már a szlovákiai gyárban is fennakadások jelentkeztek. Lassan ideje lenne meghallani a Győrből szóló, egyre hangosabb zenét, mert ebbe a táncba az egész Volskwagen-birodalom beleszédülhet.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
