„Isten ajándékozó szeretetéből félszáz éve élek itt köztetek a Föld nevű bolygón. Ez a félszáz verset tartalmazó kis könyvecske legyen számvetés, visszatekintés és a köszönet Istennek és Neked, ha belelapozol, vagy ha életutamnak valaha kisebb-nagyobb mértékben társutasa voltál” – olvasható Bozók Ferenc piarista szerzetes most megjelent kötetének hátoldalán.
A Félszáz (50 év 50 vers) című kötet megjelenése alkalmából készült interjú a szerzővel, melyet a Piarista Rend honlapja nyomán közlünk.
– Milyen versek kerültek e kis kötetbe, mi alapján válogatta őket?
– Az elsődleges szempont az volt, hogy – a kerek évforduló kapcsán – ötven vers legyen. Összesen huszonöt – azaz épp az ötven fele –, folyóiratban megjelent verseimből válogattam. Törekedtem a témagazdagságra, de nem könnyű kiemelni néhány verset, hiszen csak egy pillanatfelvétel tud lenni az éppen aktuális hangulatom, érzéseim alapján választott művekből. Éppen ezért nagyon szubjektív a válogatás.
– Mikor kezdett verseket írni?
– Kisiskolás koromtól írok verseket, de ami talán fontosabb, hogy a 1990-es évektől publikálok. Első verseim a Keresztény Élet hetilapban jelentek meg. Az egri főiskolai éveim alatt tanáraim, Ködöböcz Gábor, Lisztóczky László és Szentesi Zsolt figyeltek fel a Líceumi Paletta című diákújságban megjelenő verseimre. Ködöböcz Gábor elvitte egyik versemet egy rangos irodalmi lapnak, ahol meg is jelent. Igaz, erről akkor nem is tudtam, csak később szereztem tudomást róla.
– Több verseskötete jelent már meg, de készített interjúkötetet is, Kortársalgó címmel kortárs költőkkel. Ezek szerint jó kapcsolatban áll jelenkori pályatársaival. Kit emelne ki közülük, kinek a verseit tanítaná szívesen?
– Nem emelnék ki senkit név szerint, mert mindegyikük másért „finom”. Ahogy az eper másként finom, mint a barack vagy az alma. A versek és az interjúkötet mellett különböző tematikus esszéim is jelentek meg. Akadnak köztük könnyedebb, „bulvárosabb” témájúak is, mint például elhízás és súlyproblémák a magyar költészetben, nyugatos költők a mozikban, Jack London kutyái, vagy Columbo felügyelő karakterének irodalmi előzményei.
– Hogy kapcsolódik össze hivatás és költészet az életében?
– Egy ismerős atya mondta a napokban, hogy prédikációimban érződik a költői szemlélet, sok szimbólumot, allegóriát, metaforát használok beszéd közben. A papság és a költészet sokszor találkozott már: Virág Benedek, Sík Sándor, Mécs László, Puszta Sándor, Tűz Tamás, Ágoston Julián vagy Harsányi Lajos. Ha őket nézem, akkor nem tartom magam a klasszikus értelemben papköltőnek. Az én verseimben kevés a tematikailag direkt vallásos szemléletű, egyházias, spirituális írás. Általában az életről írok, de persze egy vallásos embernek minden vers vallásos. Úgy is mondhatnánk: egy ateista számára nincsenek csodák, egy hívő számára pedig minden csoda.
Fentről nézve egész ez a kép.
Szívünk, s mind, ami lent zavaros,
egységes mozaikberakás.
Gyötrelmünk ragyogása.
(Bozók Ferenc: Bizánc)
A kötet kiadását a Domoszlói Önkormányzat és az egri Dsida Jenő Baráti Kör támogatta. A kiadvány elérhető az Üveghegy Kiadó oldalán és a könyvterjesztő hálózatokban.
Forrás és fotó: piarista.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
