Feldobta a telefonon a Facebook (ott nem működik a szűrő):
Szerintem a normális az 50 % körüli szint.
A nagyon alacsony szint azt jelenti: az adott nemzet szét van esve. A nagyon magas meg azt: nem ismernek más kultúrákat.
Nyilván van ahol a magas % objektíve indokolt. Ez Görögország. Miért az? Mert:
- a nemzetközi tudományos szókincs kb. fele görög eredetű,
- a görög mitológia az európai kultúra egyik alapja,
- a kereszténység fő nyelve a görög (az Újszövetség eredeti nyelve a görög, egyedül Máté Evangéliuma esetében vitás ez);
szóval van mire büszkélkedni.
A grúzoknál és az örményeknél ez az érzés pedig a „kicsik vagyunk, de megmaradtunk ellenséges környezetben” érzés része. Plusz, hogy hamarabb terjedt el náluk a kereszténység, mint nyugatabbra.
Ami nagyon fontos: az írásbeliség. Amikor egy nemzet saját írásbeliséget hozott létre, az mindig plusz büszkeségre ad okot. Európában ilyen: Bulgária, Görögország, Grúzia, Örményország.
Sajátos módon az európai hagyomány az, hogy ne legyen saját írás. Míg mondjuk Délkelet-Ázsiában szinte minden nyelvnek saját írása van.
A magas bolgár szám – 68 % – is ennek tudható, s saját írásnak. A bolgár nemzeti büszkeség másik eleme az egyházi szláv nyelv, s annak elterjedése a szláv világban, bár végül a katolikus szlávoknál azt legyőzte a latin. Mind nyelvben – bár eleinte a római pápa elismerte a szlávot nyelvként -, mind az írásban: az egyetlen katolikus szláv nép, mely használt más ábécét a latinon kívül a horvát volt, de ők is csak magánhasználatra.
A bolgár nemzeti büszkeség egyébként teljesen múltorientált, azaz nagyon ritka az olyan bolgár, aki a mai bolgár helyzetre lenne büszke. Az átlag bolgár szid mindent ami bolgár a jelenben, s dicséri a múltat. Egykor ez teljesen abszurd méreteket öltött, ma már kissé visszafogottabb: emlékszem, 30 éve még nem volt szabad beismerni, hogy valaki szereti a bolgár konyhát vagy tetszenek neki a bolgár nők, ez amolyan „elmaradottságnak” számított: az igazi menő ember az angol és a francia ételeket köteles szeretni és a skandináv nőket!
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
