Isten verőfényes szombatja, sabbatja, 2022. május 14-e aranybetűs napja marad a magyarság legújabbkori történelmének. Nemzetünk, hazánk első női államfője hivatali útja valóságos hitvallástétel: a Budapest-Kálvin téri református templomban tartott ökumenikus istentisztelettől a Kossuth téri ünnepi közbeiktatáson át a Sándor Palotáig.
De sokkal messzebbre ér ez az út: már most milliók szívéig. Érzékeny anyai szívével és első, nyilvános beszédének szavaiban a női lélek kivételes, finom diplomáciai tálentumával egy nemzetet ölel át, ellentétes értékrendek és érdekek képviselőit igyekezve a nemzeti közmegértés asztalához telepítve, még ha sokan sokfélék is vagyunk.
Azért, hogy megőriztessünk, megmaradjunk, szükségünk van a történelem Ura, a szuverén Isten iránti tiszteletre, élő hitre és az ő olvasatában a hálára, hálaetikára. A mai napon milliók érezhették meg, köztük én is, hogy Novák Katalin köztársasági elnök asszony egy sokat küzdő, nagy tehetségű népet, melyben sokfajta hit képes hazányi alkotóerőt teremteni, derűs, határozott lelkiségével felrangosított arra a lét-, és létezési értékre, ami megillet minket a népek tengerében. Szenvedések, történelmi küzdelmek, helytállások felvillantásával már ma kivasalta bennünk az olykor összegyűrt nemzeti önbecsülés, ellenségek, s önmagunk hitetlensége által beszennyezett tiszta nemzetgyolcsát. A felrangosított ország és a kisimított, tisztába tett nemzeti önbecsülés emlékezetes napját köszönjük Novák Katalinnak.
Nagyszerű és minden részletében nagy lelki összhanggal, távlatossággal mutatkozott meg már e különleges szombat emlékezetre méltó profilja az ökumenikus istentisztelettel indulóan. Az ünnepi alkalomról, valamint a Kossuth téri beiktatásról és az első „szűzbeszédről” összeállításokat nézhetünk meg több helyen.
A Kálvin téri ünnepi hálaadáson Balog Zoltán református zsinati elnök-püspök igehirdetésében arra az alapvető kérdésre fogalmazta meg a válaszokat az Igéből: mit vár tőlünk és mit mond nekünk Isten Igéje egyénileg, közösségileg, nemzetként, egyházként? Minőségi pillanat a mai – fogalmazott a püspök -, hiszen ilyen még nem volt: a zsidó szombat imáitól övezve, római katolikus, evangélikus, református, és a világkeresztyénség ölelésében kérhetünk áldást első közjogi méltóságunk szolgálatára. Ehhez a minősített pillanathoz méltóan szóltak az egyházak vezetőinek áldásmondásai, köztük Kató Béla erdélyi református püspök, Erdő Péter római katolikus bíboros, Fabinyi Tamás evangélikus elnök-püspök, Kocsis Fülöp görög katolikus érsek-metropolita, II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárka, Najla Kassab lelkésznő, a református világcsalád elnöke részéről. Megrendítő, szép imádságok hangzottak el a magyar alkotó világ képviselőitől, rájuk visszhangozva a jelenlévők válasza: Kérünk, Urunk, hallgass meg minket, igazi ökumenikus liturgiát hozva a kálvinista nagytemplom falai közé. Kárpát-medence valamennyi felekezeti vezetője is mondta együtt ezt a nemzeti szintű ökumenikus áldáskívánást.
Családja körében a templomban és a Kossuth téren boldog édesanyaként, s reménység szerint a nemzet majdani nagyasszonyaként tízpontos beszédében már kiforrott, a békéltetés lelkületével megszólaló érett politikust láthattunk, hallhattunk. Eközben eszembe jutottak a legnemesebb magyar nemzeti hagyományok. Imádkozó politikusaink: Bethlen Gábor református erdélyi fejedelem a „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk” rendíthetetlen bizonyosságával, és e szilárd meggyőződést tápláló, a több, mint harmincszor elolvasott Károli Bibliájával. Elsuhant lelki szemeim előtt Báthory és Bocskai hitben állhatatos jelleme, Rákóczi Isten nevében hazának és szabadságnak szentelt szolgálata. Széchenyi térdre roskadó, imában fogant nemzeti függetlenség és haladás hitével. Kossuth az idegen hatalom trónfosztásában kiteljesedő protestálása a hazáért. És sokak, ezrek rendíthetetlen meggyőződése, életáldozata a haza felrangosításáért. És válaszként visszhangozik szívem echós csarnokában hét évtized jó, rossz emlékei ellenére is a vox humana novacianara fogékonyan a köztársasági elnök asszony mondata: „Mi nem a háborút, hanem a békét akarjuk megnyerni”. Öntudatos, szuverén, boldog és szép jövőjű magyarságért tenni kész elhatározottsága. Felidézve magyarságban gondolkodó, cselekvő nagyasszonyaink imádságos hitét. Zrínyi Ilona, Szilágyi Erzsébet, Lorántffy Zsuzsanna, Árva Bethlen Kata, báró Petrőczi Kata Szidónia és mások hazafiakat formáló, a nemzeti lét horizontjáig emelő istenszeretetét és honfi-bizalmát. Az a tágszívűség, ami nem áll meg az árkok partján, hanem hidakat épít, képes megkeresni és megtalálni a falakon átvezető ajtókat, ahhoz a kulcsot, s ha kell, a faltörő igazságkeresés és meggyőződés erejével hatolni át az áthatolhatatlanon. Csaknem elsüllyesztett kompországból erős hídországot építő szívóssággal.
És eszembe jut spirituális intermezzónk fortissimójaként: 1619-ben Erdély-mentő, országépítő Bethlen fejedelemtől mit kértek a rendek? Azt, hogy tartson kegyelmed egyéni és nyilvános, publikus (nemzeti) önvizsgálatot, bűnbánatot. Ő volt annyira alázatos, hogy meghallgatta a kérést. És messze megelőzve nyugati keresztyén országokat, bevezette a nemzeti önvizsgálat imanapját. A poenitentia publicat. Novák Katalin köztársasági elnök asszonyunk Kossuth téri beszédét öntudatos reformátusként a Heidelbergi Káté cantus firmusával, főszólamával kezdte: Hála… Adja Isten, hogy az ő példáját követve, szülessék meg nemzetünkben, hazánkban a hála kultúrája, mert van miért Istennek köszönetet mondani. Valójában mindenért.
Magyarságunk javára, Istenre figyelve, ezért honfitársakat becsülve. Református Katánk szavaival: „Amint mondod – úgy van Uram! Mint ígéred – úgy lesz Uram! Amit kérünk – add meg Uram!”. Ma nagyon jó volt magyarnak lenni – reméljük és kérjük ezt Istentől holnapra és a jövendőre is, bízva a vox humana Novaciana szelíd győzelmében!
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
