A Magyar Kurír sajtófotó-vándorkiállítása, mely Merényi Zita és Lambert Attila fotóriporterek képeiből nyújt válogatást, augusztus 4-én Zalaegerszegen, a Mindszentyneumban nyitotta meg kapuit. A Szent pillantással című időszaki tárlat a Magyar Katolikus Egyház elmúlt tíz évét mutatja be.
A kiállítás fővédnöke Erdő Péter bíboros, prímás és Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. A tárlat augusztus hónap folyamán várja a látogatókat és díjmentesen megtekinthető zalai megyeszékhelyen.
A tárlat eddig Esztergomban (Keresztény Múzeum), Győrben (Triangulum Galéria), Budapesten (Szent Angéla ferences iskola), Kazincbarcikán (Don Bosco Sportközpont), Szegeden (Dóm Látogatóközpont) és Szombathelyen (Martineum Felnőttképző Akadémia) volt látható. A nagy sikerű kiállítás a művészet és a hit találkozásának jegyében született; célja, hogy a fotóművészet eszközeivel bemutassa az egyházi élet örömteli, felemelő vagy éppen megható pillanatait. A képek nemcsak dokumentálják az egyházi eseményeket, hanem a hit és a közösség mélyebb rétegeibe is bepillantást nyújtanak.
A zalaegerszegi megnyitón Csengei Ágota, a Mindszentyneum tagintézmény-vezetője, a kiállítás rendezője köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően Havasi Bálint, a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatóságának (ZMI) főigazgatója mondott ünnepi beszédet. Kiemelte: a tárlat képeiről a közösség szó jut először eszébe. Felidézte: a közelmúltban Zalacsány-Örvényeshegyen egy pálos kolostor feltárási munkálataiban vett részt, ahol Puskás Antal pálos tartományfőnök beszélt az élő kövek fontosságáról, az építkező közösségről. A főigazgató ebben a kiállításban is ennek fontosságát látja, ezért örül és köszöni, hogy ide is megérkezett.
Illés Csaba, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) zalaegerszegi elnöke elmondta, a falon látható képek elbűvölik őt. A Magyar Kurír, a KÉSZ és a Mindszentyneum is küldetést teljesítenek, ezt bizonyítják ezek a gyönyörű képek is. Korunkban különösen fontos a misszió, a tágabb értelemben vett küldetés.
A külső misszió pedig azt jelenti, hogy a hitünket, az isteni Igét továbbadjuk másoknak. Ezeken a csodálatos képeken összekapcsolódik a hit és a művészet, továbbgondolásra készteti a nézőt, láthatóvá válik az isteni üzenet – fogalmazott Illés Csaba, köszönetet mondva ezért Merényi Zitának és Lambert Attilának.
A KÉSZ helyi elnöke egy filmből vett idézettel fejezte be köszöntését: „Az emlékezés az, ami elválaszt bennünket embernek. Mi vagyunk az egyetlen faj, aki foglalkozik a múlttal. Az emlékeink hangot adnak nekünk. Tanúskodnak a múltról, hogy mások tanulhassanak belőle, hogy ünnepelhessék sikereinket, és figyelmeztetve legyenek a hibáinktól. Sokféleképpen értelmezhetjük törékeny létezésünket, sokféleképpen adhatunk neki jelentést, de az emlékeink adják meg a célját, és adnak hozzá összefüggést.”
Köszöntötte a látogatókat Kuzmányi István diakónus, hírportálunk, egyben az Új Ember igazgató-főszerkesztője is. A megnyitón zenei szolgálatot végzett Zumbók-Jakobovics Nikoletta gordonkaművész és férje, Zumbók Gábor gitárművész. Főszerkesztőnk, utalva rá, hogy a házaspár részleteket játszott A muzsika hangja című filmből, leszögezte: ez a fotótárlat a Szép hangján szól hozzánk. Beszélt róla, hogy a létnek három alaptulajdonsága van: egy, igaz és jó. Ha ez a három egyben van, abból keletkezik a legnagyobb léttulajdonság: a szépség. „Ha a Mindszentyneumra gondolok, az jut először eszembe, hogy jó” – mondta Kuzmányi István. Ez a múzeum egyedi szépségében, és abban is, hogy az egyet, az igazat és a jót szolgálja együtt, illetve összességében a szépet.
Különös megtiszteltetés, hogy ez a kiállítás ide is eljuthatott. „Ez a szép van jelen fotós kollégáim szívében” – szögezte le az igazgató-főszerkesztő. Ahogyan a két előadóművész próbálja a húrok segítségével a szépet előhozni a számunkra, „a fotósaink ugyanezt teszik, nagyon érzékeny az ő szívük is, és egyedi módon mutatják be nekünk azt a szépet, amit úgy is megfogalmazhatunk: az Egyházunk él, és szép.”
Isten meghívott minket ebbe a szépbe, ebbe az Egyházba, és ennek egy-egy jegyét láthatjuk itt különböző eseményeken, legyen szó pápalátogatásról, plébániai családi táborról, vagy szociális tevékenységről. Ezek a képek felragyogtatják az Egyház szép arcát, valami szépet, igazat és jót szeretnének elmondani nekünk.
A tárlatot Kovács Gergely történész, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány ügyvezetője nyitotta meg. Felhívta a figyelmet, hogy a Magyar Kurír főszerkesztője és Mindszenty bíboros többszörösen is kollégák: a (szer)papi minőség mellett Mindszenty a Zalamegyei Újság egykori főszerkesztője és az Új Ember rendszeres, álnéven publikáló társszerzője volt.
Kovács Gergely összehasonlította Mindszenty József korának, illetve napjainknak a médiapasztorációját, -apostolkodását. A hercegprímás korában a pápák – XIII. Leó, X. és XI. Piusz – útmutatásai alapján a katolikus sajtó egyrészt hitvédelem, másrészt tanítás, iránymutatás volt. Napjaink világegyházának gyökeresen megváltozott és sokkal Krisztus-közelibb önértelmezése és hivatásfelfogása alapján
Mindszenty József idejében az apologetikus sajtó külhoni témái: a titokzatos Vatikán, a több évszázados pápai szokásokkal; az európai kultúrharcok és az orosz, spanyol, minimálisan a német egyházüldözés; a tengerentúli missziók mint kuriózum; inkább kül-, mint belföldi viszonylatban a kirívó társadalmi igazságtalanságok és egyenlőtlenségek. A hitvédő sajtó természetes eszköze volt a konfrontáció. A statikusnak feltételezett keresztény értékeket unos-untalan szembeállították a világ folyamatos és negatívnak feltételezett változásaival, és a kereszténységen kívüli, sokszor meg nem értett emberi és közösségi értékekkel. Pedig Krisztus soha nem tett ilyet. Alapvetően nem volt konfrontatív, egyistenhívő zsidóként egyetlen elítélő szava nem volt például a többistenhívő rómaiak ellen.
A vallásos képmutatást és az Istenre történő hamis hivatkozást belső kritikával illette, de ezzel is inkább az emberellenes jelenségekre hívta fel a figyelmet. Így működik a kenyérsütéskor is a só és a kovász, amihez az ő szeretetközösségét hasonlította.
Kovács Gergely megvilágította: a Magyar Kurír saját készítésű anyagai ugyanerre törekednek, és ez nagy érték a mai, szintén nagyon megosztott magyar világunkban. S bár közéleti tartalmak nincsenek, Kovács Gergely olvasóként köszönetet mondott a korábban a menekültekkel, most pedig az orosz agresszió sújtotta ukrán néppel kapcsolatos pápai és világegyházi szolidaritás magyar tolmácsolásáért, mert
A történész emlékeztetett Mindszenty József bátorságára, amikor szót emelt a zsidóság kollektív kirablása és meggyilkolása, az internáltak jogfosztása, a hadifoglyok Szibériába hurcolása, a külhoni magyarok vagy a belföldi svábok kollektív kitelepítése ellen, vagy amikor haláláig oly sokszor elítélte az 1956-os magyar szabadságharc szovjet-orosz leverését és kádári vérbe fojtását.
Kovács Gergely kifejtette: egy múzeumi kiállítás jó esetben mindig komoly és összetett szellemi munka élvezetes eredménye, akár a múlt, akár a jelen legyen a témája. Kibontakozik belőle egy izgalmas korkép és felfedezhető benne egy értékválasztás, ezért mindig a jövőnek is szól. Negyven válogatott kép, ez a szám a Bibliában a teljességé.
Ezek a kiállítás címében jelzett szent pillantások a Krisztushoz tartozásunk minden erőltetést nélkülöző, szelíd megvallásai. Ez volt a benyomásom, amikor Esztergomban láttam ezeket a képeket, és nagyon örülök, hogy az itteni részleges bemutató ötletgazdája lehettem. Szívből remélem és kívánom, hogy Rómában is bemutathassátok ezeket a tanúságtevő, egyszerre emberi és krisztusi pillantásokat!” – mondta a kiállítást megnyitó beszédének végén Kovács Gergely.
Fotó: Halász Gábor
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
