A nemzedékek közti kapocs mindig megszakad, mert minden nemzedék mindenkinél okosabbnak hiszi magát.
Mi is ilyenek voltunk. Mi mint a 60-as évek nemzedéke is azt hittük egykor, hogy a 40-es évek nemzedéke csupa idiótából áll.
Emlékszem: döbbenten vettük észre a rendszerváltozáskor a nagy eszmeváltozást: hogy a korábban az „addig jó, míg Kádár él” hangulat legnagyobb hangoztatói hogyan lettek az akkori SZDSZ és Fidesz vakon hívő lelkes követői: ez nagyon zavart akkor minket, mert mi is az SZDSZ és Fidesz vakon hívő lelkes követői voltunk, s kényelmetlen érzés volt, hogy a szülők nemzedéke egyetért velünk.
Lelkünk csak a 90-es évek közepén gyógyult meg, amikor mi már kiszerettünk az SZDSZ-ből és a Fideszből, míg szüleink maradtak a híveik.
De amit itt látunk az szinte hihetetlen. A 90-es években csak a MIÉP táborában van szabadpalesztínázás, de még ott is csak a radikálisabbaknál, az átlag MIÉP-es nem szerette se a zsidókat, se az arabokat. Csak egy kis keménymag vett fel palesztínkendőt magára.
30 évvel később mit látunk? A baloldali ellenzék fiataljai palesztínáznak tömegesen, szinte önkívületi állapotban. A jobbosok meg harcosan védik Izrael jogát az „önvédelemre”.
Ha nekem ezt megjósolják akkor, nagyot nevettem volna.
Azt látni lehetett 2010 után, hogy Orbánék szisztematikusan veszik ki a zsidókártyát a baloldal kezéből, erről magam is sokszor írtam, de hogy ez ekkora sikert ért az felfoghatatlan.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
