Miután hazaértem a reggeli lovaglásból, kicsaptam Szeszélyt és a csikót a legelőre, és leültem a gép elé, hogy megnézzem, mi történt a nagyvilágban. Rögtön egy mellbevágó hír jött velem szembe, mely szerint George Clooney egy interjúban elítélően nyilatkozott Magyarországról és Orbán Viktorról.
Mivel nem tudtam, ki George Clooney, csak azt érzékeltem, hogy angolos hangzású neve van, az első gondolat, ami eszembe jutott, hogy: Who the f…ck is George Clooney? Mondjuk, az egyből nyilvánvaló volt, hogy nem történelem–földrajz szakos tanár, mert valószínűleg egy erősen liberális oktatáspolitikával „megáldott” országban sem kapott volna diplomát, ha a záróvizsgán azt találja mondani, amit az ominózus interjúban mondott, vagyis hogy a nyolcvanas években Magyarország a Szovjetunió része volt.
Nosza, felütöttem a Wikipédiát, és megtudtam, hogy George Clooney kétszeres Oscar-díjas és háromszoros Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező, producer és forgatókönyvíró. Valószínűleg nem a közelmúltban kapta az Oscar-díjait, mivel az új Oscar-szabályok szerint már csak fogyatékkal élő, homoszexuális és Black Lives Matter-aktivista afroamerikaiak jogosultak a díjra, és George Clooney ránézésre a háromból legalább egy feltételnek biztosan nem felel meg, mivelhogy fehér. A másik két feltételről nem tudok nyilatkozni, igazából nem is érdekel.
Nagyon elszégyelltem magam, hogy micsoda egy vidéki suttyó vagyok, azt se tudtam, ki George Clooney, mondtam is a feleségemnek, hogy ez milyen égő, és mit szólnak majd a volt budapesti iskolatársak, akik között Fidesz-szavazóként már eddig is páriának számítottam, de azt mondta a feleségem, hogy nem kell ezt nagydobra verni, mármint azt, hogy nem tudtam, ki George Clooney. Azzal viszont, hogy vidéki suttyó vagyok, nem nagyon lehet mit kezdeni, hiszen papírom is van róla, a lakcímkártyámon az szerepel, hogy Külterület Tanya 4., úgyhogy le sem tagadhatom. Mindezen pedig az sem segít, hogy a CEU-n szerzett politológusdiplomámat személyesen Soros Györgytől vettem át, még 1998-ban.
Azért egy dologban egyetértettem ezzel a Clooneyval. Miután volt egy kis adok-kapok közte és a magyar külügy között, kiadott egy közleményt, amelyben így fogalmazott: „Várom a napot, amikor Magyarország újra rátalál arra, ami egykor volt.” Na, én is pont azt szeretném. Hogy Magyarország újra rátaláljon egykori önmagára. Az 1920 előttire. Amikor 64 vármegyéje és tengeri kikötője volt. És nem packázhattak vele sem az afrikai és ázsiai népek kirablásából meggazdagodott nyugat-európai „kultúrnemzetek”, sem az indián őslakosokat módszeresen halomra gyilkoló amerikaiak.
Felföldi Zoltán
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
