GENF. Svájci tudósok felfedezték, hogy az emberi izomsejtekben "biológiai óra" mûködik, mely az anyagcsere szabályozásában, valamint a 2-es típusú diabétesz kialakulásában játszhat szerepet.
A Genfi Egyetem (UNIGE) kutatócsoportja – együttmûködve a Bathi, a Lyoni, a Surreyi Egyetemmel, a Lausanne-i Mûszaki Egyetemmel (EPFL) és a Nestlé Egészségtudományi Intézetével – az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) tette közzé eredményeit.
Biológiai órák testszerte mûködnek, ezért termelõdik az alvás idején a melatonin hormon, étkezési idõben emésztõenzimek és ezért vagyunk éberek a nap legaktívabb szakaszában. Az agy "központi órája" irányítja a szervekben mûködõ "segédórákat". A kutatók azt találták, hogy az izomsejtek a nap más-más szakaszaiban eltérõ összetételben tartalmazzák a különbözõ zsírokat.
A jelenség mögött az izomsejtek biológiai órájának mûködését feltételezték, a bizonyításhoz önkénteseket kértek fel. A résztvevõk "központi óráját" úgy hangolták össze, hogy megkérték õket, a tesztek elõtt egy héten át kövessenek mind azonos alvási-étkezési idõbeosztást.
A vizsgálat alatt négyóránként minden alanytól kis mennyiségû combizommintát vettek és elemezték a sejtek zsírösszetételét.
Egyértelmû volt az összefüggés a napszak és a zsírösszetétel között – magyarázta Howard Riezman, az UNIGE biokémikusa, aki Charna Dibnerrel, az egyetem belgyógyász kutatójával együtt koordinálta a vizsgálatokat. Mivel az alanyok zsírösszetétele lényegesen eltért egymástól, további kutatásra volt szükség, hogy megerõsítsék az eredményeket.
Második lépésként laboratóriumi kísérleteket végeztek. Emberi izomsejteket tenyésztettek, központi óra hiányában mesterségesen, a szervezet egy jelzõmolekuláját használva hozták õket összhangba. A zsírösszetétel szabályszerû idõközönként változott, hasonlóan ahhoz, amit az elsõ vizsgálat résztvevõinél megfigyeltek. Amikor az "órát leállították", vagyis a mûködését kiváltó gént blokkolták, akkor nagyrészt megszûnt a zsírösszetétel szabályszerû változása.
A felfedezett mechanizmusról úgy vélik, a sejtek inzulinérzékenységét segít szabályozni. A zsírok, vagyis a lipidek a sejthártya alkotórészeiként befolyásolják, mennyire képes egy molekula behatolni a sejtbe vagy kijutni onnan. Ha a zsírszerkezet megváltozik, az hatással van az izom hormonérzékenységére, valamint arra is, hogy mennyire képes vércukrot felvenni. Ha alacsony az izom inzulinérzékenysége, az úgynevezett inzulinrezisztenciához vezet, ami a 2-es számú diabétesz elõzménye.
"A tanulmány a napi, vagyis a cirkadiális ritmus, az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség összefüggésére utal. Ha a kapcsolatot sikerül bebizonyítani, azzal a cukorbaj új kezelési lehetõségei dolgozhatók ki" – mondta Charna Dibner.
Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »
