Felejtsük el Kínát és a Közel-Keletet, Trump időben legközelebbi külpolitikai próbatétele a volt Jugoszlávia lesz – véli a The Guardian. A konzervatív brit lap internetes kiadása a balkáni nemzetek közti feszültségek újbóli fellángolásáról ír háttércikkében.
Ha már szóba került az amerikai elnök, érdemes tudni, hogy Trump győzelmével a térségben élő szerbek igencsak elégedettek voltak – de sokkal inkább Hillary Clinton bukásának örültek, aki annak a Bill Clitonnak a felesége, aki amerikai elnökként a ’90-es években engedélyezte a szerb hadsereg állásainak bombázását a koszovói és a boszniai háború idején.
Most a Balkán ismét egy sor feszültség forrásává válhat, ami komolyabb kihívást jelenthet Európa számára, mint az ukrán válság. A Jugoszlávia maradványaiból létrejött országok régi sérelmei újra felszínre kerültek, szinte nincs olyan ország, amely nem kérdőjelezi meg szomszédja határait.
A szerbek mindvégig kiálltak mellette – hirdeti a Donald Trumot ábrázoló plakát. Forrás: TheGuardian.com
Koszovó kényszerpályán
Koszovó ennek tipikus példája. A 90 százalékban albánok lakta ország függetlenségét Szlovákia sem ismerte el, leginkább azért, mert veszedelmes precedenst látott benne arra, miképp válhat ki egy tömbben élő kisebbség egy szláv országból.
Koszovó helyzete azonban siralmas, 30 százalék feletti a munkanélküliség, óriási az elvándorlás. Belgzim Kamberi, a koszovói Vetëvendosje Radikális párt egyik magasrangú képviselője és albán emberjogi aktivista ezt a következőképp összegezte:
„A Helyzet katasztrofális. (…) Két évtizeddel a háború után sincs béke. Ez nem béke. A szerb és az albán kérdés nincs lezárva a Balkánon. Ez egy Izrael-Palesztina szerű ellentét Európában”
Aggodalmai nem alaptalanok, nemrég Tomislav Nikolić szerb elnök kijelentette, hogy ő és fiai nem tétováznak fegyvert ragadni, ha koszovói szerb testvéreik veszélybe kerülnek. A múlt hónapban egy Koszovón keresztülhaladó vonat oldalán „Koszovó Szerbia része” felirat szerepelt több nyelven is, mire Albánia arra a kérte az ENSZ-t, hosszabbítsák meg a békefenntartók jelenlétét az országban.
2008-as függetlenedése óta Koszovó belsőleg is sok szempontból megosztott maradt. A szerbek lakta régióban a szerb dinár az elfogadott pénznem, szerb állami cégek biztosítanak számos szolgáltatást az ott élőknek, az általánosan beszélt nyelv a szerb. Az autók rendszámtábla nélkül közlekednek, mert a koszovói állam által kiadott rendszámtáblákat a szerbek lakta régióba érve – a biztonság kedvéért – leveszik.
A szerbek számára ráadásul csak egy országgal való baráti viszony kecsegtet a határok elmozdításával, s ez Oroszország.
Koszovó szerbek lakta régiójának legnagyobb városa Mitrovica, amit az Ibar folyón húzódó egyetlen híd köt össze az ország többi részével. A szeb többségű város még mindig (gazdasági és politikai szempontból) Szerbia vonzáskörzetébe tartozik. 2014-ben, mikor az ott élő szerbek elbarikádozták a hidat, a NATO békefenntartóinak kellett beavatkozniuk. A képen albán tüntetők randalíroznak a barikád megszüntetéséért. Forrás: IBtimes.com
A félig szerb Bosznia-Hercegovina
Aztán ott van Bosznia-Hercegovina. A négy évig tartó boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés (1995) két országrészből tákolta össze: egy Bosznia-hercegovinai Föderációból, ami bosnyák és horvát többségű, és a Szerb Köztársaságból, ami szerb többségű. Ez a „seb” sem forrt össze az elmúlt két évtizedben, és eleve sokat mondó, hogy a helyzet egyik fél számára sem kielégítő.
A Szerb Köztársaság folyamatosan függetlenségi népszavazásért kardoskodik, és azzal fenyeget, hogy bojkottálja a kormányzat működését, ha Szarajevó nem kezdeményezi nemzetközi bíróságon Szerbia bűnrészességének eltörlését a ’90-évek népirtásaiban.
Bocsi, ez nem egy ország
Montenegró szintén nehéz eset. Óriási belpolitikai feszültség halmozódott fel az országban, miután a kormány azt állította, hogy Oroszország puccskísérletet akart ellenük szervezni.
Macedónia szintén komoly gondokkal küzd. Főleg, mert kétesélyes, hogy az ország melyik – nyugati vagy orosz – érdekszférába kerül. A macedón kormánynak ráadásul egyre több gondja van a területén élő albán kisebbséggel, akik egyre nyugtalanabbak. Macedónia nemrég azért került reflektorfénybe, mert egy amerikai kongresszusi képviselő azt találta mondani, hogy az országot szét kell darabolni:
„Macedónia nem egy ország. Sajnálom, de nem ország”.
mondta Dana Rohrabacher.
Macedónia nemzetiségi összetétele. Vegyes társaság. Forrás Wikimedia.org
Nagyhatalmak közt vergődve
A térség problémái nem csak történelmi sérelmekből ered, a külső nyomás is jócskán hozzájárul a helyzet súlyosbodásához. Az Unió saját belső problémáival van elfoglalva, tehát alig van rá esély, hogy a közeljövőben folytatódjon a tagfelvétel a Nyugat-Balkánon.
Az USA álláspontja az új elnök és a kormányzópárt cseréje miatt még nincs kiforrva, mindeközben pedig Oroszország szeretné kihasználni az adódó alkalmat, hogy kiterjessze befolyását a Balkán országaira.
A diplomaták már most frászt kapnak azoktól a térségbeli kihívásoktól, melyek az idei évben várnak rájuk. Hamarosan kezdődnek a szerb választások, és az év végén már a jövőre esedékes boszniai választások kampányidénye is kezdetét veszi. Ráadásul az Albán Felszabadítási Hadsereg által elkövetett állítólagos háborús bűnökkel kapcsolatos bírósági eljárások is komoly indulatokat szabadíthatnak fel minden oldalon.
Tüntetés Ramush Haradinaj volt koszovói miniszterelnök szabadonbocsátásért, akit Franciaországban tartóztattak le egy szerb elfogatóparancs alapján. Haradinaj a Koszovói Függetlenségi Hadsereg regionális parancsnoka volt, aki Belgrád szerint háborús bűnöket követett el az albán többségű dél-szerbiai tartományban. A szerb külügyminiszter nem sokkal ezután azt nyilatkozta, az albán kisebbség egy szerb konzulátus elfoglalására készül.
Fegyverek nélkül nem megy?
Sokat elárulnak a The Guardian által idézett dél-szerbiai, albánok lakta kis városkában, Presevoban élő férfi szavai, aki a macedóniai tetovói albán nyelvű egyetemen pszichológiai szakon végzett:
„Minden ember ugyanazt akarja. Hogy része lehessen a saját nemzetének, együtt élhessen, ameddig csak lehet. De ez most nem lehet elérni fegyverek nélkül – ha ez lehetséges volna háború nélkül, már megtörtént volna”
Más vélemények is vannak azonban ezzel kapcsolatban. Az egységes Albánia hívei szerint háború nélkül nincs haladás.
Nógrádi György biztonságpolitikai elemző előadásaiban többször is felhívta a figyelmet, hogy a jövőben Európa számára az egyik nagy kihívás épp Nagy-Albánia létrejötte lehet. Ez az elméleti ország területeket hasítana le Görögországból, Macedóniából, Szerbiából és Montenegróból, és magába olvasztaná Koszovót. És valószínűleg a ’90-es évek vérzivatarait idéző háborút okozna Magyarország déli határától mindössze pár száz kilométerre.
Nagy-Albánia létrejötte sokakat aggaszt. Európát is. Forrás: politaia.org
Körkép.sk, TheGuardian.com
Nyitókép: theapricity.com
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
