November 30-án került sor a Márai Emlékmúzeum épületében dr. Grosschmid Géza emléktáblájának leleplezésére abból az alkalomból, hogy pontosan 150 éve, december 1-én született.
Az emléktáblán a 2020-as évszám szerepel, mert akkorra tervezték az ünnepélyes leleplezését, de a koronavírus-járvány közbeszólt. Nem az épület homlokzatára került, mert ott már két emléktábla található és egy harmadik felhelyezése esztétikailag nem lett volna szerencsés. Így a múzeum előterébe került az épületen belül.
Annak elhelyezését a Magyar Országos Közjegyzői Kamara és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ügyvédi Kamara kezdeményezte és valósította meg.
Az ünnepség előtt Ötvös Anna vezette végig a vendégeket a tárlaton.
Tóth Levente, az egri Gárdonyi Géza Színház színművésze előadta Márai Sándor Apa c. versét.
„Az emlékezés fontos” – kezdte beszédét dr. Máté Viktor, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökhelyettese.
Majd így folytatta: „Emlékezés nélkül nincs múlt. Múlt nélkül a jelen csupán céltalan üresség”. Az pedig megöli a jövőt és a haladást. Sokszor halljuk: „élj a mának” – „Carpe diem”. De ez veszélyes csapda, mert Horatiust félreértették. Ő a pillanat tényleges megélésére buzdított. Mert ha csak a mának élünk, nem tervezünk.
Egy olyan embernek kívánnak emléket állítani, aki kiemelkedő alakja volt több nemzetnek, több szakmának és családtagjaival együtt maradandót alkotott. Kassán emlékezünk, mert élete nagy része ehhez a városhoz kötötte születésétől fogva. Majd felvázolta felmenői életpályáját. Természetesen megemlítette két világhírű gyermekét, de testvéreit is.
Grosschmid Béni jogtudósnak olyan tanítványok kerültek ki a keze alól, mint Szadits Károly, akit talán nem kell bemutatni egyetlen jogásznak sem. „Hát ilyen családban nőtt föl Grosschmid Géza.”
Márai édesapját a magyar polgár 20. századi modelljévé stilizálta. „Egyszerre volt templomba járó hívő katolikus, világra nyitott, tájékozott és minden nap sokat olvasó ember, munkájában megbízható és sikeres, értékrendjében szilárdan konzervatív.”
Márai emlékezett rá az Egy polgár vallomásai c. regényében. Az író nagyon jól jellemzi a kor hangulatát és azt a miliőt, ahol apja élt. Egy olyan kort, melyben egymást követték a mélységek és magasságok. A múlt nyomasztó kétségei éppen éreztetni kezdik egy nagyobb vihar, a második világháború, vagyis a „nagy háború második felvonását”.
A szlovákiai magyar közösség kiemelkedő alakja több évtizedig városi, regionális és érdekképviseleti munkát végzett. Közmegbecsülésnek örvendett, az első világháború kitörése előtt a Kassai Ügyvédi Kamara elnöke lett. Három évtizeden át volt a városi képviselő-testület tagja.
Politikusként hét esztendőn át keresztény-szocialista szellemiséget képviselt az első Csehszlovák Köztársaság alatt. Két alkalommal is a párt szenátorává választották.
Kassán megtartott programbeszédében kimondta, „hitvallást tettem azon, az itteni, évszázados múltból fakadó egyszerű és természetes politikai irányelv mellett, hogy mi itt élő magyarok, németek és jelentékeny részben a szlovákok is, kell, hogy egyek legyünk ezen, ezer év alatt sok szenvedést látott szülőföldünk szeretetében és védelmében.”
A nemzetek és nemzetiségek közötti együttműködést és a békés egymás mellett élést tartotta fontosnak. Komoly „szakmai-jogászi felkészültséggel került a parlamenti viták kellős közepébe és ezzel az országos sajtónyilvánosság reflektorfényébe. Olyanként, aki a legkiélezettebb helyzetekben is lényeglátó, a konzervatív nemzeti-keresztény politika alapelveihez ragaszkodó politikus.”
Aktív szerepet vállalt a csehországi és pozsonyi egyetemeken, idegen nyelvi környezetben tanuló magyar ifjúság megsegítésében. Nem tudni, miért mondott le 1932. december 5-én szenátori tisztségéről és ezután miért költözött Miskolcra. 1933 januárjában ebbe a városba nevezték ki királyi közjegyzővé. Ám a következő évben elhunyt.
Grosschmid Géza életútja arra tanít bennünket, hogy a világ változik és kihívásokat állít elénk, mégis vannak állandó alapértékek.
Emberségünk, „méltányosságunk, a szakmánk iránt érzett elhivatottságunk, a jogelvekbe vetett bizalom vagy a közösségért érzett felelősségtudat, amelyeket nem szabad szem elől tévesztenünk még akkor sem, ha nem biztos az, hogy megélhetünk egy olyan kort, amelyben ezek természetesek lesznek mindenki számára. Ne hagyjuk, hogy a ma elvegye a holnapot!
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara következetes és elkötelezett abban, hogy a polgári magyar közjegyzőség – mint egykor és most független és pártatlan jogszolgáltató hivatásrend – kiemelkedő tagjai által teremtett értékeket és képviselt elveket megőrizze és megfelelően tolmácsolja az utókor számára.
Elkötelezett abban, hogy ezeket az elveket hűen képviselje a mai időkben is, mert az igazi értékek igenis kortalanok társadalmi helyzettől vagy bármely világnézettől függetlenül. Amíg ezt szem előtt tartjuk és amíg ezekre emlékezni tudunk és akarunk, addig emberek, polgárok és honfitársak tudunk maradni, ahogyan Grosschmid Géza, a kassai jogász és polgár tette.”
Ezután dr. Cserba Lajos, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ügyvédi Kamara elnöke emlékeztetett, Grosschmid Géza emléke Miskolcon is kőbe van vésve, mivel épületükön emléktábla tiszteleg előtte. Kassa Diósgyőrött kapott városként elsőként címert Európában. Ez a város megfelelt, mivel építészete, művészete, tudományossága európai hírű volt. Északon legközelebb Krakkó, délen Brassó szerzett hasonló hírnevet. Ezekre a városokra a római jog és a gótika alkalmazása volt jellemző. Kassa megbecsülte értékeit. A Grosschmid család jelentette ennek quintesszenciáját.
Az 1960-as évek óta jár Kassára. Azóta a város sokat fejlődött és visszatér értékeihez.
Ezt követően a két szónok leleplezte az emléktáblát, majd a koszorúzás következett.
Végezetül Hanesz Angelika, a Csemadok Kassai Városi Választmányának elnöke házigazdagént mondott köszönetet mindenkinek, aki az emléktábla avatásához hozzájárult.
Az ünnepségen részt vett JUDr. Juraj Göbl, a Szlovák Köztársaság Jegyzői Kamarája Elnökségének tagja, valamint JUDr. Pavol Sádel, aki az SZK Jegyzői Kamaráját képviselte.
Jelenlétével megtisztelte az ünnepséget Kanyár Gyöngyi konzul.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
