Ma, amikor a Szovjetunióba deportált magyar polgárokra emlékezünk, elemezni kell kissé a mai magyar politikai helyzetet, annak megítélését és a bűnök érthetetlen osztályozását, a kettős mérce aljasságát.
Az a szemlélet és érzésvilág, amely egykor zsidókat küldött munkatáborokba, ma nem létezik Magyarországon, mert az egy szűk, embertelen, kollaboráns réteg primitív sajátja volt, s azzal a keresztény magyar ember ab ovo nem érthetett egyet, azt nem támogathatta, de annál inkább, saját életét is veszélyeztetve menedéket adott az üldözötteknek.
Szemben azzal a gyűlölködéssel, amely a Szovjetunióba indította a deportáltakkal teli vagonokat. Igen, ma az a gyűlölet az egész világot bejárja. A liberális, vörös sátáni gyűlölet ez, amely csak akkor demokratikus, ha a saját gyilkos demokráciájáról van szó, amely csak akkor toleráns, ha vele szemben kell toleránsnak lenni, s csak akkor megbocsájtó, ha a saját kommunista, liberális bűneit kell megbocsájtani. Minden emberséget és emberiességet semmibe vesz, gyűlöli a vallásokat és a vallásos embereket, mert ez a szemlélet és ez a lét maga a primitív, érzés nélküli üresség, amelyben semmi más nem számít csak sajátos érdekérvényesítés, a lopás szentsége és a testi örömök kapzsisággal vegyített élvezete. Voltaképpen az állatok eme társadalmi – vagy nem is tudom milyen besorolásnak volna helye, amikor róluk beszélünk – réteghez képest érző és jellemes. Hiszen az állat nem képes elárulni saját alomját, nem képes saját fajtáját idegenbe, más állatok élőhelyére juttatni rabnak, rabszolgának, s az állat számításból sem képes saját fajtáját megölni csak azért, hogy övé legyen a másik állat háza, birtoka, vagy épp a másik állat által bírt hatalom.
A liberális minderre, lelkiismeret furdalás nélkül képes. Nincs ugyanis lelkiismerete! Öl, mert ez nála természetes dolog azokkal szemben, akiket gyűlöl, lop, mert nála természetes, hogy nem megdolgozik azért, amire szüksége van – vagy nincs is szüksége csak kell neki –, hanem elveszi bármi áron attól, akinek van, aki megvette, aki örökölte… A liberális gondolkodás nélkül hazaáruló lesz, ha pénzt kap érte, hiszen neki nincs hazája. Nem kötődik egyetlen országhoz sem, mert azt vallja, hogy ő mindenütt otthon van… bár ezt igazból ő sem érzi, mert nem tudja mi az otthon, a hazaszeretet, a ragaszkodás valamihez, a szeretet valami iránt. A liberális csak magát szereti, senki mást. Ha pedig valaki másképpen gondolkodik mint ő, akkor azt kikiáltja ellenségének, fasisztának, antiszemitának, osztályellenségnek, vagy bárminek, ami jelzőt ő tett előtte divatossá és hatásossá. A liberális és a szocialista egy és ugyanaz – szinonima.
A mai Magyarországon, érdekes módon nyilvánul meg mindez. A napi politika szintjén tapasztalhatjuk a teljes parlamenti ellenzék részéről az aljasság és a sátáni hazudozás minden lehető formáját. Vádaskodások, rágalmak, hazugságok, a hazaárulás számos módozata a repertoárjuk részét képezi. Emberinek nevezhető vagy tisztességes, és értelmes megmozdulásuk nincs. A pártjaik között van zöld, vörös és barna, s ezek mind szélsőségesek. A cukivá válás rosszul sikerült próbálkozásába belebukó Jobbikot nem nevezhetjük semmilyennek, mert ritka esetben olvashatunk olyan pártról, amelynek elnöke egy héten több ízben is személyiséget vált, s felesége is beszáll férje védelmében a gyűlöletpolitikába úgy, hogy nyájasan kéri a miniszterelnök feleségét, hogy védje meg az ő egyetlen, „szavatartó”, muszlimpárti urát a csúnya Orbán bácsitól. Egyszóval, a Jobbik a DK-val egy erkölcsi mélységben lévő párt, amelynek azonban tagsága sokkal többet érdemel, mint egy efféle ócska, jellemhibás elnökségi korcsulatot, amelynek egyetlen tagja sem volt képes, felszólalni a nemzeti ügyet szatócsbolti alkudozássá silányító pártelnöki üzérkedés miatt. Mert a Jobbik szavazótábora hitt a nemzeti elkötelezettségben, s álmában sem gondolta, hogy az elnökség csupán parancsot teljesít… az MSZP és a DK parancsát, s nyilvántartásba vette mindössze a nemzeti oldal Jobbikos tagjait.
Persze elkeseredni senkinek nincs oka, hiszen nem a párt, hanem a lélek, a nemzeti érzés és a hazaszeretet számít. Egység pedig van pártok nélkül is… a magyarság és a hazaszeretet, a hűség egysége. Mert pártok és pártvezérek jönnek-mennek, de a haza marad. Még akkor is, ha ma Magyarországon cca. nyolc főhatalom gyakorolja sajátjaként a hatalmat. A lényegen persze ez mit sem változtat: Magyarország ettől még Magyarország marad… hiszen e főhatalmak is végesek, de a Kárpát-hazát igen nehéz volna tábori ásóval ellapátolni a helyéről.
Miért is írtam le mindezt egy emléknapon? Miért is fontos mindezt újra és újra említeni, mondani? Mert hamar felejtünk. Ha kicsit is javul a magyar ember helyzete, ha egy kicsit is jobbá válnak a mindennapok, a magyar ember kezd felejteni, elhiszi gyilkosai hazudozását, máris nem lát olyan nagy ellenséget abban, aki bár gyurcsányista… de „úgysem tud semmit csinálni”…
Tud! Tud, mert amíg a világ tele van efféle sátánista liberális idegenekkel, s amíg van pénz és vagon, addig nem szabad elfelejteni azokat a vagonokat, amelyek Keletre vitték haláltáborokba a magyart, a zsidót, a keresztényt, a németet, a szerbet… pár hónappal azután, hogy Nyugatra vitték a magyart, a zsidót, a keresztényt, a németet, a szerbet…
Ma emlékezünk… emlékezünk arra, aki alighogy hazaért Auschwitzból, utazott is tovább a Gulágra, mert a szintén zsidó párttitkár lányának kellett a cukorkás üzlet. Akit az utcán fogott el egy orosz, mert hadifoglyai közül páran megszöktek, s pótolni kellett a létszámot. Akit a 19-es kommunista jelentett föl, mert 19-ben kapott tőle egy pofont. Ment mindenki, akinek egyetlen kommunista ellensége volt, vagy aki kommunistának mondva magát feljelentéseket írt, vagy nem is volt kommunista, de gyűlöletből elvitette a másik embert. Ma a Keletre induló bevagonírozottakra emlékezünk…
Emlékezzünk hát, hogy ne lehessen még egyszer, egyetlen nemzet életében sem vagonírozás, gyűlöletből fakadó árulás, nemzeti léttel való vonai üzletelés, és jó pénzért hörgő, gyurcsányi magyar- és kereszténygyűlölet. Ugyanis minden gyűlölet a rampához, a deportálásokhoz vezet. Minden lélektelenség, és minden hazaárulás a nemzet életét, létét teszi kockára. Mert ezek a közöttünk járó, ellenzéknek nevezett idegenek, idegen pénzért mindig képesek lesznek újabb és újabb aljasságokra, árulásokra és gyilkosságokra… nem kímélve nemzeteket, felekezeteket, országokat, kontinenseket, gyermeket és öreget, várandós asszonyt és egyetemista fiatalt, keresztény papot és zsidó rabbit…
Épp ezért szükséges, hogy a fennálló törvények érvényesítésével minden hazaárulást, gyűlölködést, vádaskodást és gyalázatot megtoroljon a mindenkori hatalom, a jog. Mert a békét csak törvénnyel lehet – és kötelező – fenntartani mindaddig, amíg ezek az idegenek, ez az idegen 1789-es szellemiség, ez a sátáni embertelenség jelen van a világon.
Hiszen láttuk 1789-től napjainkig, mit is jelent az értékrombolás… és ennek ma fokozott veszélye van, mert az idegenek, idegenekkel akarják megsemmisíttetni a keresztpény európai múltat és a jövőt. Olyanokkal, akiknek ehhez vagonok és táborok nem kellenek…
Stoffán György
The post Féktelen gyűlölet, féktelen vagonok appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
